Titkos társaságok II.

Titkos társaságokkal foglalkozó írásom első részében igyekeztem megismertetni az olvasót a két legnagyobb hagyományú, legbefolyásosabb és legkiterjedtebb rejtett szervezet kialakulásának és összefonódásának rövid történetével. A szabadkőművesség és az Illuminátusok kapcsolódási pontjait azok szimbólumai testesítik meg. A szabadkőművesség skót változatában a szervezet többi ágához képest eggyel több fokozat, vagyis összesen 33 létezik. A 33-as szám megegyezik az emberi gerincben található csigolyák számával, ami azért lényeges, mert egy ősi misztériumvallásnak megfelelően meditáció közben a Kundalini kígyó ezeken a szakaszokon kúszik felfelé, miközben az ember elér egy magasabb tudatállapotba. Az emberi elme megvilágosodása, vagy a tudomány primátusa alkotják ezen titkos szervezetek alapfilozófiáját, vannak azonban olyan titkos társaságok, amelyek összetartó ereje, a világra gyakorolt befolyásuk megőrzésének szándéka, amelyet esetenként csoportos bűnelkövetéssel pecsételnek meg.

Skull and Bones

A Yale egyetem titkos diákszervezetét 1832-ben alapították a Linonia, a Brothers in Unity és a Calliopean Society vitakörök közt az azévi Phi Beta Kappa díj odaítélése kapcsán kialakult véleménykülönbség folyományaként¹. A társaságot William Huntington Russel (1809-1885) és Alphonso Taft (1810-1891) hívták életre, miután felvételüket elutasították a Phi Beta Kappa társaságba. A csoport az egyetem egyik kápolnájába szervezte találkozóit, melynek az ajtajára egy koponyát alatta két keresztbetett csonttal rajzoltak. Az egyetemi szervezet 1856-ban The Russell Trust Association néven hivatalosan is megalakult. A bonesmanek ekkor választották főhadiszállásukká a Yale egyetem campusán található, azóta legendássá vált ablaktalan épületet, a Tomb-ot². A Skull and Bones rituálékat mindig a lehető legnagyobb biztonsági feltételek mellett tartották meg, így valóban nagyon keveset tudni a csoport berkein belül folyó tevékenységről. Évente mindösszesen 15 új tagot választottak be maguk közé az egyetem hallgatói közül, akiknek meg kellett esküdniük, hogy soha nem beszélnek a társaságról. 1876-ban a Yale egyetem diákjainak egy csoportja betört a Tombba és beszámoltak az ott látottakról. A nyugati falon egy faragott kőtábla állt, rajta négy emberi koponyával, körülötte pedig bohócsipkával, koronával, csengőkkel, matematikai eszközökkel, egy nyitott könyvvel és egy koldus tarisznyával³. A boltíves falon a következő szöveg volt olvasható: ''Wer war der Thor, wer Weiser, wer Bettler oder Kaiser?'', a boltozat alatt pedig a folytatása: Ob Arm, ob Reich, Im Tode gleich.⁴'' Száz évvel később az egyik tag körbevezette barátnőjét a Sírban. A hölgy egy falról mesélt, amely a tagok által zsákmányolt rendszámtáblákkal volt tele, melyek mindegyikén megtalálható volt a 322-es szám, ami a társaság legendabeli alapítója, Démoszthenész (ie. 384-322) halálának az évére utal. A Tombban található koponyákkal kapcsolatos feltevések, abból indulnak ki, hogy a szervezet minden egyes osztályának egy híres ember koponyájának megszerzésével kell demonstrálnia elkötelezettségét. Az író Howard Altmant (1960- ) állítása szerint 1989-ben egy Philip Romero nevű férfi látogatta meg, aki a nagy apacs törzsfőnök, Geronimo (1829-1909) leszármazottjának tartotta magát. Romero vádjai szerint híres ősének koponyáját Prescott S. Bush (1895-1972) 1918-ban lopta el annak oklahomabeli Fort Sill-i sírjából és vitte a Tombba⁵. Kathrin Day Lassila és Mark Alden Branch esszéjükben, amely a Yale Alumni Magazine 2006 május/júniusi számában jelent meg Whose Skull and Bones? címmel⁶, egy 1918. június hetedikén, két végzős bonesman, Winter Mead által F. Trubee Davidsonnak címzett levélre hivatkozva bizonyította a történet hitelességét. A levélben Mead arról számolt be klántársának, hogy a törzsfőnök csontjait és nyeregkürtjét elszállították a Fort Sill-i sírból és a Tombban helyezték biztonságba.

