A 2010. áprilisi parlamenti választások előtt a Fidesz, illetve a Jobbik mind jobban hangoztatták, hogy nem tudnak elképzelni együttműködést pártjaik között. Ez az országgyűlési választások előtt nem is állhatott érdekében egyik pártnak sem. Ennek az elhatárolódásnak az oka a Fidesz részéről elsődlegesen a liberális oldalról elhódítani kívánt szavazók meggyőzése lehetett arról, hogy voksukat nyugodt szívvel adhatják Orbán Viktor pártjára. A Jobbik ugyanakkor a Fidesz-szavazók elhódításán túl
, leginkább a bizonytalan választók meggyőzésében reménykedhetett.
Orbi One és a Jodesz harca a birodalmiak ellen
Két évvel később gyökeresen más politikai kommunikáció zajlik a két párt között. 2011 tavaszán a kormány fellépést hirdetett, a számos jogsértést elkövető Szebb Jövőért Polgárőr Egyesülettel és a Magyar Gárdával szemben
. Egy év sem telt el a szervezetek betiltása óta és Pintér Sándor belügyminiszter már kedélyes hangulatú nyilvános vitát folytatott Vóna Gáborral, miközben már „köztudottá” vált, hogy a Gárda és a Kögyó újjáalakulnak
. Két héttel később Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter parádézott Gaudi Nagy Tamás, jobbikos képviselővel a Corvinus Egyetemen szervezett következő Tárcatükör alkalmával. A fent említetteken kívüli félkatonai csoportok
elleni akciók eddig nem hoztak eredményt. A Jobbikkal szembeni békülékeny magatartás a kormányzat részéről veszélyes taktikázás, olyan helyzetben, amikor a kormányzatnak, a rendőrségnek és a titkosszolgálatoknak erőt és stabilitást kellene mutatniuk, nem pedig kedélyesen tüzet oltaniuk. Az országgyűlési választások közeledtével a kormányzati kommunikációs áradatnak a Jobbik partjait mosó hullámai ismét fel lesznek korbácsolva, kérdéses azonban, hogy a történtek után hitelesnek tűnnek-e majd. Nehéz megjósolni, hogy egy ilyen képlékeny politikai ideológiát (és rendszert) meddig tud sikerrel kommunikálni egy államférfi. Minden politikus esetében az
államférfi fogalma mögött az adott személy államról alkotott felfogásából kell kiindulnunk. Így kell tennünk Vona Gábor esetében is, akinek kemény és erős az állama, ugyanakkor Schmitt Pál esetében csak „álamférfiról” beszélhetünk, akinek ezzel kapcsolatban semmilyen konkrét kialakult véleménye nem volt mérvadó a kormányzati szándékkal szemben.
Milyen lenne akkor Orbán Viktor államfogalma? A miniszterelnök felfogása szerint egy szabadságharcot folytató, erősödő magyar államról beszélhetünk. A szabadságharcunk azonban leginkább szövetségeseink ellen folyik, akiknek a hajója, amúgy is léket kapott. Egy tíz milliós lakosú ország nagyon eltérő gazdasági helyzetű Európában, Afrikában, vagy Dél-Amerikában. Magyarországnak nincsenek rossz adottságai, viszont földrajzi és geopolitikai helyzetéből adódóan a terület évezredek óta folyamatosan migrációs hullámoknak van kitéve. Több ezer különféle népcsoport érkezett már a mai magyar területeken keresztül Európába. A Kárpát-medence tehát a kereskedelmi, kulturális illetve hadi dinamikák által folyamatosan formált terület volt. A Kárpát-medence, az Alpok, a Tátra, a Kárpátok és a Balkán-hegység vonulatai által jól védhető területen van. Az Európába irányuló migrációt Afganisztán, Irak által közvetlenül az ott folytatott háborúk hatásaként, az Észak-Afrikából az arab-tavasz révén viszont inkább közvetve gerjesztették maguk ellen az EU országai. A katonai „hódítások” mellett a kulturális hadviselésnek a globális térben kell folynia, amit egy „transzatlanti birodalom” által sem lehetne maradéktalanul megvalósítani. Egyre inkább úgy tűnik azonban, hogy a globalizáció hatásai az emberekben nem erősítettek fel elemi energiákat. A technika fejlődése, az emberi tudatosság és a szolidaritás, mint egyfajta globális empátia által ugyanakkor azonos szintre sikerült emelni az emberek érzéseit. Az emberek igényeivel ugyanezt megtenni már sokkal nagyobb feladat lesz pusztán ideológiainál. Erre a kommunizmus sem tudott sikeres kísérletet tenni. Magyarország a második világháborútól a rendszerváltásig terjedő időszakban is, globális tekintetben az egyik élen álló szövetségi rendszer tagja volt. A jelenlegi magyar státusz az európai államokat domináló szövetségi rendszerben, az IMF és a Világbank Csoportbeli tagsággal kezdődött
