Keresés ebben a blogban

2016. április 24., vasárnap

A jobboldal válsága

Évek óta mást sem hallani a politikai elemzők szájából, minthogy a magyar baloldal válságban van. Ez vitathatatlan tény, amit nem pusztán a demokratikus ellenzéki pártok támogatottsági adataiból lehet levonni. Ugyanakkor, ha egy pillanatra képesek vagyunk ezeken a valóban alapvető fontosságú népszerűségi adatokon túlra tekinteni, akkor azt kell mondjuk, hogy a jobboldal ugyanolyan válságban van, mint a baloldal, ami (lévén, hogy a kormánypárt, és a legerősebb ellenzéki párt is ennek az oldalnak a reprezentánsa) Magyarország szempontjából jelenleg még inkább aggasztó.

A konzervatív pártok pusztulása.

Az FKGP jelene.

Az 1998-tól 2002-ig tartó kormánykoalíció a Fidesz és a Független Kisgazdapárt között a 2002-es parlamenti választásokon a kisgazdák megsemmisítő vereség eredményezte. Az FKGP a négy évvel korábbihoz képest 13 százalékot veszítve népszerűségéből 0,75 százalékát szerezte meg a szavazatoknak az első fordulóban. Az FKGP négy év alatt 575 402 szavazót vesztett és mindössze 42 338-at tudott megtartani[1]. A 2006-os országgyűlési választások első fordulójában a Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt prominens tagjai már a Magyar Igazság és Élet Pártja, valamint a Jobbik Magyarországért Mozgalom Pártjának a választási koalíciójához csatlakoztak. A magyar gazdák érdekképviseletét felvállaló, legrégebbi történelmi hagyományokkal rendelkező párt emblematikus képviselői tehát egy nyíltan antiszemita, és egy nemzeti radikális párttal karöltve igyekeztek ismét bekerülni a magyar törvényhozásba. A taktika azonban kudarcot vallott. Bár az FKGP újabban mind ambíciózusabban igyekszik újra felkerülni a politikai palettára, továbbra is csak láthatatlan szürke marhaként kóborol a ködben. A kisebbik kormánypárthoz - a Keresztény Demokrata Néppárthoz - hasonlóan statisztikailag ki nem mutatható támogatottsággal rendelkező, Független Kisgazdapárt saját erőből nem fog tudni bekerülni a parlamentbe. Mivel az FKGP esetében a támogatottságukból jelenleg nem tudunk következtetéseket levonni a jövőjükre nézve, nézzük meg, hogy a politikájuk alapján van-e okuk bízni abban.

A párt jelenlegi elnöke Hegedűs Péter 2015 június elsején jelentette meg a magyar viszonyokról és pártja jövőbeli terveiről szóló vitairatát, amelynek nem volt nagyobb visszhangja egy pusztába purcantott puli pukinál. Miközben jelenleg is lenne több tematizálható téma a magyar közbeszédben egy gazdapárt számára, az FKGP eddig nem tudott élni ezzel a lehetőséggel. A lassan egy évszázada elodázott és megoldatlan maradt földosztás kérdése az egyik legsúlyosabb sarokköve a magyar mezőgazdaságnak. A jelenleg zajló kormányhoz köthető érdekcsoportok[2], immár esetenként bizonyítottan jogszerűtlen[3] földszerzéseivel szemben nem képes alternatívát felmutatni. Politikai akcióik a témában az agrárminisztert ábrázoló báb Kossuth téren történő deresre húzásának performanszában nagyjából ki is merültek. Az agráriumban persze rengeteg más téma is - nem pusztán magyar, hanem uniós szinten is - folyamatosan napirenden van, gondoljunk csak a tejipari dolgozók tiltakozásaira, vagy a sertésipart érintő adócsökkentésre, melyekről a magát kisgazdának nevező párt következetesen hallgat. Az FKGP a gazdákat jobban érdeklő témák helyett igyekszik inkább olyan nagy társadalmi támogatottságú témákban véleményt formálni, mint amilyen az egészségügy helyzete, vagy az oktatási viszonyok elleni tiltakozások. Az FKGP tetszhalott állapotban történő leledzését az a szereptévesztésük okozza, hogy a szellemiségükhöz közelebb álló témák helyett tudatosan olyan populárisabb témákat igyekeznek meglovagolni, amelyeknek szakmai és civil képviselői folyamatosan igyekeznek kiköpni az ellenzéki pártok által szájukba adott zablát.

Az MDF haláltánca

A másik konzervatív értékeket valló rendszerváltó párt, amelyet bedarált a Fidesz, a Magyar Demokrata Fórum volt. A Dávid Ibolya vezette pártnak 2006-ban éppen, hogy sikerült átlépnie a parlamentbe jutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. Az MDF hattyúdala azzal a hangfelvétellel indult, amelyet 2008 szeptemberében hozott nyilvánosságra, a párt elnökségi-választmányára készülő Dávid Ibolya. A hangfelvételen az OTP UD Zrt. biztonsági cég vezetője, Tóth János beszélt arról Csányi Sándor bankvezérrel, hogy Tombor András vállalkozó, a párt másik jelöltjeként induló Almássy Kornél barátja lehetségesnek tartja Dávid Ibolya megfigyelését. A történet rendkívüli módon tovább bonyolódott, de valódi célját vélhetően elérte, és sikerült általa kölcsönösen lejáratni a párt két elnökjelöltjét. A 2016. március 18-án végül másodfokon is jóváhagyta a bíróság a korábbi ítélet, melyben Dávid Ibolyát és Herényi Károlyt is bűnösnek találta kényszerítésben[4], az MDF korábbi politikusai pedig a Kúriához fordultak jogorvoslat reményében. A botrány hatására Boross Péter, a párt korábbi miniszterelnöke 2010 januárjában kilépett a pártból, majd az év június hatodikától két és fél éven keresztül Orbán Viktor mellett dolgozott a készülő új alkotmány koncepcióját kidolgozó testület tagjaként. Álljon itt most végezetül, mintegy a 2011. április 8-án feloszlatott Magyar Demokrata Fórum halotti beszédeként, az UD Zrt. lehallgatási-ügy hangfelvételének első pár mondata:

„Csányi: Halló.
Tóth: Szervusz, elnök úr. Tóth János vagyok.
Csányi: Szia, mi újság van?
Tóth: Zavarhatlak egy fél percre?
Csányi: Igen, elfelejtettelek felhívni.
Tóth: Nem, semmi gond. Kerestelek. A Józsi találkozott a Tombor Andrissal, és kaptam tőle egy munkát, ami elég érdekes. Igazából megosztanám veled. A Tombor azt szeretné, ha dolgoznánk az MDF-re, a Dávid Ibolyára, keresnénk rá terhelőket, merthogy ott van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve, és a Tombor azt mondja, hogy a Stumpfék állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. Meg akarják szerezni az MDF-ben az első helyet. Valami alelnök van benne, valami Antall, vagy nem, Antall.
Csányi: Almássy.
Tóth: Az az, igen, igen. Ővele a Józsi találkozni fog a jövő héten, mert konkrétan ő adja meg az információigényét, hogy mit szeretne tőlünk.
Csányi: Aha, aha.
Tóth: Én meg szeretném, ha ebben állást vagy nyilván kimaradok belőle, egyértelműen nem szeretnék belefolyni semmilyen módon, sem szakmailag, se. Igyekszem a Józsit is lebeszélem majd róla, hogy ne folyjunk bele egyébként se, ha te nem kéred valami indoknál fogva.
Csányi: Hát.. Figyelj ide, kedden átgondolom még és beszéljünk. Kedden délután, jó?
Tóth: Jó, jó.
Csányi: Találkozni mindenképpen.
Tóth: Jó, persze, hát mindenképen elmegy, azt én is javasoltam neki, csak hogy utána hogyan tovább, hogy kihátráljunk, vagy, hogy hülyére tetessük magunkat, vagy valamit valóban csináljunk, de azt tudnom kell, hogy neked mi az álláspontod.
Csányi: Jó, beszélünk róla, Jánosom.
Tóth: Jó, szervusz, elnök úr, kellemes hétvégét! Szervusz[5].”