A Yale diákjaiból gondosan kiválogatott bonesmanek közé tartozott a CIA alapító tagjai közül például, Sherman Kent (1903-1986), James Angleton (1917-1987), Norman Holmes Pearson (1909-1975) és a Disznó-öböl incidenst kitervelő Richard Melvin Bissell Jr. (1909-1994) is. A fontosabb médiumok közül, a Time magazin alapítója Henry Luce (1898-1967), valamint a National Review atyja William F. Buckley Jr. (1925-2008) is a Yale egyetem leghírhedtebb titkos társaságának⁷ tagságát gyarapította. Az Amerikai Egyesült Államok elnökei közül William Howard Taft (1857-1930) illetve George H. W. Bush (1924- ) és fia George W. Bush (1946- ) is bonesmanek voltak, akárcsak az utóbbi ellenfeleként a 2004-es elnökválasztásokon vereséget szenvedő, 2013. február elseje óta pedig az USA külügyminiszteri tisztségét betöltő John Kerry (1943- )⁸. 1991-ben meghasonlást okozott a Koponya és Csontok konzervatív és reformpárti tagjai közt, hogy a szervezet úgy határozott, ezt követően nőket is felvesz tagjai közé.

Bohemian Club

A San Francisco-i Bohemian Club-ot 1872-ben újságírók, zenészek, színészek és írók alapították kulturális céllal. A szervezetnek azonban hamarosan támogatókra lett szüksége, így egyre több befolyásos üzletembert is igyekeztek megnyerni a tagság számára. A gazdag pénzemberek azonban hamarosan uralni kezdték a bohémok csoportját. Az 1800-as évek végére a Bohemian Club tagásga rendszeresen szervezett táborozásokat a San Francisco közeli erdőkbe, így próbálva meg közelebb vinni tagságát a csoport eredeti szellemiségéhez, a nem konvencionális keretek között zajló élethez. 1899-ben egy 2700 hektáros, vörösfenyőkkel tűzdelt birtokon⁹ tartották meg első alkalommal, az ettől kezdve rendszeressé váló, minden év júliusában két héten át tartó összejöveteleiket. Napjainkban mintegy 1500 tag vesz részt a több mint száz táborozóhellyel rendelkező ligetben. A gyűlések alkalmával a férfiak féktelen lakomákat és ivászatokat tartanak, miközben zenét hallgatnak, színdarabokat mutatnak be, illetve lehetőséget adnak a jövő (alapvetően republikánus) politikus jelöltjeinek is szónoki képességeik megcsillogtatására. A liget központi színpadán egy tó partján hatalmas fa bagolyszobor áll, amely előtt különféle rituálékat, előadásokat szoktak bemutatni. A Bohemian Club jelmondata: ''Weaving spiders come not here!'' arra utal, hogy a tagoknak a találkozókon kívül kell hagyniuk üzleti ügyeiket. 1942-ben megszegték ezt a szabályt, amikor a Manhatten-Terv beindításáról egyeztek meg a jelen lévő bohémok.

Richard Nixon a Bohemian Groveban általa tapasztaltakról eképpen nyilatkozott:

''But the upper class in San Francisco is that way (...) The Bohemian Grove that I attend, from time to time (...), but it is the the most faggy goddamned thing you could ever imagine with that San Francisco crowd that goes there. It's just terrible! I mean, I can hardly shake hands with anyone from San Francisco.¹⁰''