. Majd a rendszerváltást követően, immár a magyar választópolgárok többségének felhatalmazása által, az Észak Atlanti Szerződéshez való csatlakozással folytatódott és az Európai Unióba való belépéssel zárult. A magyar politikai elit tevékenysége az elmúlt harminc évben alapvetően euro-atlanti szövetségeseik akaratát követte. A reform kommunista, a liberális és szocialista demokrata, illetve a konzervatív szabadságharcos kormányzatok is a rendszerváltás óta általuk megrajzolt kényszerpályán járatják Magyarországot, melynek nyomvályúit alapvetően az államnak nyújtott hitelek alakítják ki.
Orbán Viktornak tehát leginkább az eladósodástól kell megvédenie Magyarországot. Amennyiben azonban az államnak hitelt kell felvennie, azt legkedvezőbben az IMF-től teheti meg. Az egyik legfontosabb védőbástyája nemzeti szuverenitásunknak az új alaptörvény, amely azonban nem felel meg bizonyos nemzetközi, vagy európai uniós jogi normáknak. Ezek a normák történetileg a kereszténység szellemében formálódott európai jog normái. A magyar köztársaság törvényhozásának, az ország eddigi jogtörténeti előzményeihez méltó, illetve azokat meg is haladó jogalkotással kellene élen járnia a demokratikus szabadságjogok, az emberi és polgári jogok, illetve az állam polgárait védő konzekvens büntetőjog kialakításában. Miközben az évezredes magyar államjog történet csekély részében találunk csak példákat a valóban demokratikusan választott törvényhozás általi jogalkotásra, a magyar jogalkotók többségében felvilágosult szellemben, magas szakmai szinten látták el hivatásukat.
A pártok finanszírozásával kapcsolatos, március 9-én meghirdetett ötpárti egyeztetésben is egyedüliként csak a Jobbik vett részt az ellenzéki pártok közül. Azt a látszatot keltve ezzel, hogy még az ő radikális pártjuk számára is fontosabbak a parlamenti törvényhozási keretek, a választóikkal szembeni felelősségük okán, mint a baloldali ellenzéki pártoknak. Eközben az összes párt közül a Jobbiknak a leghiányosabb és a legkevésbé átlátható a pénzügyi elszámolása
. A törvényhozási aktusoktól elzárkózó ellenzéki politizálással sem az MSZP, sem az LMP, sem pedig a DK nem tud szavazatokat szerezni. A baloldali ellenzéknek lehet, hogy arra nem volt elképzelése, hogyan kommunikálná azt, ha esetleg mégis elfogadnák valamely javaslatukat, mindenesetre úgy ítélték meg, biztosabb, ha nem is kockáztatják meg, hogy ilyen helyzetbe kerüljenek. Magyarországon a demokrácia deficit vonatkozásában, a társadalom egyre inkább semlegessé válik, nemcsak a pártokkal, hanem a politikai rendszerrel kapcsolatban is. A választópolgárok megcsömörlött tekintete a jelenlegi magyarországi pártosodás modelljei mögé pillantva, már a demokratikus politikai rendszer negyedszázada épülgető sivár kirakatán sem akad meg, csak átsiklik felette. Kérdés ilyen helyzetben, hogy mikor tör felszínre és lepi el az utcákat az emberek tömegeinek tehetetlen dühe, letépve fogyasztói társadalmi béklyóikat és töri be az egész társadalmi, gazdasági és jogi kirakatot. Magyarországon 2012-re az ország egyik felét kijózanította a polgári demokratikus társadalom víziójából a munkanélküliség, a létbizonytalanság és a munka melletti gyér életszínvonal, az hogy a fizetésből sem lehet megélni, családot eltartani. A szellemi elnyomás már csak súlyosbítja ezt a végletes gazdasági elnyomást és sikerrel fosztja meg a magyarok többségét emberi méltóságától. Az új oktatási törvény által tömegek csúsznak le a továbbtanulás lehetőségéről, mint a szegénységből kivezető egyik legegyenesebb útról.
