Választások - 2014

Természetesen a „mi lett volna ha” kezdetű eszmefuttatásokkal nem érdemes sokat foglalkozni, ennek ellenére az elkövetkező választásokkal kapcsolatosan tartogathatnak megfontolandó felvetéseket az ilyen típusú feltételezések.

Azon tíz budapesti választókerület közül, ahol a Fidesz jelöltje nyert, a baloldali összefogás jelöltjei, az LMP-s szavazók támogatásával a hátuk mögött nyolcban képesek lettek volna legyőzni kormánypárti ellenfelüket. Azzal tehát, hogy az LMP nem csatlakozott a kormányváltó szövetséghez, gyakorlatilag ennyi választókerületet engedett át a Fidesz jelöltjeinek. Schiffer András LMP társelnöknek a választások estéjén tartott gyors eredmény értékelésében[1] elhangzott megállapítása, arról hogy bejutásukkal sikerült megakadályozniuk Orbán Viktor pártjának kétharmados győzelmét távolabb már nem is állhatott volna a realitásoktól. Az LMP jogát az önálló indulásra a választásokon ugyanakkor természetesen tiszteletben kell tartani. Mindazonáltal arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy ennek a függetlenségnek az ára pont a Fidesz kétharmada volt.

A Fidesz-KDNP-nek, az általa elfogadott új választási rendszernek hála, sikerült megőriznie kétharmados parlamenti többségét, annak ellenére, hogy míg 2010-ben, 64,38 százalékos választási részvétel mellett[2], az akkor szavazók (5 114 570) 53,44 százaléka voksolt rájuk[3], 2014 április 6-án, a 8 millió 29 ezer szavazásra jogosult állampolgárnak az urnák elé járuló 61,24 százaléka közül már kilenc százalékkal kevesebb (44,54 százalékuk) tett ugyanígy[4]. Tehát az új választási rendszer, az alkotmányozáshoz szükséges parlamenti többséget gyakorlatilag változatlanul megőrizve, a Fidesz számára sikerrel kompenzált nagyjából hatszázezer elveszett szavazatot[5]. Ez azonban nem kisebbíti a kormánypárt érdemeit a tekintetben, hogy a 106 (esetenként irigylésre méltó térképrajzolói virtuozitással kialakított) egyéni választókerületből 96-ban sikerült győzelmet aratnia.

A Jobbik erőteljes szereplésén is jól látszik, hogy a kiábrándult Fidesz szavazók túlnyomó többsége ehhez a párthoz húz. A Jobbikra 2014-ben nagyjából 130 ezerrel többen (összesen 985 028-an) adták a voksukat, mint négy évvel korábban.  A Fidesz számos elemet vett át a Jobbik programjából regnálása során és erőteljes nacionalista retorikája is ilyen irányú pártpreferencia váltásra predesztinálta a kormánypártban megrendült bizalmú szimpatizánsait. Az Orbán-kormány következő ciklusa, (ismerve a Fideszes szavazók egy részének (lásd Békemenet) érzelmi beállítottságát, toleranciaszintjét és egyéb attitűdjeit) várhatóan a Jobbik további erősödését fogja hozni a kormány ön- és közveszélyes ténykedése következményeként. Miután a terepet már sikerült minden tekintetben a saját klientúra számára kedvezően elrendezni, a további átalakítások várhatóan több Fidesz szimpatizánsnak fognak ártani, mint korábban.

Bajnai Gordon csalódott volt az országgyűlési választásokon tapasztalt részvétel láttán, mivel azok alulmúlták a 2010-es adatokat. A baloldali összefogás jelöltjeinek több mint negyedmillió szavazóval sikerült gyarapítaniuk négy évvel korábbi szavazótáborukat[6]. Nincs mit csodálkozni azon, hogy nem sikerült átütő sikert elérniük, hiszen a személyi garnitúra nagyjából megegyezett az előző választáson megismerttel, még ha ehhez ezúttal össze is kellett fogniuk az érintetteknek.