A Bohemian Groveban az 1980-as években történtekkel kapcsolatban azonban a pedofilia, valamint a gyerekgyilkosság vádja is felmerült. 1989. január 23-án Loran Schmit Nebraska szenátora köszönetét fejezte ki J. James Exon szenátornak annak kapcsán, hogy az Egyesült Államok bankügyi bizottsága megindította az általa kezdeményezett eljárást a nebraskai Franklin Credit Unionnal szemben kétes pénzügyeik miatt¹¹. A nebraskai szenátor gyanúja beigazolódott, és a kirobbant botrány messze túlmutatott a Lawrence E. King által igazgatott pénzügyi szervezet körein. A szenátor felkérésére Gary Caradori által folytatott nyomozás során az USA legbefolyásosabb köreiig elérő pedofil- és kábítószerkereskedelmi hálózat kezdett kirajzolódni. Caradori 1989 novemberében és decemberében három feltételezett áldozattal készített interjút¹². Az érintettek Alisha Owen¹³, Troy Boner¹⁴ és Danny King voltak. Gary Caradori 1990. május 10-én, a Douglas megyei börtönben egy negyedik áldozattal Paul Bonaccival¹⁵ is elbeszélgetett az őt ért inzultusokról. Bonacci arról számolt be, hogy 1982 és 1986 között 2-300 úton vehetett részt, melyek során Kaliforniában, Washington D.C.-ben, De Moines-ban, Minneapolisban, Kansas Cityben, Austinban, Houstonban, Dallasban, St. Louisbanban, Miamiban, Pasadenában, Tampában, Lincolnban és Grand Islanden is megfordult.¹⁶ Egy alkalommal Bonaccit állítása szerint egy, a Bohemian Groveval megfeleltethető erdős területen szexuális aktusra késztették egy másik kiskorúval, akit azt követően kivégeztek, a teljes cselekményről pedig egy Hunter Thomson nevű férfi rendezésében videofelvétel is készült¹⁷. 1990. július 11-én hajnali három óra körül Gary Caradori Chicagóból Nebraska felé tartó kisrepülőgépe tisztázatlan körülmények között lezuhant és a balesetben a 41 éves nyomozó, valamint 8 éves kisfia Andrew életét vesztette¹⁸. Az egy évig tartó pereskedést követően az Owen és Bonacci vádjait alátámasztó két tanú visszavonta vallomását, a bíróságok pedig, bizonyítékok hiányában, hamis tanúzás vádjában bűnösnek találták és 9-27 évig terjedő börtönbűntetésre ítélték Alica Owent, aki nem volt hajlandó visszavonni a vallomását. Paul Bonaccit, bár vallomását nem vonta vissza, elmeállapotára való tekintettel¹⁹, nem ítélték el és egy korábbi gyermekmolesztálási ügye miatt töltött szabadságvesztése alól is felmentették. Larry Kinget összeesküvés, sikkasztás, hamis pénzügyi nyilvántartás bejegyzése miatt 15 éves börtönbűntetésre ítélték, valamint 1 millió dolláros kártérítés megfizetésére is kötelezték Paul Bonacci javára, amit azonban nem tudott teljesíteni²⁰. Pedofil hálózat működtetése, illetve drogkereskedelem vádjában tehát nem találták bűnösnek a vádlottat. 1992. január 3-án Theodore L. Gunderson (1928-2011), a los angelesi FBI korábbi elnöke, levelet írt Don Stenberg nebraskai főügyésznek, amelyben felhívta annak figyelmét arra, hogy sem a Franklin Credit Unionnál, sem az Omaha Rendőrfőkapitányságon, sem pedig a Sarpy megyei sheriff irodában történt vizsgálódások és őrizetbevételek alkalmával talált pornográf felvételek ügyében nem folyt semmilyen további nyomozás²¹. Január 28-ai válaszlevelében Stenberg főügyész átverésnek és pletykának nevezte a magánnyomozó legtöbb állítását és felhívta rá a figyelmét, hogy a birtokában lévő információkat írásos vallomásokkal és egyéb bizonyítékokkal kell alátámasztania ahhoz, hogy azzal érdemben foglalkozzanak. Ted L. Gunderson további levélváltásai, amelyek az FBI legmagasabb szintjéig is elértek hasonló eredménnyel zárultak, hiába igyekezett állításait dokumentációkkal is alátámasztani. 1994. március 3-ával Conspiracy of Silence²² címmel a Discovery Channel a Yorkshire Television egy dokumentumfilmjét tűzte műsorára az ún. Franklin-botránnyal kapcsolatosan, aminek jogait azonban az utolsó pillanatban megvásárolták és a filmet levették a műsorról²³.