Orbi One
A magyar miniszterelnöknek jelenleg az európai szövetségi rendszerrel van konfliktusa és azzal, hogy annak gazdasági folyamataira kik vannak döntő befolyással. Ugyanakkor Orbán-kormányának hosszú távú pénzügy-politikai célja, hogy Magyarországon 2020-ra euró lehessen a hivatalos fizetőeszköz
, a maastrichti kritériumok teljesítéséből ezért sem engedhet Brüsszel. A Bizottság fiskális szigorának következetlensége, a masstrichti kritériumok be nem tartása feletti szemhunyás számos eurozónán belüli állam esetében, nagyban hozzájárult a kialakult európai adósságválsághoz. Az évtizedek óta tartó, egyfajta permanens görög gazdasági válságért leginkább a korrupt politikai rendszer vonható felelősségre. Az unió soros elnökeként Orbán Viktornak, a Matolcsy György által fémjelzett európai szemeszter keretében szorosabbá váló fiskális felügyelet szigorítása, és az európai központi bank megalapozása
, azon a pénzügyi vonalon történt integrációs előretörésnek tekinthető, amellyel kapcsolatosan a legkomolyabb vitában vagyunk a szövetséggel. Az Európai Bizottság által Magyarország ellen folytatott eljárások olyan kritikák, melyekkel foglalkoznunk kell, ugyanakkor a kritikáknak következeteseknek is kell lenniük. Egy állami költségvetés esetében a tizedszázalékok mögött is jelentős pénzösszegek állnak, és a Bizottság pedig ennyi engedményt sem ad a hiánycél tekintetében. Magyarország a jelenlegi gazdaságpolitika mellett nem képes csatlakozni az eurozónához. A hellének példája ugyanakkor inkább azt a látszatot kelti, hogy hosszabb távon is javát szolgálhatja egy permanensen válságban lévő országnak a valutaunióhoz való tartozás. Görögországot viszont ugyanúgy példának hozhatják fel egyes államok saját védelmük érdekében, amikor számháborúba keverednek az Európai Bizottsággal tizedszázalékok miatt. Magyarországon azonban jelenleg a forint a hivatalos fizetőeszköz és ez komoly különbséget jelent Görögországgal szemben. A görög kormányok által folytatott gazdaságpolitika, illetve a korrupció olyan elemek, amelyek fölött többé nem hunyhat szemet a Közösség a valutaunión belül és kívül sem. A görögök ennek a fegyelmezetlen, több éves kába szédelgésnek az eredményeként leestek az európai szekérről. Lehullottak a PORba, áthajtott rajtuk a hátsó kerék, de a bajtársak még visszarántották őket a fedélzetre. Kaptak két kijózanító pofont, telenyomták gyógyszerrel és most altatják őket. Ezen kijózanító kúrák receptjeit, a görög mellett, az olasz és akár további adósságválságtól szenvedő államok esetében is az európai integráció legsikeresebb gazdasági és pénzügyi szakemberei által vezetett szakértői kormányok írják. Névleges függetlenségét a forint, a gyenge gazdasági teljesítőképesség következtében még sokáig kénytelen megőrizni, ezáltal pedig sokkal több spekulációnak téve ki a hazai piacokat az unión belül. Magyarországot jelenlegi viszonyait tekintve, történelmi értelemben nem tekinthetjük gyarmatnak, de a periféria-félperiféria konstellációk sem illenének a pillanatnyi helyzetre. A globalizáció sokkal szerteágazóbb és mélyrehatóbb a gyarmatosításnál. Annak megítélése, hogy a nemzetközi és a hazai pénzhatalmi elit felelőssége az ország kifosztásában hogyan oszlik meg, nem egyértelmű
. A nemzetközi pénzhatalmi körök Magyarországgal tulajdonképpen nem számolnak, mivel a magyar gazdaság és társadalom már oly mértékben ki van szolgáltatva a gazdaságilag, politikailag, szociálisan és kulturálisan globalizált európai viszonyrendszerben. A globalizációs indexet mutató legfrissebb közgazdasági mutatószámok változatlanul Magyarország élvonalbeli globalizáltságát mutatják
.