Tombor András jelenleg az immár Grand Tokaj néven működő, állami tulajdonban lévő borászati kereskedőház felügyelőbizottságának elnöke. Tombor korábban a Mandiner.hu tulajdonrészére[6], illetve a kegyvesztetté vált Simicska Lajos tulajdonában lévő Mahirtől, botrányos és vélhetően jogszerűtlenül, elvett hirdetési koncessziókra[7] is bejelentkezett.


Új erő a jobboldalon.

A Jobbik színrelépése

2010-re tehát egyetlen szereplő maradt a Fidesz mellett a jobb oldalon, a Jobbik Magyarországért Mozgalom pártja. Vona Gábor január 30-ai évadnyitó beszédében[8] jelentette be, hogy mivel a Fidesz nem teszi lehetővé a népszavazást, a kormánypártot a saját fegyverével, vagyis egy az oktatás, az egészségügy, és a korrupció témájában tartandó nemzeti konzultációval kívánják legyőzni. A helyzet meglehetősen abszurd, és megvilágítja azt az értékrelativizmust, amely a teljes magyar politikai és társadalmi gondolkodást jellemzi. Ma már az ellenzék közül is alig vitatja valaki a rezsicsökkentés, a határon felépített kerítés, vagy a nemzeti konzultáció létjogosultságát. Miután a Jobbik képviselői folyamatosan arról beszéltek a parlamentben elfogadott számos törvény kapcsán, hogy azok valójában a jobbikos előterjesztések átvételével születtek, a párt elnöke évértékelő beszédében kijelentette, - hogy részben tehát ezen ötletek felhasználásával - a Fidesz új feudalizmust épített ki.

Az 1978-as születésű pártelnök 21 évesen alapította meg a későbbi párt elődjének tekinthető Jobboldali Ifjúsági Közösséget[9]. Vona 2001-ben belépett a Fideszbe, a következő évben pedig Orbán Viktor meghívására a Szövetség a Nemzetért Polgári Körbe is. 2003-ban Vona kilépett a Fideszből és az akkoriban párttá alakult Jobbik egyik első alelnöke, 2006 novemberében pedig az elnöke lett. Láthatjuk tehát, hogy a Jobbik pártelnökét politikai pályán a Fidesz indította el, annak a kampányidőszaknak az idején, amely Orbán Viktor pártja számára demoralizáló vereséggel ért véget a 2002-es országgyűlési választásokon. A Jobbik aktivistái és a köréjük csoportosuló támogatói körök, - vélhetően a Fidesz vereségének hatására is – nem sokkal később elérkezettnek látták az időt arra, hogy új pártot kezdjenek építeni a jobb oldalon. A Fidesz tehát saját magának nevelte ki későbbi ellenzékét, és vélhetően majdani utódpártját a jobb oldalon. A döntés teljesen racionálisnak bizonyult, hiszen köztudott, hogy létezik egy markáns szélsőséges, rasszista és nacionalista tömeg a Fidesz politikai térfelén, aminek kemény magjára tömegpártként nem lehet építeni. Mostanra azonban a Jobbik is eljutott arra a pontra, hogy ahhoz, hogy centrális párttá válhasson, nyitnia kell a mérsékelt tömegek felé, Vona pedig e cél érdekében kész beáldozni pártja radikális elitjét is[10].

A jobboldal válságának okai

A Jobbik megjelenése óta eltelt 13 évben azonban sokat változott a társadalmi és politikai helyzet hazánkban. 2016-ra a Fidesz minden korábbi mércén túlnőtt a populizmus és a szélsőségek tekintetében[11]. A köz-, és a kereskedelmi médiába ölt milliárdok a legeklatánsabb példái annak, hogy a Fidesz már jó ideje valódi kormányzás helyett mindent a lakosság ellen folytatott kommunikációs offenzívával akar elérni. A legaggasztóbb jelenség a Fideszben azonban a Horthy-korszak iránt táplált túlfűtött nosztalgia[12]. Orbán Viktor miniszterelnöknek a március 15-ei nemzeti ünnepen elhangzott beszéde[13], gyakorlatilag már a fasiszta gyűlöletbeszéd kategóriáját is kimerítette azzal, hogy a nemzet egyes polgárait politikai meggyőződésük alapján alacsonyította le az állatok szintjére. A Jobbik látva tehát, hogy a Fidesz kezdi őt kiszorítani a szélsőjobbról, igyekszik a jobb oldal széléről középre húzva tömegpárttá válni, ahogyan azt a fiatal demokraták több, mint húsz évvel ezelőtt, akkor még a baloldalról indulva tették. Hiába hirdette meg a Jobbik elnöke az ellenzékből való kormányzást évadnyitó beszédében, azóta mindössze egy gyerekverő és molesztáló oktatási szakpolitikust sikerült felmutatniuk „árnyékkormányukban”, a tiszabői Menyhért Ildikó személyében[14].