A többi tizenkettő, egymással össze nem fogott, régi és új párt jelöltjeinek személyében a szavazók 3,7 százaléka találta meg a számítását. E 428 290 honfitársunk tehát, bár élt állampolgári jogaival, végül mégsem jutott képviselethez az országgyűlésben, bár valószínűleg számukra a tudatos választás eleve fontosabb volt a reprezentáltságnál.

A Fidesz-KDNP szempontjából sikerrel vizsgázott az új választási rendszer, így azon nincs okuk változtatni. Továbbra is marad tehát a közös listás indulás kényszere, azon pártok számára, akik koalíciót szeretnének kötni a választásokat követően. Így a most megismert dilemmák a 2018-as parlamenti választások alkalmával is változatlanul fenn állnak majd, bár kétség kívül a következő országgyűlési választások kampányáig a most egységbe forrt ellenzékiek közül mindenki ismét önállóan igyekszik majd mind nagyobb erőbedobással növelni saját szavazótáborát. A közelebbi jövőbe tekintve pedig a harmadik Orbán-kabinet részéről a négy évvel ezelőttihez hasonló kétharmados törvénydömping várható, annál is inkább, mert a most megszerzett kétharmados kormányzati többség sokkal törékenyebb a négy évvel ezelőttinél.

---

[1] http://www.atv.hu/videok/video-20140407-schiffer-andras-beszede

[2] http://www.valasztas.hu/hu/ogyv2014/858/858_0_index.html

[3] http://www.valasztas.hu/dyn/pv10/outroot/vdin1/hu/l22.htm

[4] http://www.valasztas.hu/dyn/pv14/szavossz/hu/orszlist.html

[5]  2010-ben 2 732 965-en jelölték meg a Fidesz-KDNP országos listáját, négy évvel később pedig 2 135 960-an.

[6] 2010-ben 990 428-an jelölték meg az MSZP országos listáját, négy évvel később pedig 1 246 465-en választották a baloldali összefogást. 

A kettészakadt LMP

Miután az Együtt 2014 választási mozgalom, majd pedig az MSZP által összeácsolt, Szövetség a változásért elnevezésű kezdeményezés által keltett belpolitikai hullámverés kettétörte az LMP hajóját, a párt eredeti formájában már bizonyosan nem fog semmilyen választási szövetség flottájához csatlakozni. Miközben a jelenlegi parlamenten belüli és azon kívüli ellenzéki politikai szövetségek egyaránt a változás jelszavával kampányolnak a kormány leváltása érdekében, a 2009-ben megalakult Lehet Más a Politika, Schiffer András vezette szárnya ebben önállóan kívánt részt venni. A párt alakulásakor a magyar politikában már húsz éve uralkodó viszonyoktól és pártformációktól való irányváltást a nevében is deklaráló LMP tagságán belül, az új választási törvény által kialakított keretek átformálták az előző kormányok politikusaihoz való viszonyokat. Az önálló utas álláspont, illetve az Együtt 2014 szövetségéhez való csatlakozás megosztotta a vezetést, így végül nemcsak a párt, hanem a választóik számára is a lehető legrosszabb döntésre jutva, hagyták szétszakadni pártjukat. Ennek eredményeként a Bajnai Gordon mögött csoportosuló szövetségnek az LMP legkarizmatikusabb politikusait, Szabó Tímeát, Jávor Benedeket és Karácsony Gergelyt további öt társukkal együtt, mint a Párbeszéd Magyarországért Párt alapítóit, sikerült kiszakítania korábbi pártjukból. A Schiffer mögött az LMP-ben maradt képviselőknek, pedig a párt rebelliseivel történő sárdobálásban kellene megőrizniük többéves parlamenti munkájukkal kialakított szimpátiájukat választóik szemében. Karácsony Gergely egyedüliként, kétségbeesetten próbálja a végsőkig összetartani a kettészakadt LMP-t. Karácsony eziránti elkötelezettségét korábbi pártja is fontosnak tartja, és ezért választotta meg őt, a kiválás bejelentését[1] követően öt nappal magtartott február 2-3-ai kongresszusán, stratégiai és közpolitikai ügyvivőjévé[2].