Rockefeller Palpatine
2008. június 5-e és 8-a között az USA-beli Chantilly-ben (Virginia) tartott éves Bilderberg-találkozón Martonyi János is részt vett
, tehát lényegesen jobban rálát arra egy átlagembernél, hogy hogyan is funkcionál ennek a hatalmi elitnek az egyik legnagyobb „fóruma”. Ezek a körök úgy szeretnék a gazdasági és pénzügyi befolyásuk által a háttérből irányítani a globalizálódó világot, hogy közben más tekintetben nem tartják fontosnak megérteni azt. Nem hajlandóak tudomásul venni, hogy a dolgok változnak a népesedési és a hatalmi viszonyok is átrendeződnek. Európában szinte mindenhol fogy a népesség. Észak-Dél viszonylatban népesedés szempontjából radikális különbségek vannak, ezek feloldására, a globálisan fenntartható gazdasági fejlődésen keresztül vezet az út, amely minden ország számára elérhető kell, hogy legyen. Miközben az embereket lehetséges lenne úgy felszabadítani a munka alól, hogy közben lehetővé váljon számukra, hogy fenntartható módon, emberhez méltóan élhessenek. Az embereknek globálisan kell tudatossá válniuk és segíteniük egymást. Ez jelenleg nem így történik, mindenki a saját hasznának maximalizálására törekedik, mind egyénileg, mind államilag. Pontosan ez a fajta, a gazdaság és a politika által gerjesztett széthúzás teszi képtelenné az embereket a közös cselekvésre. A szálakat természetesen nem a politikusok irányítják, köszönhetően annak, hogy az emberek a politikai nézeteiket megválaszthatják, a megélhetésüket és a lehetőségeiket, viszont sok esetben nem. A vállalatok, a bankok, a különféle szervezetek és szolgáltatók, a titkosszolgálatok viszont már valós hatalmat birtokolhatnak a polgárok felett életkörülményeik meghatározása által. Az országokat vezető politikusokat, a mögöttük álló pénzügyi, gazdasági és média csoportok emelik fel és hozzák olyan helyzetbe, hogy potenciálisan esélyessé váljanak arra, hogy a választók többségének bizalmát megszerezzék. A kultúra elsorvasztásában,
a
társadalom megosztásában már
a politika is fontos szerephez jut.
Említsünk meg néhány hazai példát. Politikai megrendelésű alkotások piedesztálra emelése, egy szűk pénzügyi keretek által behatárolt kulturális piacon. Miközben sokmilliós állami támogatások kerülnek kiosztásra kétes értékű alkotásokra
, évtizedes hagyománnyal rendelkező művészi egyesületek, társulatok
kerülnek bedarálásra az állami propaganda gépezetébe. Milliárdos összegű állami tendereket nyernek el pártközeli cégek versenyeztetés nélkül, sürgősségi és egyéb indokokkal. A magyar, illetve az európai uniós közpénzekkel való ilyen „gazdálkodás” jogtalan. Schmitt Pál köztársasági elnök kisdoktori értekezésének húsz évvel korábbi keletkezési körülményei, a kapcsolati tőkének a gazdasági oldalon megnyilvánuló káros hatásain túl, immár annak erkölcsi kulturális értékeket romboló hatásaira engedtek következtetni. A párt megítélésének javítása érdekében folytatott Fidesz PR offenzíva 2012-ben egy 800 millió forintba kerülő hangulatjelentő csomaggal indul
. Javarészt ezt a célt fogja szolgálni a Századvég Alapítvány és annak érdekeltségei által 2,18 milliárd forintos összegért végzett két éves munka is
.