Foglaljuk tehát össze, miben is rejlik a magyar jobboldal válsága. Elsőként említendő a jobboldal egypólusú mivolta, aminek a térfélen a Fidesz nem tűr meg maga mellett más konzervatív értékrendű pártot. A Jobbik nem tekinthető konzervatív értékrendű pártnak, mert - bár a pártvezetés ezt szeretné elhitetni - nem csak múltjában, de szellemiségében és politikai holdudvarában a jelenében is szélsőségesen nacionalista, populista, homofób és rasszista. A jobboldalról érkező politikai kommunikáció által sugallt üzenetek az emberek félelmeire, kapzsiságára és egyéb negatív érzelmeire játszanak és különféle társadalmi csoportok mentén igyekeznek megosztani a társadalmat. A politikai rekrutáció évek óta befagyott mindkét jobboldali pártban. Egyedül Orbán Viktor tud folyamatosan a politikusi népszerűségi rangsor élén maradni, amit kizárólag az iránta végtelenül elfogult, őt már-már vallásos hittel tisztelő híveinek köszönhet. Ezen, nagyjából egy-másfél millió főt kitevő Fidesz-hívő számára szükségtelen bármilyen valódi szakpolitikai célt megfogalmazni, nekik teljesen elegendő, ha Orbán Viktor határozott, harcos retorikáját hallhatják. Ezen hívek kifogásolhatnak akárhány meghozott döntést is, ettől még nem fognak elpártolni a Fidesztől.

Annak ellenére, hogy a teljes népesség körében a két legtámogatottabb párt együtt kétszer olyan népszerű a jobboldalon, mint a baloldali pártok együttvéve, a fragmentált baloldali pártoknál sokkal gyakrabban tűnnek fel olyan új politikusok, akik rendre nagyobb népszerűségre tudnak szert tenni annál, mint amire a pártjuk támogatottsága predesztinálná őket[15]. A jobboldallal szembeni kiábrándultságról árulkodik az is, hogy az utóbbi két évben lezajlott 13 önkormányzati képviselő-választásból csak kettőt nyert meg a Fidesz, egyet pedig a Jobbik. A Fidesz stabil népszerűségi adatai, vagy a Jobbik fiatalok körében való kedveltsége ellenére jelenleg nincs olyan párt a jobb oldalon, amelyik valóban demokratikus értékrendet vallana, illetve valós konzervatív elvi alapokon épülne fel. Egy ilyen párt iránti igény volt az, amely 2016 januárjában életre hívta a neves és elismert konzervatív értelmiségiek által titokban megalakított Eötvös József Csoportot[16], amely nyíltan kritizálja az Orbán-kormány populizmusát[17].