A magyar parlamenti választások egyik legsikeresebb szlogenjévé avanzsált „változás” valószínűleg azért válhatott az egyik legnépszerűbb és legállandóbb frázissá, mert ezt kétség kívül minden választási győztes be tudja tartani. A Fidesznek ezzel a szóval hirdetve magát sikerült kétharmadhoz jutnia az Országgyűlésben, mivel a nyolcéves MSZP kormányzás után az aktív magyar választókban a változás iránti vágy valóban elementáris erejűvé nőtt.  Úgy tűnik tehát, hogy az emberek valóban fogékonyak az olyan közhelyekre, hogy „a változás jó”. Eközben viszont nem szembesülnek azzal, hogy egzisztenciájuk megroppanása, emberi kapcsolataik zavarossá válása, szemlélet- és gondolkodásmódjuk képlékenysége összefüggésben áll a rendszerváltás óta folyamatosan változó különböző szakpolitikai lózungokkal. Amíg persze nem sikerül fenntartható egészségügyi, oktatási, politikai, jogi, kulturális intézményrendszert kialakítani, addig a „változás” iránti bágyadt áhítat továbbra is minden választót átitat. Eközben a szakmai köröket, kamarákat, a szakszervezeteket és lehetőleg minden szakmai alakulatot igyekeznek átpolitizálni, megosztani, leklónozni, ezzel a politikusok hatalmi gőgjének érvényt szerezve, a civil csoportok tapasztalatával, szakma iránti elkötelezettségével és szeretetével szemben. A demokratikus intézményrendszer kialakításáért folytatott vita a pártok között ugyanakkor továbbra is meddő marad, hiszen mindenki maga szeretné letenni annak alapjait és nem kíván egy már meglévőre építeni. A Fidesz által kétharmados parlamenti többséghez kötött jogszabályok garmadája ebben mindenképpen előrelépést jelent, hiszen agresszív módon és hatalmi érdekből ugyan, de szakítani próbál ezzel a gyakorlattal. Miközben az ellenzéki oldalon formálódó szövetségek pedig joggal érezhetik úgy, hogy az alapokat, demokratikusabb, decentralizáltabb talajra lenne célszerűbb helyezni, még maguk sem látják, hogy fognak egységes álláspontra jutni a különböző területeken. Annyi biztos, hogy a struktúrák átalakítása rengeteg pénzbe kerül és minél több területet reformálunk meg, az annál több pénzbe fog kerülni. „Végleges” megoldás lehetne egy nagykoalíciós kormányzat, amelyben minden pártnak meglenne a maga minisztériuma és az adott szakpolitikák kiosztása egy pártok közti kompromisszum, azok kidolgozása az adott tárcát elnyert pártok hatásköre, elfogadása pedig a nagykoalíciós kormány jogalkotásának eredménye lehetne. Ez persze egy olyan ideális állapot, amelynek eléréséhez nemcsak a magyar politikusok, de sajnos az agymosott átlag magyar állampolgárok sem lennének képesek felülemelkedni pillanatnyi érdekeiken.

Az LMP-t a változás szellője szaggatta szét, könnyen lehet azonban, hogy egységes LMP nélkül nem is lesz változás. A kormányváltáshoz nem vezethet egy kettészakadt LMP-n át az út, egy egységes, koalíción kívüli LMP-n át viszont igen. A Schiffer vezette LMP továbbra is a mérleg nyelve kíván lenni, ám erre már csak akkor van esélye, ha nem a szövetségek közti lavírozás általi szavazatépítésre, hanem konkrét választói csoportokra épít. Ilyen választói csoport lenne például az olyan tudatos szavazó, aki képes felismerni, hogy a pártérdek és az ő érdeke nem ugyanaz, hogy az egyén ideológiáját és az általa követett értékeket nem a pártok által harsogott jobb és baloldali „szemlélet” határozza meg, hogy csak úgy lehet felelősen dönteni, ha nem félek valódi ismereteket szerezni az engem körülvevő világról.