1 http://query.nytimes.com/mem/archive-free/pdf?res=9802E3DB153DE433A25750C1A96F9C946297D6CF

2 Christopher Hodapp, Alice Von Kannon: Conspiracy Theories & Secret Societies for Dummies., Wiley Publishing Inc., Hoboken, NJ, 2008., 256. p.

3 John Lawrence Reynolds: Secret Societies. Their Mysteries Revealed., Key Porter Books Limited, Toronto, 2006., 209-210. p.

4 ''Ki volt a bolond, ki bölcs, ki koldus vagy császár? Akár gazdag, akár szegény holtában egyenlő.'' Ford.: VM.

5 John Lawrence Reynolds: Secret Societies. Their Mysteries Revealed., Key Porter Books Limited, Toronto, 2006., 212. p.

6 http://archives.yalealumnimagazine.com/images/issues/2006/05/Yale_Alumn_Magazine.pdf

7 A Skull and Bones mellett számos egyéb titkos társaság működik a Yale egyetem falain belül, melyek közül a legismertebbek a Scroll and Key, a Berzelius vagy a Wolf's Head.

8 Christopher Hodapp, Alice Von Kannon: Conspiracy Theories & Secret Societies for Dummies., Wiley Publishing Inc., Hoboken, NJ, 2008., 257. p.

9 A tábor területe Bohemian Grove néven vált ismertté.

10 https://www.youtube.com/watch?v=HL6cxGg6yas

11 http://www.exonlibrary.com/pdf/ic1989.pdf

12 https://archive.org/details/GaryCaradoriInterviewsOfFranklinScandalVictims

13 https://www.youtube.com/watch?v=vE8sI2raihg

14 https://www.youtube.com/watch?v=xCVbDlmpcG0

15 https://www.youtube.com/watch?v=1KgkiruMB4g

16 John W. DeCamp: The Franklin Cover-Up. Child Abuse, Satanism, and Murber in Nebraska. Second Edition, AWT Inc., 1996., 100. p.

17 John W. DeCamp: The Franklin Cover-Up. Child Abuse, Satanism, and Murber in Nebraska. Second Edition, AWT Inc., 1996., 326-327. p.

18 http://gizadeathstar.com/2013/11/airplane-remembering-franklin/

19 Paul Bonacci MPD-ben szenvedett, a vizsgálatok alatt 106 különféle személyiséget tártak fel, amelyek az őt ért gyermekkori sokkhatások következtében alakulhattak ki benne.

20 http://www.american-buddha.com/franklincoverup.17.htm

21 Gunderson saját levelét és Stenberg főügyész válaszlevelét teljes terjedelemben lásd: Ted L. Gunderson: CORRUPTION: The Stanic Drug Cult Network and Missing Children. Vol. 3.

22 https://www.youtube.com/watch?v=sQHrbJPhus4

23 http://www.franklincase.org/index.php?option=com_content&view=article&id=11&Itemid=9

Az Orbán-kormány hibás történelemszemlélete

Anakronizmus történelmi személyeket az események későbbi kimenetele alapján megítélni, amennyiben azok nem voltak az adott történelmi helyzetben előre láthatóak. Ugyanakkor már hetven évvel ezelőtt is tudták, mit jelent a jogegyenlőség (a francia forradalom már lezajlott) és az, hogy az emberek egyenlőnek teremtettek. 

