Keresés ebben a blogban

2012. november 24., szombat

A J. F. Kennedy merénylet



Az 1955. október 23-án a Dél-Vietnám államformájáról tartott népszavazás, Ngo Dinh Diem mocskolódó kampányától átitatva és választási csalásaiban bővelkedve hozta meg végül a köztársasági államforma diadalát, Diem számára pedig a miniszterelnöki hivatalt, míg Bao Dai, az utolsó vietnámi császár (ur. 1926-1945) veresége (a császár mellett tilos volt kampányolni) a monarchia restaurációjának elutasítását jelentette. Diem, aki az Egyesült Államok feltétlen támogatását bírta, végül nem csatlakozott az indokínai háborút (1946-54) lezáró genfi konferencia határozatához, mely alapján 1956-ban referendumot kellett volna tartani az ország újraegyesítéséről. Diem, saját politikai ambícióinak alárendelve honfitársai döntési jogát, elvetette országa békés egyesítésének lehetőségét, és úgy határozott, hogy az amerikai hatalmi ambíciókat meglovagolva veszi fel a harcot az északi kommunistákkal. Hue városában, a Diem bábkormányát szolgáló karhatalmi erők, 1963. május nyolcadikán kilenc buddhistát öltek meg egy kormányellenes tüntetés alkalmával. Miután a Diem-kormányzat a Vietkongra próbálta terhelni a felelősséget a gyilkosságokért, végleg elszabadultak az indulatok. Míg a keresztény vallás követői a rendszer támogatását élvezték, a buddhista hívők nem gyakorolhatták békében vallásukat és folyamatos attrocitásoknak voltak kitéve. 1963 júliusára a hadsereg megelégelte, hogy a miniszterelnök hatalmi ambícióinak alárendelve, saját népe ellen használják fel őket, ezért Duong Van Minh tábornok a nacionalistákkal szövetkezve puccsot készített elő Diem megbuktatására. Diem rendszere ekkorra már az Egyesült Államok számára is terhessé vált, így a CIA is támogatta a puccsistákat, az amerikai haderő, pedig biztosította őket, hogy nem fog közbeavatkozni Diem védelmében. Ngo Dinh Diemnek egy földalatti alagúton sikerült elmenekülnie a saigoni palotából, annak 1963. november elsejei ostroma idején. Másnap a Saigon, Cholon városrészében található Szent Francis Xavier templomban fogták el a Ngo fivéreket. Az őrizetbe vett Ngo Dinh Diem miniszterelnököt, fő tanácsadójának számító öccsével Ngo Dinh Nhuttal együtt egy vasúti átkelőnél agyonlőtték. Diem végzetesen alábecsülte az USA nagyhatalmi arroganciáját, ami az életébe került. Diem halálhíre sokkolta Kennedyt, Henry Cabbot Lodge nagykövet azonban gratulált a felkelőknek és azzal nyugtatta elnökét, hogy Diem halálával lehetőség nyílt egy rövidebb háborúra. Erre persze semmi garancia nem volt, viszont az egyértelmű, hogy Diem halálát az elnök álláspontjának megváltoztatására kívánták felhasználni bizonyos érdekcsoportok.

1963. november 21-én este, a honolului találkozón, immár Kennedy távollétében elfogadott 273-as számú National Action Security Memorandum[1] (NASC) végleges verzióját az elnöknek november 26-án kellett volna aláírnia Washingtonban. Mivel John Fitzgerald Kennedy ezt már nem tehette meg, helyette alelnöke Lyndon Baines Johnson szignálta a véglegesített 273-as számú NASC dokumentumot. Az új nemzetbiztonsági memorandum felülírta, a korábbi 263-as számú NASC okmány irányelveit, amely a Kennedy által 1965-re előirányzott Dél-Vietnámból történő végleges amerikai csapatkivonás első elemeként ezer fővel csökkentette volna az országban tevékenykedő, mintegy 16 000 amerikai katonai tanácsadó létszámát, és helyette az Egyesült Államok fokozottabb katonai jelenlétét irányozta elő a térségben, a kommunizmus feltartóztatása érdekében.

J. F. Kennedyt 1963. november 22-én a dallasi Elm Streeten haladó autójában ülve, helyi idő szerint 12:30-kor érték a lövések, amelyek a halálát okozták. Negyed kettőkor, Lee Harvey Oswaldot az East 10th Streeten igazoltatta J. D. Tippit járőr, miután a rádión kapott személyleírás Kennedy feltételezett gyilkosáról ráillett a merénylőre. J. D. Tippitet Oswald négy lövéssel megölte. Az esetnek a Warren Bizottság jelentése[2] szerint, mintegy tucatnyi szemtanúja volt. Oswaldot a rendőrgyilkosság helyszínéről a Texas Theater irányába menekülve tartóztatták le. Elfogását követően Oswaldot a dallasi rendőr főkapitányságra szállították. A merénylet estéjén a rendőrség épületében tartott sajtótájékoztatón Jack Ruby is jelen volt, zsebében töltött fegyverével.[3] November 24-én délelőtt 11 óra 21 perckor éppen a rendőrség alagsorában lévő fogdából, a közeli megyei börtönbe való átszállítását kezdték meg az elnök gyilkosának, amikor Jack Ruby a tömegből kilépve hasba lőtte Oswaldot. Lee Harvey Oswald a kórházban életét vesztette. Jack Ruby 1967. január harmadikán tüdőrákjának szövődménye következtében ugyanabban a kórházban halálozott el, ahol korábban Oswald is bevégezte.