[1] https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%BCggetlen_Kisgazda-,_F%C3%B6ldmunk%C3%A1s-_%C3%A9s_Polg%C3%A1ri_P%C3%A1rt
[2] A második Orbán-kormány földművelésügyi minisztere, Ángyán József professzor a korábbi …..-es földtörvény miatt lépett ki a Fidesz frakcióból. Ángyán oligarchákról, illetve maffiaviszonyokról beszélt több ízben is a földosztások kapcsán.
[3] 2016. április 12-én a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ javára döntött a Kúria, amikor jóváhagyta a korábbi másodfokú bírósági ítéletet, amely megszűntette a Mező Vidék Bt. bérleti szerződését. A Kúria ezzel kimondta, hogy a két és fél évvel ezelőtt kiírt földbérleti pályázat, és az azt követő minisztériumi döntés a kishantosi biogazdaság kárára jogszerűtlen volt.
[4] https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Demokrata_F%C3%B3rum
[5] http://index.hu/belfold/csanyimdfvs0/
[6] http://cink.hu/beszallhat-a-mandinerbe-az-ud-zrt-ugy-egyik-bizarr-sze-1686518120
[7] http://magyarnarancs.hu/belpol/nem-kizart-hogy-visszaterek-tombor-andras-a-mahir-balhe-arnyekaban-97876
[8] https://jobbik.hu/videoink/vona-gabor-evadnyito-beszede - Vona Gábor 38:30-tól beszél arról, hogy a Jobbik 2016-ban saját nemzeti konzultációt fog kezdeményezni a korrupció, az egészségügy és az oktatás kérdésében.
[9] http://www.hetek.hu/belfold/201105/a_gyongyospatas_ordog
[10]http://index.hu/belfold/2016/04/20/vona_gabor_a_radikalisok_kiszoritasarol_mar_egy_jo_ideje_erlelodott_bennem/
[11] A menekültválság kapcsán folytatott plakátkampány mellett, legaktuálisabban a vasárnapi zárva tartás hirtelen visszavonását említhetnénk az ezt célzó népszavazási kampány elkerülése érdekében.  
[12] A Szabadság tér szélén Horthy mellszobrot avatott a Jobbik, majd nem sokkal később a téren elkészült a soha fel nem avatott német megszállási emlékmű. Vitézy Dávid, a nyolcadik kerületben Tormay Cecile mellszobrot avatott, Gulyás Gergely Fidesz alelnöknek ez azonban már nem adatott meg a Donáth Györgyöt ábrázoló büszt kapcsán. A 2015. március 6-án a Fővárosi törvényszék által rehabilitált, nyilas történész, Hóman Bálint emlékművének Székesfehérvár helyett vélhetően Vácott találnak majd helyet.
[13] http://www.miniszterelnok.hu/orban-viktor-unnepi-beszede/
[14] http://nol.hu/belfold/tiszabo-az-oktatas-tragediaja-1611043
[15] Említhetjük itt példaként az LMP társelnökét Széll Bernadettet, de még inkább a párt agrárpolitikusát Szabó Rebekát, vagy az Együtt pártját, - főként a korrupciós ügyek elleni fellépésével - tulajdonképpen egyedül a köztudatban tartó Juhász Pétert, illetve Zugló PM-es polgármesterét, Karácsony Gergelyt.
[16] Az Eötvös József Csoport tagjai között találjuk Sólyom Lászlót, Chikán Attilát, Csaba Lászlót, Urbán Lászlót. Körösényi Andrást, vagy például az ötletadó Mellár Tamást, és Jakab Andrást.
[17]http://index.hu/belfold/2016/01/22/orban_populizmusarol_beszelgetett_az_uj_konzervativ_kor_az_eotvos_jozsef_csoport/

2016. április 20., szerda

Quo vadis olajár?

A világ jelenleg egyik legfontosabb nyersanyaga az olaj. Ennek nem pusztán az az oka, hogy a közlekedésben még nem sikerült kiváltani a robbanómotoros járműveket megújuló energiával működő járművekkel, hanem az is, hogy rengeteg termék gyártásához használnak fel nyersolajat. A nagyjából hatezer különféle termék közül például a tisztítószerek, a műtrágya, az orvosságok, a festékek, számos műanyag, vagy a szintetikus gumi előállításához is elengedhetetlen alapanyagok a kőolajszármazékok.

