Rafale vs. Typhoon 1:0

Az indiai légierő a francia Dassault Aviation céggel kezdte meg az előzetes tárgyalásokat legalább 126 vadászrepülőgép megvételéről[1]. A Rafale gépek a tárgyalások befejeztével elsőként hódíthatják majd meg egy másik ország légterét a francián kívül.

               A világ jelenlegi legnagyobb megrendelője az olcsóbb ár és az azzal párosuló hosszú élettartam miatt döntött a Dassault Rafale gépek javára az Eurofighter Typhoonnal szemben. Az indiai légierő kötelékében jelenleg is repül 51 gép a francia cég egyik korábbi típusából, a Mirage 2000-esből, melyeket szanszkrit nyelven csak Vajra (villámcsapás) néven emlegetnek[2]. 49 Mirage modernizálását, két társuknak a párizsi gyárban történő korszerűsítését követően, már az indiai Hindustan Aerunautics Limitednél fogják elvégezni[3]. A kizárólag francia gyártású Rafalellal szemben az Eurofighter Typhoon, brit (BAE Systems[4]), német (Premium Aerotec[5]), olasz (Alenia Aermacchi[6]) és spanyol (EADS CASA[7]) gyártók összefogásával készül. A Typhoonok a gyártásukban részt vevő országok légierején kívül jelenleg az osztrák és a szaúd-arábiai hadseregek szolgálatában szállnak még[8]. Az európai együttműködéssel épülő többfunkciós elfogó vadászgépeknek tehát egyelőre nem sikerült betörniük az ázsiai piacra. A sikertelen ománi tenderrel[9] ellentétben azonban Delhiben legalább európai gép mellett döntöttek. A brazil állam lehet a következő megrendelő, melynek már hosszú évekkel ezelőtt bejelentett, 36 új elfogó vadászgép megrendeléséről szóló (a költségvetési megszorítások miatt eddig csak) vágyainak beteljesítéséért a Dassault és az EADS mellett a Lockheed Martin és a SAAB is jó eséllyel lobbizhat.

Egy rövid táblázat a Rafale[10] és a Typhoon[11] főbb adataival segíthet az összehasonlításban:

	Dassault Rafale	Eurofighter Typhoon
Hossz	15,30 m	15,96 m
Fesztávolság	10,80 m	10,95 m
Magasság	5,30 m	5,28 m
Maximális sebesség	1,8 Mach	2 Mach
Hatótávolság	3700 km	2900 km
Bevetési távolság	1853 km	1389 km
Emelkedési sebesség	304,8 m/s	315 m/s
Üres tömeg	10 196 kg	11 150 kg
Maximális felszállótömeg	24 500 kg (C és D típusoknál)	23 500 kg
Tolóerő	50 kN[12]	60 kN[13]
Tolóerő/tömeg arány	1,10	1,15
Szolgálati magassági határ	16 800 m	19 810 m

Eurofighter Typhoon

Kép forrása: http://www.eurofighter.com/media/image-library.html?tx_datamintsdamsearch_pi1[curpage]=4&cHash=6d660052a5d543232b3cafa7b9762876

Dassault Rafalle

Kép forrása: http://www.militaryphotos.net/forums/showthread.php?137433-Rafale-News/page70

Az 1930-ban alapított Dassault Aviation családi vállalat jelenlegi tiszteletbeli elnöke Serge Dassault. A 86 éves üzletember és politikus a Forbes magazin 2011-es, a világ száz leggazdagabb emberét felvonultató listáján a 96. helyet érte el, nettó 9,3 milliárd dolláros vagyonával[14]. Serge Dassault, miután édesapjától, Marcel Dassaulttól megörökölte a Groupe Industriel Marcel Dassault irányítását, Charles Edelstenne jelenlegi vezérigazgatóval együtt virágoztatta fel a vállalatot. Serge Dassault fia, az eredendően matematikus, majd üzleti számítógépes rendszerekből doktorált, Oliver Dassault (60) szintén politikai pályára lépett. Marcel Dassault unokája, a családi vállalat által gyártott Falcon típusú kisméretű sugárhajtású magángépekkel több, műszer szerinti repülési rekordot állított fel. Dassaulték családi vállalkozása hamarosan az egyedüli olyan európai vadászrepülőgép gyártó lesz, amely egy ország zászlaja alatt és nem több ország összefogásával gyártja vasmadarait[15].