---

[1] http://nol.hu/lap/20130128-ketteszakadt_az_lmp

[2] http://somogy.lehetmas.hu/hirek/megalakult_az_lmp_uj_valasztmanya

Együtt 2014

2012. október 23-án nyilvánosan megalakult az Együtt 2014 választói mozgalom, melynek célja egy olyan széleskörű összefogás megteremtése, amellyel lehetőség szerint kétharmados többséggel sikerülne leváltani a második Orbán-kormányt.

Induljunk tehát ki azon irányelvekből, melyeket az Együtt 2014 mozgalmat összekovácsoló három szervezet, a Magyar Szolidaritás Mozgalom, az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért Facebook csoport (Milla), illetve a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány vezetői fogalmaztak meg. Az Együtt 2014 Választói Mozgalom elvi, erkölcsi alapvetésének Preambulumában „a változást akaró, demokrata hazafiak és az őket képviselő politikai szervezetek minden korábbinál szélesebb összefogására”[1] szólít fel, a 2010-től kiépült rezsim eltörlése érdekében. Ahhoz hogy a kétharmados FIDESZ-KDNP többséggel megszavazott törvényeket, illetve magát az Alaptörvényt sikerüljön újra kodifikálni, egy következő kormánynak szintén ilyen arányban kell majd megtöltenie a 199 fővel összeülő új országgyűlés patkóját a másik oldalról, a jelenlegi kormánypártokkal és a Jobbikkal szemben. A Jobbikkal való együttműködést teljes biztonsággal ki lehet zárni a jelenleg formálódó parlamenten kívüli ellenzéki csoport részéről, és természetesen a jobboldali radikálisok oldaláról sincs igény a társulásra. A többi ellenzéki párton belül akkor tehát miért okoz ekkora dilemmát az Együtt 2014 mozgalom mellé való felsorakozás, merülhet fel joggal a kérdés. A demokratikus ellenzéki pártok közül, az Együtt 2014 választói mozgalmához való csatlakozás ügyét először az LMP vitte kenyértörésig november 17-18-ai kongresszusa alkalmával. Az LMP csillebérci gyűlésén 84 küldött 62 ellenében, 11 tartózkodása mellett döntött arról, hogy a párt nem csatlakozik az Együtt 2014 mozgalomhoz, ugyanakkor bármilyen további együttműködésre nyitottak a szerveződéssel. Az LMP-t a társulás kérdésében leginkább Bajnai Gordon személye oszthatta meg, akinek a Gyurcsány-kormányban betöltött szerepét Schiffer András illette éles kritikával. A párt frakcióvezetője, Jávor Benedek és két helyettese, Karácsony Gergely és Szabó Tímea, olyannyira nem tudták elfogadni a delegáltak többségi döntését, hogy bejelentették lemondásukat. Várhatóan ugyanilyen, a mozgalomhoz való csatlakozást kizáró, de az azzal való együttműködésre nyitottnak maradó, salamoni döntésre fog jutni az MSZP is saját kongresszusán. A Milla egyértelműen kinyilvánította[2], hogy nem kíván együttműködni az MSZP-vel, illetve annak (utolsó előtti) volt miniszterelnökének utódpártjával a Demokratikus Koalícióval (DK) sem. A DK-val szemben Juhász Péter részéről megfogalmazott komoly aggályok ismeretében érthető, hogy Gyurcsány Ferenc pártjának csatlakozási szándékát miért utasította el a mozgalom. Valószínűleg ez volt a lehető legjobb döntés, Gyurcsány Ferenc személye ugyanis tömegesen riasztotta volna el a kibontakozó új választói mozgalommal szimpatizálókat.