Az olaj ára
Ahogyan a legtöbb termék árszínvonalát, úgy a nyersolajét is a kereslet és a kínálat viszonya határozza meg elsődlegesen. A kereslet globális szinten a gazdasági fejlődés dinamikája által, míg pedig a kínálat a kitermelés mértéke által meghatározott alapvetően. Ahhoz, hogy az olaj ára ne szálljon el a világpiacon, a keresletnek és a kínálatnak egyensúlyban kell állnia egymással. A 2008-ban kirobbant gazdasági válság egyik legnagyobb kárvallottjának az autóipar bizonyult, ez pedig drasztikusan visszavetette a benzin iránti keresletet is. A globális gazdaságban az utóbbi évben a kínai gazdasági növekedés lassulása sem találkozott az elvárásokkal. A kínálati oldalon ugyanakkor ebben az időben tetőzött a palaolaj-kitermelési forradalom az Egyesült Államokban, ami egy új tényezőként járult hozzá a kínálat növekedéséhez egy olyan időszakban, amikor annak az árstabilitás érdekében éppen csökkennie kellett volna. Az olaj kitermelésének, ezzel pedig a kínálatnak a visszafogásában ugyanakkor az olajexportáló országok (OPEC) sem mutattak nagy hajlandóságot. Az alacsony olajár kedvez az olajimportáló országoknak[1], miközben az olajexportáló országok bevételei pedig apadnak tőle.



Történelmi példák
A Szovjetunió felbomlásának is az 1985-86-os olajárzuhanás volt az egyik legfontosabb katalizátora és harminc évvel később (a szankciók mellett) szintén az alacsony olajár okozza a korábbi nagyhatalmi státuszának visszahódítására törekvő Oroszország számára is a legnagyobb problémát. A Közel-Keleten Irakot, Afrikában pedig Nigériát sújtja leginkább az alacsony olajár. A legsúlyosabban azonban Venezuelát rázta meg az áresés, ahol immár csőddel fenyegető helyzet alakult ki. Az arab olajnagyhatalmak, úgy próbálták csökkenteni gazdaságaik kitettségét az olajárral szemben, hogy az utóbbi években igyekeztek csökkenteni gazdasági függésüket az olajtól. Az alacsonyan tartott olajár ugyanakkor a terrorizmus elleni harcban is fontossá vált, hiszen az Iszlám Állam bevételforrásai is legnagyobb részt a nyersanyag feketepiacon történő értékesítéséből származnak.
Az fekete arany árát másodlagosan leginkább meghatározó tényező a politika. Az 1984-85-ös Nagy-Britanniában zajló bányászsztrájk hatására a szén iránti kereslet csökkent, az olaj iránti kereslet pedig megnőtt, ami az üzemanyag árakat is némiképp megemelte. Az Öböl-háború idején szintén érezhető volt az aggodalom a piacon, aminek hatására az árak ismét emelkedni kezdtek. A korábbi válságkezelések tapasztalatainak következtében ugyanakkor a politikai aktorokba vetett bizalomnak köszönhetően nem lett úrrá a pánik a piacokon, így az árak már csak mérsékelten emelkedtek. Ha azonban a piaci elvárások nem találkoznak a realitásokkal, az kritikus helyzetekben ismét drasztikus áringadozásokhoz vezethet[2].

A spekulánsok
A piaci spekulánsok rövid távon drasztikusan képesek megemelni az olaj árát. Mivel azonban a nyersanyag tárolása nagy költségekkel jár, a spekulánsoknak pár hónapon belül értékesíteniük kell azt, ennél fogva pedig hosszú távon mégis csak az alapvető piaci viszonyok határozzák meg az olaj „valódi” értékét. A gazdasági válság előtt, relatíve magasnak számító, száz dollár körül stabilizálódott hordónkénti olajár. - a 2014 júniusi 115 dolláros csúcsról - több mint hetvenöt százalékkal esett másfél év alatt, és érte el a 27 dolláros hordónkénti mélypontot 2016 elejére[3]. Az olaj árának szárnyalásához az vezetett, hogy az évtizedek óta gyorsuló globális gazdasági növekedés következtében megnövekedett olaj iránti keresletet nem tudta lekövetni a kínálati oldal. Az ezt követő árzuhanást pedig az okozta, hogy a kínálat növekedése a fosszilis energiahordozó tekintetében addigra bővült a korábban elvárt mértékben, mire a gazdasági válság következtében már megszűnt a korábbi nagy kereslet iránta. A 2015-ben beköszöntő rekord alacsony olajárak következtében a piaci szereplők elkezdtek az áremelkedésre spekulálni, és igyekeztek minél nagyobb készleteket felhalmozni a nyersolajból, hogy azt a közeljövőben magasabb áron értékesíthessék. Az Egyesült Államok 2015 októberéig a teljes tárolási kapacitásának 68 százalékát töltötte fel nyersolajjal, illetve 72 százalékát üzemanyag etanollal[4]. Az Egyesült Államok olajtermelése 2012 óta 45 százalékkal emelkedve 2015 végére elérte a 9,43 millió hordós napi szintet[5]. Ennek a termelés növekedésnek az eredményeként az USA napi nettó 4,6 millió hordós üzemanyag behozatalának 78 százalékát a nyersolaj adta, miközben 4,8 millió hordós napi kivitele főként kőolaj termékekből állt[6]. Mivel az alacsony olajár érzékenyebbé tette az olajexportáló országokat a külföldi befektetésekre, ezen országok is igyekeztek kompromisszum késznek mutatkozni, ami végső soron tovább erősítette az USA befolyását a világban.