Dédapáink nyilván azzal is tisztában voltak, hogy a háborúban emberek halnak meg és annak kimenetele sokszor kockázatosabb lehet annál, mint amilyennek első látásra tűnik. Felelőtlen és becsvágyó politikusok, katonatisztek és szimpatizánsaik voltak azok, akik az ország sérelmeiért elégtételt követelve, meg akarták leckéztetni a világot a németek oldalán (nekik legalább volt ehhez szövetségesük). Az akkori vezetők nem mérlegelték kellőképpen döntéseik súlyát, és azokat rosszul hozták meg. Az ilyen ember tehát nem tekinthetők ártatlannak. A fasizmus eszméje olyan nagy formátumú magyar politikusokat is magával ragadott a korban, mint amilyen Teleki Pál volt. Természetesen az ő megítélése sem lehet egyértelműen pozitív, ugyanúgy, mint ahogyan Horthy Miklósé sem. Előbbié például a numerus clausus és a második zsidótörvény, utóbbié például a hadba lépés miatt. Kevés olyan politikus volt a korban, aki józanul fel tudta mérni az ország helyzetét és kilátásait, ők voltak azok, akik el akarták kerülni, hogy az országot belevezessék egy újabb vérzivataros háborúba. Egy ország nem egy dinnyehéj a Dunán, nem sodródik sehova, hanem vezetői és állampolgárai döntései vezetik keresztül a történelmi korokon.

Jogilag érthető és védhető lenne Bárdossy László rehabilitálása, hiszen nem egy független bíróság ítélte el. Bárdossy rehabilitálása által viszont úgy tűnhet, hogy az egykori miniszterelnököt, akinek a nevéhez a 3. zsidótörvény köthető, és aki hadat üzent nemcsak a Szovjetuniónak, de az Egyesült Államoknak is, ok nélkül ítélték halálra. Tizenegy hónapos miniszterelnökségének további eredménye, a hadba lépésen túl, a második magyar hadsereg felállítása és frontra küldése a német hadműveletek támogatására, valamint húszezer magyarországi német lakos besorozásának engedélyezése a Waffen SS számára. E néhány makacs tény, illetve azok kimenetele, alapján a miniszterelnök megítélése kevéssé lehet kérdéses. Horthy Miklós megítélésén is lehet vitatkozni, azonban tény, hogy az ő kezéhez is tapad honfitársainak vére. A tengernagy ténykedésének, vagy éppen tétlenségének eredményeként öltek meg kommunistákat, zsidókat és magyar katonákat határainkon innen és túl. Kormányzóként politikai felelőssége leginkább határozatlanságában és túlzottan németpárti elkötelezettségében érhető tetten. Magyarország hadba léptetéséért és a 2. magyar hadsereg frontra küldéséért, mint a hadsereg főparancsnokát, elsődlegesen őt terheli a felelősség.  A kiugrási kísérlet kudarca a magyar vezérkarral szembeni gyengekezűségének folyománya volt. Látens antiszemitizmus és álszent hazafiság, Horthy érdemeit bizonygatni, gazdasági, kulturális illetve egyéb tekintetben, közben pedig elhallgatni a regnálása alatt kialakított faji alapon diszkrimináló jogszabályokat, később pedig az azok alapján megvalósuló deportálásokat, vagy felmenteni őt az Etelköz visszahódítására tett tragikus kísérlet felelőssége alól.

A végtisztesség természetesen minden embert megillet, bármit is követett el életében. A művészek, „pusztán” szakmai teljesítményük, nem pedig emberi kvalitásuk alapján vállnak az adott művészeti ág kánonjának tagjaivá. Amikor azonban a kormányzati szándék szoborba önti, vagy tantervbe foglalja az adott történelmi személy emlékét, annak egész lényét állítja példaként a felnövekvő generációk elé. Kár lenne Adyt, vagy Csáthot kihagyni az irodalomoktatásból, csak azért mert életmódjukkal nem állítottak követendő példát a fiatalok elé. Ugyanilyen alapon megítélni természetesen politikai preferenciáik alapján sem szabad a művészeket. Az alapján lehet csak egyedül mérlegelni, hogy az adott művész munkássága mennyiben változtatta meg környezetét pozitív irányban. Egy adott mű szakmai megítélésén alkotójának biográfiai részletei alapvetően nem változtathatnak. A művész lélek nagyon összetett és érzékeny szövetet alkot, így sok esetben hajlamos a devianciára is. A művészek többsége alapvetően nyitott gondolkodású, mivel (tehetsége mellett) befogadó és elfogadó világnézete teszi képessé őt élményei olyan módon történő adaptálására és kifejezésére, hogy általuk gondolatokat ébresszen más emberekben. A művész szemlélete, adott történelmi helyzete és az őt odáig vezető élettörténete azok az összetevők, amik teljessé teszik számunkra, az adott művéről alkotott képünket. Radnóti Miklós bori notesze vagy Picasso Guernicája értelmezhetetlen lenne, az adott ember sorstörténete, vagy az adott történelmi helyzet ismerete nélkül.

Miért kell tehát zsákutcás politikusokat, kétes irodalmi értékkel bíró műveket felvonultató írókat normává tenni, miközben bőven akadnak még olyan történelmi személyeink, akiknek a munkássága, sem szakmailag, sem pedig emberileg nem megkérdőjelezhető, és akik ennél fogva több odafigyelést érdemelnének. A második Orbán-kormány „kultúrharca”, a tanterv teljes kontrollja, illetve a történelem és az irodalomoktatás elsorvasztása felől indul, múzeumátszervezéseken és színházbezárásokon át, egészen a stadionépítéseken túl folyik. Célja, hogy a jobboldal aktuális politikai érdekei mentén értelmezhető munkásságú magyar művészeket építsen be a nemzeti pantheonba. Miközben racionális érvek szólnak a költségek lefaragása mellett, kevés racionalitása van annak, hogy közben miért jut mégis rengeteg pénz a Hollywoodot majmoló állami magyar filmgyártásra, tucatnyi új silányabbnál silányabb köztévés műsorra, Ronald Reagan és George Bush szobrokra. Egy, a Fidesz politikai érdekei, és Orbán Viktor személyes elvárásai mentén megrajzolt ideológiához próbál a kormányzat saját társadalmat teremteni, és ez úgy tűnik, szimpatizánsai kedvére van. A második Fidesz kormány téves történelemszemléletén alapuló, két éves kultúrpolitikájának hibás, nehezen megindokolható tettei közt, néhány vállalhatót és támogathatót is találunk. Az újjáélesztett Corvin-láncot Horthy Miklós alapította 1930-ban, a Magyar Királyi Szent István-rend kitüntetést, pedig még Mária Terézia hozta létre. Azok számára, akik megkapnak valamilyen kitüntetést, nyilván az is fontos, hogy ezzel milyen körhöz csatlakoznak. A Magyar Királyi Szent István-rend jövőbeni kitüntetettjei ily módon tehát Ribbentropp és Göring marshallal egy körbe fognak tartozni. Politikai alapon persze mindig is osztogattak kitüntetéseket, és ez optimális esetben nem kell, hogy megfakítsa az ilyen megfontolások alapján is kiosztásra kerülő díjak fényét.

Orbán Viktor, Semjén Zsolt és Condoleezza Rice, Ronald Reagan szobrának avatásán, 2011. június 29-én a Szabadság téren.

Ki jöhet még?

Kép forrása: http://kdnp.hu/news/felavattak-ronald-reagan-szobrat-szabadsag-teren

Az a fajta történelemszemlélet, amely nem engedi, hogy tanuljunk saját hibáinkból, és ezért egy egész korszakot megpróbál kitörölni az adott ország történelméből, nem létező kontinuitást igyekezve kiépíteni, több mint hatvan év áthidalásával, egy hibás történelemszemléleten alapul. Lehetséges, hogy egy adott sugárút korábban például Horthy Miklósról volt elnevezve, ugyanakkor viszont Bartók Béla megítélése valamivel egyértelműbb a magyar történetírás számára, és mivel a méltán világhírű, egyik legnagyobb (a magyar nyelvet is beszélő) magyar zeneszerzőnkről sok közterület nincsen elnevezve, nem lehetne ész érvekkel megindokolni, miért kéne ettől megfosztani az emlékét. Nyilván azon érv, hogy az adott közterületet 1944 előtt máshogy hívták önmagában semmit sem jelent, még akkor sem, ha a közjogi kontinuitás megszakadt a szovjet megszállással. Nincs az a korszak, amelyet a történelem szemétdombjára dobhatunk, mert minden időszak tartalmaz tanulságokat az utána következő generációk számára. Minden kor politikai vezetőinek csak akkor lenne szabad átlépniük az előző korokon, (ha a társadalommal együtt) a számára hasznos tanulságokat már levonta a maga számára és szakpolitikai döntéseit azok ismeretében hozná meg a továbbiakban.