A Horn-kormány idején meglévő kétharmados MSZP-SZDSZ kormánykoalíciót alkotó pártoknak, 2010-ben még egyszer sikerült kétharmados választási győzelmet összehozni, csak ezúttal negatív szereplésük által, ellenzékük, a Fidesz-KDNP számára. A baloldali és liberális szavazók elrettentésében, illetve saját pártjuk elleni protest szavazókká agitálásában az SZDSZ mellett leginkább Gyurcsány Ferencnek volt szerepe. A 2010-es választásokon az MSZP-től és az SZDSZ-től elpártolt választók mellett, a jelenlegi FIDESZ-KDNP kurzus politikájával egyet nem értő, baloldali, liberális és konzervatív szavazókat szeretné egy akolba összeterelni az új választói mozgalom. Az Együtt 2014 mozgalom ezen túl, várhatóan a politikából mostanra kiszorult korábbi SZDSZ[3]-es, MDF-es, MDNP-s, FKGP[4]-s, sőt akár FIDESZ[5]-es politikusok közéletbe (és reményeik szerint a politikába) történő visszaszivárgásához is kitűnő táptalaj lehet. A rendszerváltás első húsz évének emblematikus és kevésbé emblematikus politikusaival való társulásról ugyanakkor nem kizárólag programjaik alapján döntenek (ahogyan azt Bajnai Gordon állította), hanem számos szubjektív tényező alapján is. A jelenlegi demokratikus ellenzéki pártok közül ugyanakkor várhatóan egyikkel sem fogja közösen trágyázni, gyomlálni és kapálgatni kialakítandó új választói bázisnak eme tarka, üde virágoskertjét az Együtt 2014 mozgalom. A kormánnyal szembeni szavazatok maximalizálása szempontjából valószínűleg ez lenne a lehető leghatékonyabb forgatókönyv, ehhez ugyanakkor az is szükségeltetik, hogy az LMP és a DK egyaránt átlépje a parlamentbe kerüléshez szükséges öt százalékos küszöböt. A pártok számára továbbra is ez az öt százalékos küszöb jelenti az egyetlen valós kényszert az összefogásra, nem pedig az új választási törvény. A választások előtti koalíciókötési kényszer, ami az Együtt 2014-hez való csatlakozást sürgetők legnagyobb vesszőparipája, tulajdonképpen csak látszat. Amennyiben a kormány demokratikus ellenzékének bármilyen jellegű pártmanifesztumaira leadott szavazatok alapján elnyert mandátumok meghaladják a FIDESZ-KDNP és a Jobbik által begyűjtött mandátumokat, a választás a kormány bukását fogja hozni. Ebben a helyzetben ugyanis, a FIDESZ-KDNP kisebbségi kormányzása, a Jobbik esetleges támogatása mellett sem lenne képes a törvények elfogadtatására. Ugyanebben a helyzetben a demokratikus ellenzéki formációk kisebbségi kormánya, viszont joggal bízhatna a koalíción kívüli bármely párt (vagy akár független képviselő) támogatásában, a FIDESZ-KDNP-vel és a Jobbikkal szemben.

Ahogyan arra Bajnai Gordon október 23-ai beszédében is felhívta a figyelmet, szeretne nyitni a jobboldal felé is, hiszen a rezsim lebontásához szükséges kétharmad csak így érhető el. Amikor jobboldali, konzervatív és keresztény értékrendű szavazókra gondolunk, akkor a második Orbán-kormány politikájából kiábrándult egykori Fidesz szavazók tömegét kell első sorban magunk előtt látnunk. Az Együtt 2014-gyel szimpatizáló jobboldali szavazók másik csoportját, a magyar politika vásott porondjáról immár letűnt rendszerváltó pártok olyan egykori választóiban lelhetjük meg, akik jelenleg a pártoktól távolságot tartók táborát gyarapítják. A magyar választókorú népesség nagyjából felét alkotják jelenleg olyan társadalmi csoportok, akik vagy tudatosan nem szavaznak, illetve nem tudnak olyan pártról, amelyre jelenleg rábíznák a voksukat. A Medián 2012. október végi[6] felmérése szerint ebből a csoportból tudott mozgósítani, mintegy négy százaléknyit az Együtt 2014, pár hét alatt. Bár a választási hajlandóság növelésében mutatott négy százaléknyi változás valóban szignifikáns adat, ezek a „szavazók” nem jelentenek biztos pártválasztót (párt nem lévén). Azoknak a formálódó táborát, akik az Együtt 2014 megalakulása kapcsán ismét kezdenek perspektívát látni abban, hogy éljenek választójogukkal, illetve korábban FIDESZ szavazók voltak, gyorsan képesek lennének apasztani a mozgalomhoz csatlakozó ellenzéki parlamenti pártok. Az Együtt 2014 mozgalom perspektívája, a szavazóbázis tekintetében jelenleg tehát meglehetősen homályos, amit a jelenlegi demokratikus ellenzéki pártok csatlakozásukkal csak tovább ködösítenének. A meghirdetett minél szélesebb körű választói összefogáshoz tehát a jelenlegi parlamenti pártok szavazóit csak pártjaik nélkül várják tárt karokkal[7].