A szaúdi olajfegyver
Vasárnap Katar fővárosában, Dohában tartottak csúcstalálkozót az olajexportáló országok (OPEC) vezetői. Az egyezség a kitermelés befagyasztásáról eleve kudarcra volt ítélve, miután a világ legnagyobb olajexportőre, Szaúd-Arábia kijelentette, hogy csak akkor lenne hajlandó elfogadni azt, ha az összes OPEC-tagállam egyetért a döntéssel. Szaúd-Arábia 2015-ben még arra spekulált, hogy a rekord alacsony olajárak kiütik majd a piacról a túl költséges kitermelést folytató országokat, ez azonban nem következett be. Ezt tapasztalva a gyengébb OPEC-országok együttes fellépésének engedve Rijád 2016 februárjában revideálta korábbi álláspontját, és hajlandónak mutatkozott a megegyezésre a kitermelés visszafogásáról[7]. A szaúdi királyság kérésére Irán végül nem kapott meghívást az eseményre. A szaúdi olajügyi miniszter, Ali Al-Naimi végül közvetlenül a tárgyalások előtt állt elő azzal a kijelentéssel, hogy csak akkor hajlandóak a megegyezésre, ha azt az összes OPEC-tagállam (tehát Irán is) elfogadja[8]. Irán azonban már előre bejelentette, hogy az országukkal szemben fennálló szankciók feloldását kihasználva, tovább kívánja növelni a termelését. A meghiúsult egyezség hírére az olaj ára, és a tőzsdék szerte a világon esni kezdtek. A közös megegyezés kudarca azt jelenti, hogy az olaj árának korrekciójára nagyjából hat hónapot várni kell, ami azzal jár, hogy a piac 2017 közepéig várhatóan nem fog tudni helyreállni[9]. Az orosz energiaügyi miniszter, Alexander Novak frusztrált nyilatkozata[10] is azt mutatta, hogy nem kell feltétel nélkül elfogadnunk a politikus azon állítását, mely szerint a megegyezés elmaradása nincs hatással az orosz gazdaságra. Annak ellenére pedig, hogy Oroszország, illetve Vlagyimir Putyin, vélhetően hasonló olajárak mellett is ki fog tudni tartani 2016 folyamán is, Venezuela és Nicolás Maduro esetében ezt már felelőtlenség lenne kijelenteni.




[1] A legnagyobb olajimportáló államok Kína, India és Japán.
[2] David Long ed.: Oil Trading Manual. Woodhead Publishing Limited, Cambridge, 2002, 2.3/1-2. p.
[3] http://www.bbc.com/news/business-36066256
[4] http://www.eia.gov/petroleum/storagecapacity/storagecapacity.pdf
[5] http://money.cnn.com/2016/03/01/investing/us-oil-production-near-record-opec/
[6] http://www.eia.gov/tools/faqs/faq.cfm?id=727&t=6
[7] http://uk.reuters.com/article/oil-meeting-kemp-idUKL5N17L39N
[8] http://uk.reuters.com/article/us-oil-meeting-q-a-idUKKCN0XF1JS
[9] http://oilprice.com/Energy/Energy-General/Who-Is-To-Blame-For-Doha-Failure.html
[10] https://www.rt.com/business/339990-doha-oil-freeze-novak/