A rendszerváltás alatt elmaradt forradalom hiányát nem pótolhatja a fülkeforradalom propagandája. Az ál-forradalmi kormányzati retorikától átszellemült tömegdemonstrációk (lásd békemenet) helyett a szélsőjobboldali aktivisták, akik között jobbikos képviselők is akadnak, konkrét épületek elfoglalásával, tüntetésekkel és masírozásokkal igyekeznek forradalmi hangulatot kelteni. A nemzeti ünnepekre egyfajta gyújtópontként tekintenek a lelkükben, melyek alkalmával belső harcaikat, az általuk elképzelt módon, de mindenképpen látványosan és agresszívan kell az utcára vinni. Az ilyen akciókkal szemben a rendőrségnek minden esetben gyorsan reagálva és kellő hatékonysággal kell fellépnie. A nyugat-európai országokban a szélsőjobboldalon kívül, politikailag inkább a szélső baloldalnak, társadalmilag pedig, a munkásságnak, a diákságnak, vagy más jellegű szerveződéseknek vannak látványos megnyilvánulásai. A 2012. március végi spanyolországi tüntetéseket és zavargásokat egy olyan történelmi konstellációban kell értelmezni, amelyben annak megvan a maga kultúrája. A bankok, a bevásárlóközpontok, a különféle multinacionális vállalatok épületei elleni tömeges fellépést nehéz kontrollálni a karhatalmi erőknek. Mi lenne, ha éhező emberek rohamoznák meg a hipermarketeket, minden bank és minden gyorsétterem elé kivonulnának az elkeseredetten skandáló tüntetők? Létezik az a kritikus tömeg, amellyel a rendvédelmi szervek, a hadsereg, illetve az egész rendszer már nem tud mit kezdeni. Ez is a 99% üzenete.
A 2012. március tizenötödikei ünnepségek a fővárosban eközben politikai tömegrendezvénnyé degradálódtak. A jelenlegi kormányzati politikának a nemzeti érzelmekre való rátelepedése, a nemzeti hagyományok és a történelmi értékek aktuálpolitikai céljaik mentén történő átértelmezése által, rendkívül káros hatású lehet a társadalomra nézve. A szavazatokért folytatott tabuk nélküli harc magát a nemzettudatot korrumpálja, emiatt fordulnak el továbbra is tömegesen a politikától. Miközben a választásra jogosultak felét sem adók politikai tábora egyre megmerevedik, a bizonytalanok tábora csökken, mert egyre kevesebb az olyan tényező a politikában, ami elbizonytalaníthatná a választókat
.
A szélsőjobboldali radikálisok globalizáció ellen folytatott küzdelme, nem egyéb a kulturális és etnikai heterogenitás ellen, a saját országaikon belül agresszív, dekonstruktív, kirekesztő módon vívott háború egyik eleménél. Ebből adódik, hogy a globalizációra választ kereső konzervatív kormányzatoknak a szélsőjobbal alkotott koalíciója nem lehet sikeres. A Fidesz és a Jobbik potenciálisan ellenfelei egymásnak, amit Orbán Viktor már kezdetben is kategorikusan kijelentett
. Ezért is érthetetlen, hogy 2012. március 5-én miért adott hangot csalódottságának napirend előtti felszólalásában Orbán Viktor amiatt, hogy a Jobbik nem támogatja őket az adósságcsökkentés
és az uniós pénzügyi fegyelem iránti elkötelezettség kérdésében.
Nem kellett hozzá negyed század a rendszerváltástól számítva, hogy a szélsőjobb támogatottsága beérje a baloldali ellenzéki pártok elnéptelenedett szavazótáborát. A társadalmi rétegek fragmentáltságát már a pártok politikai erőterei sem tudják összefogni. Ezt a társadalmi hangulatot mutatja, hogy a Jobbik mellett más nem pártosodó csoportok is kiléptek a nyilvánosság elé. Ennek a tömegnek szélsőséges nacionalista aktivisták válnak önjelölt vezetőivé hosszabb-rövidebb időre. A valódi veszélyt a társadalomra az ilyen csoportokon belül a csendes, ám munkájuk és tudásuk révén egyre befolyásosabbá váló, szélsőséges nézeteket valló és annak szellemében tevékenykedő egyének alkotják. Az ilyen emberek számára a választójog teljesen mellékes, politikai választásukat a viselkedésmódjuk manifesztálja. A pártválasztás számukra ennél fogva teljesen irreleváns. A gyűlöletük által vezérelt neonácik sokszor családosak, miközben bizonyos embercsoportokkal kapcsolatban képtelenek az empátiára. A rasszista nevelés az ilyen családban alapvető fontosságú, az elvektől való bármilyen eltéréssel az egyén saját magát tagadja ki a családból. Ortodox vallásos családokban is egy hasonló jellegű, nacionalista és agresszív gondolkodásmód munkál. Ugyanakkor ezek a csoportok általában elszigeteltebben élnek, nem szándékoznak belülről bomlasztani olyan társadalmi vagy gazdasági rendszereket, melyektől lényegében a legkevésbé sem függenek. A különféle okokból elzárkózni képtelen, vagy nem akaró radikális, ortodox, nacionalista csoportoknál azonban már a terrorizmus is markánsan megjelenik. Napjainkban a kereszténység és az iszlám között egyfajta vallásháború folyik, mely során a keresztények és a muszlimok értékrendje egyaránt formálódik. Magyarországon a vallásos tömeg egy része által avitt bigottsággal hangoztatott keresztény értékek távol állnak a nagy klerikális gondolkodók nézeteitől.