Juhász Péter, Bajnai Gordon és Kónya Péter 2012. október 26-án aláírták az Együtt 2014 választói mozgalom együttműködési megállapodását.

Kép forrása: http://www.egyutt2014.hu/galeria_2012_oktober_26_%E2%80%93_egyuttmukodesi_megallapodas_alairasa.html

A CÉL a rendszerváltás utáni magyar politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok meghaladása lenne. A rendszerváltás óta kormányon levő pártok által folyamatosan elhanyagolt, ezáltal a politika iránt közönyössé vált, valamint a jobboldali pártokból 2010 után végleg kiábrándult társadalmi csoportok, politikai küzdőtérbe történő beléptetésével kéne tehát az Együtt 2014-nek egy új tömegpártot megalapoznia. Ilyen ingoványos talajon a rendszerváltás óta a legszélesebb választói összefogást megalapozni felelőtlenség volna. Az Együtt 2014-nek egy új, saját szavazóbázis kiépítésén kell munkálkodnia, ahogyan az MSZP-nek, az LMP-nek és a DK-nak is egymástól függetlenül. Az Együtt 2014-nek, a következő parlamenti választásokra az összes demokratikus ellenzéki erőt összefogó koalíció, kétharmados választási győzelmének (valószínűleg csak Bajnai fejében létező) légvárát minél előbb le kéne bontani. A kétharmad a politikából kiábrándult állampolgárokat megszólító valódi programmal érhető el, nem pedig a jelenlegi demokratikus ellenzéki pártok között feszülő ellentétek kibékítésére tett, kiábrándító békítő kísérletekkel. Az Együtt 2014 mozgalom vezetőinek a kettő közül az előbbi szerepben kellene tetszelegnie, nem pedig az utóbbiért pózolva idő előtt hiteltelenné válnia.

---

[1] http://www.szolidaritas.org/files/1/alapertekek_egyutt2014_2012_novembere_formazott.pdf

[2] http://www.millamedia.hu/2012/09/20/egymillioan-a-magyar-sajtoszabadsagert-milla-sajtokozlemeny-2012-szeptember-20/

[3] Kuncze Gábor Szabadelvű Polgári Egyesület néven új pártkezdeményt alakított. Az SZPE elnöke Kuncze Gábor, volt SZDSZ-es harcostársaival és egy ifjú titánnal ez elnökségben azon munkálkodik, hogy ismét képviselhesse a liberális szavazókat. Az SZPE honlapja: http://szabadpolgar.hu/

[4] Dr. Torgyán József is egyre lelkesebben agitál a különböző médiumokban egy új gazdapárt létrehozásának szükségessége mellett.

[5] Urbán László, a kilencvenes években a Fidesz egyik fő gazdaságpolitikai szakembere. 1998-ban Orbán Viktor alakuló kormányának pénzügyminiszter jelöltje, de végül nem ő kapja a posztot. 2012-ben a Haza és Haladás Alapítvány munkáját segítve bukkan fel ismét a politika színfalai mögött. Forrás: http://www.origo.hu/gazdasag/gazdasag-plusz/20121109-az-ember-aki-orban-mellol-atallt-bajnaihoz.html

[6]http://hvg.hu/hvgfriss/2012.45/201245_partok_es_politikusok_nepszerusege_kozepkez#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2012_11_7

[7] A Medián 2012. október végén készített felmérése alapján az MSZP szavazók mintegy tíz százaléka választaná jelenlegi pártja helyett inkább az Együtt 2014 mozgalmat.