  

---

[1] http://www.faz.net/aktuell/wirtschaft/ruestungsindustrie-indien-bevorzugt-franzoesisches-kampfflugzeug-11633061.html Letöltés: 2012. 01. 31.

[2] http://en.wikipedia.org/wiki/Indian_Air_Force#cite_note-103 Letöltés: 2012. 01. 31.

[3] http://ibnlive.in.com/generalnewsfeed/news/two-iaf-mirage-aircraft-flown-to-france-for-upgradation/922632.html Letöltés: 2012. 01. 31.

[4] http://www.baesystems.com/ Letöltés: 2012. 01. 31.

[5] http://www.premium-aerotec.com/ Letöltés: 2012. 01. 31.

[6] http://www.aleniaaermacchi.it/eng/Pages/Home.aspx Letöltés: 2012. 01. 31.

[7] http://www.eads.com/eads/int/en.html Letöltés: 2012. 01. 31.

[8] http://www.eurofighter.com/eurofighter-typhoon/in-service.html Letöltés: 2012. 01. 31.

[9] http://htka.hu/2011/12/15/most-mar-biztos-az-eurofighter-bukta-omanban/ Letöltés: 2012. 01. 31.

[10] http://www.dassault-aviation.com/en/defense/rafale/specifications-and-performance-data.html?L=1 Letöltés: 2012. 01. 31.

[11] http://www.eurofighter.com/eurofighter-typhoon/technicaldata.html Letöltés: 2012. 01. 31.

[12] http://en.wikipedia.org/wiki/Rafale Letöltés: 2012. 01. 31.

[13] http://en.wikipedia.org/wiki/Eurofighter_Typhoon Letöltés: 2012. 01. 31.

[14] http://www.forbes.com/wealth/billionaires/list Letöltés: 2012. 01. 31.

[15] A Saab AB, JAS 39 Gripenjeit várhatóan nem fogják újabb típussal felváltani, így a svédek rövidesen kiszállnak a versenyből.

26 éve történt a Challenger tragédiája

1983. április negyedikén indult első útjára a Challenger űrsikló. A sorban az ötödik STS-küldetéssel a Challenger csatlakozott a Columbia űrrepülőgéphez az űrsikló programban.

A Challenger az űrrepülőgépekkel végrehajtott missziók (STS) igáslova lett. 114 héttel (amiből csaknem kilencet az űrben töltött) első útja után úgy tűnt, készen áll rá és a körülmények is alkalmasak arra, hogy tizedszerre is elhagyja a Föld légkörét. Az STS 51-L, a 25. űrsiklóval végrehajtott küldetés azonban 73 másodperc után, 14,6 km-es magasságban tragikus véget ért. A küldetés során Christa McAuliffe, a new hampshirei Concord High School tanára történelmi tettet készült véghezvinni. A 37 éves, kétgyermekes középiskolai történelem tanárnő az első civil emberként készült az űrbe. A hét fős legénység másik női tagja Judith Ariene Resnik, mérnök asztronauta másodszorra vett részt űrrepülésen. Resnik 1984. augusztus 30-án állt első alkalommal földkörüli pályára a Discovery fedélzetén. Az első amerikai állampolgárságú női asztronautát, Sally Kristen Rideot, szintén a Challenger juttatta ki a kozmoszba 1983. június 18-ai, második útja alkalmával.  A legénység férfi tagjai közül, Gregory Bruce Jarvis (41) terhelési szakember és Michael John Smith (40), a Challenger pilótája, szintén első alkalommal vettek részt űrhajós küldetésen. Ronald Ervin McNairtől, aki második útjára készült a „Kihívóval”, Charles Frank Bolden Jr. 1986. január 18-ai útjával a Columbián, 16 nappal megelőzve Mcnairt, vált az első afro-amerikaivá, aki átlépte az univerzum határát. Ellison Shoji Onizuka (39), a küldetés specialistája, szintén második alkalommal vett részt űrsikló fedélzetén éles küldetésen. Onizuka a Discovery harmadik missziójának tagjaként, 1985. január 24-én, első ázsiai amerikaiként érte el a világűrt . A 46 éves Francis Richard Scobee szintén mindössze egy repüléssel a háta mögött látta el a Challenger kapitányi posztját. A Challenger 26 évvel ezelőtti utolsó útjának résztvevői, az űrhajózás második generációjának tagjaként, még mindig az űrutazás úttörőinek számítottak. 1986. január 28-án azonban Christa McAuliffe volt az, aki történelmi tettet készült végrehajtani. A „Tanár az Űrben” program (Teacher in Space Project) keretében, első civilként az űrbe készülő McAuliffere szegeződtek a kamerák azon a tragikus keddi napon, amikor beszálltak az űrsiklóba a floridai Cape Canaveral indítóállomáson.

Mindenki lélegzetvisszafojtva várta az indulást, majd üdvrivalgásban tört ki, amikor helyi idő szerint 11 óra 38 perckor, a Challenger hatalmas robajjal felemelkedett az indítóállásról. A kilövést követően a jobboldali gyorsító rakéta tömítőgyűrűjének hibája miatt forró gázok kezdtek szivárogni a berendezésből, amelyek megrongálták az űrhajó külső tankja hátsó részének rögzítését, ahol az a szilárd hajtóanyaggal teli gyorsító rakétához kapcsolódott. A tömítőgyűrű a szokásosnál hidegebb időjárás miatt nem volt képes időben gátat szabni a kitorlódás néven ismert folyamatnak[1]. Az indítóálláson várakozó űrhajó bal oldalát sütötte a nap, így az ott található tömítések megfelelően működtek.  Mivel a jobboldali második tömítőgyűrű a fém részek deformálódása miatt elmozdult, szintén nem volt képes szigetelni. A jobboldali tankon lyuk keletkezett és lángok jelentek meg 58 másodperccel az indulást követően[2]. Fél másodperccel a robbanás előtt, miután az utolsó telemetriai adatok beérkeztek az ellenőrző szobába, még hallották Smith pilótát, amint annyit mondott: „Uh-oh”. Smith reakcióját valószínűleg a főhajtómű teljesítményét, vagy a külső tankban történő nyomás csökkenését mutató kijelzők válthatták ki. A folyékony oxigénnel teli tanktól elváló gyorsító rakéta a külső tanknak, illetve a külső tank és az űrsikló közötti résznek ütődött és az ennek következtében megsérült tank felrobbant. A robbanást a személyzeti kabin „egyben” átvészelte, bár annak legénysége ekkor már élettelenül zuhant a koporsójukká vált fülkében vissza a földre. A robbanás füstfelhőjének jellegzetes formáját a két gyorsító rakéta okozta, amelyek szintén nem semmisültek meg a robbanásban, hanem azt követően még 37 másodpercig szelték lángolva az eget.

Megsemmisül a Challenger. Kép forrása: http://news.bbc.co.uk/2/shared/spl/hi/pop_ups/06/sci_nat_1986_challenger_disaster/html/1.stm

Az űrsikló program biztonságosságának mítosza a Challenger füstfelhőjével együtt szertefoszlott. Újra felmerült, a vész esetén a személyzet menekülését elősegítő biztonsági berendezések alkalmazása az űrsiklókon. Az áldozatokról intézményeket, közterületeket neveztek el, emlékszobrokat avattak tiszteletükre. Az asztronauták az amerikai társadalom legtekintélyesebb alakjai közé tartoznak, akiket hősként tisztelnek, és akik az amerikai álom részét képezik. Ez az álom viszont négy nappal az űrhajózás 1986-os tragédiájának 17. évfordulóját követően, a Columbia és legénysége megsemmisülésével ismét rémálommá vált.

---

[1] http://science.ksc.nasa.gov/shuttle/missions/51-l/docs/rogers-commission/Chapter-4.txt Letöltés: 2012. 01. 29.

[2] http://en.wikipedia.org/wiki/Space_Shuttle_Challenger_disaster Letöltés: 2012. 01. 29.