A magyar nacionalizmus történelmi és jelenkori szélsőséges megnyilvánulásai ellenére a magyarok és a szlávok viszonya alapvetően jónak mondható. A magyarok joggal érezhetik úgy, hogy a horvátok, a lengyelek, a csehek barátaikként gondolnak rájuk. A baráti kapcsolatok ápolása alapvető külpolitikai érdekünk a szláv népekkel. A szomszédos országokkal kialakítani kívánt gyümölcsöző viszony érdekében felül kell emelkedni a lassan évszázados Trianon dilemmán. A versaillesi békerendszerrel kialakult helyzetet a 21. századi Magyarországnak hasznára kellene fordítania. A környező országokban lévő jelentős számú magyar kisebbség olyan potenciált jelenthet Magyarország külpolitikai kapcsolataiban, amellyel nagyon kevés ország rendelkezik.
A globálizáció, az Európai Unió és a közös valuta a történelmi távlatokat átívelő nemzeten belüli etnikai törésvonalakat még jobban felerősítették. Ennek láthatjuk példáit Belgiumban, illetve Nagy-Britanniában is. Mit jelent az, hogy valaki brit? Létezik-e olyan, hogy belga? E tekintetben az állam az oktatási rendszeren keresztül nem tud egyértelműen befolyásoló erővel bírni. Az EU-s intézményeknél tágabbak a keretek, az általuk nyújtott előnyök kedvezőek, a kötöttségek ugyanakkor látszólag nem túl szigorúak. A skótok vagy a vallonok függetlenedési dilemmája, hogy az egyesült Európán belül hasznosabb-e számukra továbbra is alárendelni szuverenitásukat, a nemzetállami kereteket szétfeszítő szövetségi államaiknak is, vagy azoktól elszakadva, egy etnikailag homogénebb államban, csak a tágabb integrációs szervezetnek, az Európai Uniónak engedjék át annak egy részét. Nyelvileg és kulturálisan Nagy-Britannia, Belgium vagy Spanyolország régóta heterogén területek. Lakóik évszázadok óta külön nyelvet beszélő emberek voltak, illetve azok a mai napig. Belgául ugyanúgy nem lehet beszélni, ahogyan britül sem. Spanyolország hivatalos nyelve bár világnyelvnek tekinthető, a katalán vagy a baszk nyelvek már korábban jelen voltak az Ibériai-félszigeten, mint a spanyol. Skóciában annak ellenére beszélhetünk kulturális önállóságról, hogy a gael nyelv kihalóban van. de a terület gazdaságilag képes lenne függetlenedni az Egyesült Királyságtól, pénzügyileg pedig az euró használata sem jelentene komoly visszalépést.
A gyarmatosítás, a népesedés következtében a világ lakosságának több mint negyven százaléka beszéli az indoeurópai nyelvek valamelyikét. Európában még meghatározóbbak a germán nyelvet beszélő, német ajkú, vagy skandináv népek. Az európai unió mellett 2012-re megalakult az eurázsiai-unió is. A jövőben az európai-indiai kapcsolatok erősítése lehet egy globálisan meghatározó politikai törekvés az euro-atlanti szövetségi rendszer számára. A mélyen gyökerező, nyelvi és kulturális kapcsolatok is egy indo-euro-atlanti szövetségi rendszer felé való nyitást indokolnának a globalista nagyhatalmi aktorok érdekei alapján is.
Jodesz