  Robert H. Jackson, a Dallas Times Herald fotósa 1964-ben Pulitzer-díjat kapott az Oswald lelövésének pillanatát megörökítő képért. Kép forrása: http://maimanohaz.blog.hu/2012/04/21/pulitzer_dijas_fotok_1942_2012

A J. F. Kennedy gyilkosság az összeesküvés elméletek egyik leggazdagabb tárházává vált az Egyesült Államok történetében. Az ilyen típusú elméletek igazolására előszeretettel hivatkoznak az ún. Zapruder filmre[4] amely, mint az egyik leghasználhatóbb archív felvétel a merényletről ugyanúgy segíthet eloszlatni bizonyos kételyeket. Vannak olyanok, akik szerint a merényletben egy második, a közeli füves dombon rejtőzködő lövész is részt vehetett. De akadnak olyan elvetemült összeesküvés elmélet fetisiszták is, akik a limuzin sofőrje Bill Greer mellett, az anyósülésen helyet foglaló úriember fején látható fény-árnyék játék alapján, úgy szerették volna látni, hogy a sofőr adta le a halálos lövést Kennedyre[5]. A merényletnek a Warren Bizottság által elfogadott hivatalos verziója szerint Oswald volt az egyedüli kitervelője és végrehajtója. A valóságban azonban Oswald csak egy eleme volt a Kennedyk által képviselt politika ellen irányuló, széles körű összeesküvésnek.[6] Lee Harvey Oswald (1939-1963) ex-tengerészgyalogosként a Szovjetunióba emigrált és egy Castro-párti csoport tagja volt. 1963 márciusában Oswald álnéven, postán rendelte meg 6,5 milliméteres kaliberű Carcano puskáját és egy .38-as Smith & Wesson Model 10-es revolvert. 1963. április 10-e éjjelén Oswald puskájával rálőtt Edwin Walker tábornokra, amit feleségének is elárult. Oswald egy héttel a merénylet előtt, a feleségét zaklató FBI ügynökök tevékenységét megelégelve, a titkosszolgálat irodájában hagyott levélben az épület felrobbantásával fenyegetőzött, amennyiben nem hagyják békén a családját. Érthetetlen, hogy a rendőrségi nyomozás alatt álló Oswald felügyelet nélkül tartózkodhatott, új munkahelyén, a tankönyvraktár épületében, az elnöki felvonulás idején. Az elnöki konvoj útvonaláról korábban pontos útvonalleírás jelent meg a sajtóban. Az elnöki felvonulás biztosítása szakmailag nem elfogadható módon, már-már látványosan gyenge készültség mellett zajlott.

Állítása szerint a Warren Bizottság csak Oswald menekülésének előkészítetlenségére, illetve kétes motivációjára nem szolgált kielégítő magyarázattal.[7] Az indítékkal kapcsolatos kételyek ellenére a jelentés a magányos gyilkos teóriát fogadta el, amely szerint Oswald egymaga tervelte ki és hajtotta végre a gyilkosságot. A későbbi amerikai elnök, Gerald Ford (1913-2006), Lee Harvey Oswald életrajzának elkészítésével segédkezett a Warren Bizottság munkájának előkészítésében. Presidential Legacy and The Warren Commission című könyvének előszavában Ford leírta, hogy a CIA döntő fontosságú bizonyítékokat semmisített meg, illetve rejtett el a nyomozás során. Ford vádjai minden kétséget kizárólag valósak, azok megalapozásában az általa 1975-ben, a CIA egyesült államokbeli tevékenységét vizsgáló elnöki bizottság (Rockefeller Bizottság) által feltárt információk is hasznára lehettek.


[1] http://www.jfklancer.com/NSAM273.html
[2] A Kennedy elnök meggyilkolásával foglalkozó elnöki bizottság 888 oldalas jelentését 1964. szeptember 24-én nyújtották át Johnson elnöknek. Két hónappal később 552 szemtanú vallomását is tartalmazó függelékkel ellátott kiegészítést csatoltak a dokumentumhoz.  
[3] http://www.youtube.com/watch?v=3n9VQ-dXrwQ
[4] Abraham Zapruder (1905-70) 8 mm-es Bell & Howell Zoomatic Director Series Model 414 PD típusú kamerájával rögzítette a merényletet.
[5] http://www.youtube.com/watch?v=DguBcLpWBS0
[6] James W. Douglass: JFK and the Unspeakable. Why He Died and Why It Matters. Orbis Books, Maryknoll, New York, 2008., p. 39-41. Forrás: http://www.maryknollsocietymall.org/chapters/978-1-57075-755-6.pdf
[7] http://www.archives.gov/research/jfk/warren-commission-report/chapter-7.html#unanswered

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése