A J. F. Kennedy merénylet

Az 1955. október 23-án a Dél-Vietnám államformájáról tartott népszavazás, Ngo Dinh Diem mocskolódó kampányától átitatva és választási csalásaiban bővelkedve hozta meg végül a köztársasági államforma diadalát, Diem számára pedig a miniszterelnöki hivatalt, míg Bao Dai, az utolsó vietnámi császár (ur. 1926-1945) veresége (a császár mellett tilos volt kampányolni) a monarchia restaurációjának elutasítását jelentette. Diem, aki az Egyesült Államok feltétlen támogatását bírta, végül nem csatlakozott az indokínai háborút (1946-54) lezáró genfi konferencia határozatához, mely alapján 1956-ban referendumot kellett volna tartani az ország újraegyesítéséről. Diem, saját politikai ambícióinak alárendelve honfitársai döntési jogát, elvetette országa békés egyesítésének lehetőségét, és úgy határozott, hogy az amerikai hatalmi ambíciókat meglovagolva veszi fel a harcot az északi kommunistákkal. Hue városában, a Diem bábkormányát szolgáló karhatalmi erők, 1963. május nyolcadikán kilenc buddhistát öltek meg egy kormányellenes tüntetés alkalmával. Miután a Diem-kormányzat a Vietkongra próbálta terhelni a felelősséget a gyilkosságokért, végleg elszabadultak az indulatok. Míg a keresztény vallás követői a rendszer támogatását élvezték, a buddhista hívők nem gyakorolhatták békében vallásukat és folyamatos attrocitásoknak voltak kitéve. 1963 júliusára a hadsereg megelégelte, hogy a miniszterelnök hatalmi ambícióinak alárendelve, saját népe ellen használják fel őket, ezért Duong Van Minh tábornok a nacionalistákkal szövetkezve puccsot készített elő Diem megbuktatására. Diem rendszere ekkorra már az Egyesült Államok számára is terhessé vált, így a CIA is támogatta a puccsistákat, az amerikai haderő, pedig biztosította őket, hogy nem fog közbeavatkozni Diem védelmében. Ngo Dinh Diemnek egy földalatti alagúton sikerült elmenekülnie a saigoni palotából, annak 1963. november elsejei ostroma idején. Másnap a Saigon, Cholon városrészében található Szent Francis Xavier templomban fogták el a Ngo fivéreket. Az őrizetbe vett Ngo Dinh Diem miniszterelnököt, fő tanácsadójának számító öccsével Ngo Dinh Nhuttal együtt egy vasúti átkelőnél agyonlőtték. Diem végzetesen alábecsülte az USA nagyhatalmi arroganciáját, ami az életébe került. Diem halálhíre sokkolta Kennedyt, Henry Cabbot Lodge nagykövet azonban gratulált a felkelőknek és azzal nyugtatta elnökét, hogy Diem halálával lehetőség nyílt egy rövidebb háborúra. Erre persze semmi garancia nem volt, viszont az egyértelmű, hogy Diem halálát az elnök álláspontjának megváltoztatására kívánták felhasználni bizonyos érdekcsoportok.

1963. november 21-én este, a honolului találkozón, immár Kennedy távollétében elfogadott 273-as számú National Action Security Memorandum[1] (NASC) végleges verzióját az elnöknek november 26-án kellett volna aláírnia Washingtonban. Mivel John Fitzgerald Kennedy ezt már nem tehette meg, helyette alelnöke Lyndon Baines Johnson szignálta a véglegesített 273-as számú NASC dokumentumot. Az új nemzetbiztonsági memorandum felülírta, a korábbi 263-as számú NASC okmány irányelveit, amely a Kennedy által 1965-re előirányzott Dél-Vietnámból történő végleges amerikai csapatkivonás első elemeként ezer fővel csökkentette volna az országban tevékenykedő, mintegy 16 000 amerikai katonai tanácsadó létszámát, és helyette az Egyesült Államok fokozottabb katonai jelenlétét irányozta elő a térségben, a kommunizmus feltartóztatása érdekében.

J. F. Kennedyt 1963. november 22-én a dallasi Elm Streeten haladó autójában ülve, helyi idő szerint 12:30-kor érték a lövések, amelyek a halálát okozták. Negyed kettőkor, Lee Harvey Oswaldot az East 10th Streeten igazoltatta J. D. Tippit járőr, miután a rádión kapott személyleírás Kennedy feltételezett gyilkosáról ráillett a merénylőre. J. D. Tippitet Oswald négy lövéssel megölte. Az esetnek a Warren Bizottság jelentése[2] szerint, mintegy tucatnyi szemtanúja volt. Oswaldot a rendőrgyilkosság helyszínéről a Texas Theater irányába menekülve tartóztatták le. Elfogását követően Oswaldot a dallasi rendőr főkapitányságra szállították. A merénylet estéjén a rendőrség épületében tartott sajtótájékoztatón Jack Ruby is jelen volt, zsebében töltött fegyverével.[3] November 24-én délelőtt 11 óra 21 perckor éppen a rendőrség alagsorában lévő fogdából, a közeli megyei börtönbe való átszállítását kezdték meg az elnök gyilkosának, amikor Jack Ruby a tömegből kilépve hasba lőtte Oswaldot. Lee Harvey Oswald a kórházban életét vesztette. Jack Ruby 1967. január harmadikán tüdőrákjának szövődménye következtében ugyanabban a kórházban halálozott el, ahol korábban Oswald is bevégezte.

  Robert H. Jackson, a Dallas Times Herald fotósa 1964-ben Pulitzer-díjat kapott az Oswald lelövésének pillanatát megörökítő képért. Kép forrása: http://maimanohaz.blog.hu/2012/04/21/pulitzer_dijas_fotok_1942_2012

A J. F. Kennedy gyilkosság az összeesküvés elméletek egyik leggazdagabb tárházává vált az Egyesült Államok történetében. Az ilyen típusú elméletek igazolására előszeretettel hivatkoznak az ún. Zapruder filmre[4] amely, mint az egyik leghasználhatóbb archív felvétel a merényletről ugyanúgy segíthet eloszlatni bizonyos kételyeket. Vannak olyanok, akik szerint a merényletben egy második, a közeli füves dombon rejtőzködő lövész is részt vehetett. De akadnak olyan elvetemült összeesküvés elmélet fetisiszták is, akik a limuzin sofőrje Bill Greer mellett, az anyósülésen helyet foglaló úriember fején látható fény-árnyék játék alapján, úgy szerették volna látni, hogy a sofőr adta le a halálos lövést Kennedyre[5]. A merényletnek a Warren Bizottság által elfogadott hivatalos verziója szerint Oswald volt az egyedüli kitervelője és végrehajtója. A valóságban azonban Oswald csak egy eleme volt a Kennedyk által képviselt politika ellen irányuló, széles körű összeesküvésnek.[6] Lee Harvey Oswald (1939-1963) ex-tengerészgyalogosként a Szovjetunióba emigrált és egy Castro-párti csoport tagja volt. 1963 márciusában Oswald álnéven, postán rendelte meg 6,5 milliméteres kaliberű Carcano puskáját és egy .38-as Smith & Wesson Model 10-es revolvert. 1963. április 10-e éjjelén Oswald puskájával rálőtt Edwin Walker tábornokra, amit feleségének is elárult. Oswald egy héttel a merénylet előtt, a feleségét zaklató FBI ügynökök tevékenységét megelégelve, a titkosszolgálat irodájában hagyott levélben az épület felrobbantásával fenyegetőzött, amennyiben nem hagyják békén a családját. Érthetetlen, hogy a rendőrségi nyomozás alatt álló Oswald felügyelet nélkül tartózkodhatott, új munkahelyén, a tankönyvraktár épületében, az elnöki felvonulás idején. Az elnöki konvoj útvonaláról korábban pontos útvonalleírás jelent meg a sajtóban. Az elnöki felvonulás biztosítása szakmailag nem elfogadható módon, már-már látványosan gyenge készültség mellett zajlott.

Állítása szerint a Warren Bizottság csak Oswald menekülésének előkészítetlenségére, illetve kétes motivációjára nem szolgált kielégítő magyarázattal.[7] Az indítékkal kapcsolatos kételyek ellenére a jelentés a magányos gyilkos teóriát fogadta el, amely szerint Oswald egymaga tervelte ki és hajtotta végre a gyilkosságot. A későbbi amerikai elnök, Gerald Ford (1913-2006), Lee Harvey Oswald életrajzának elkészítésével segédkezett a Warren Bizottság munkájának előkészítésében. Presidential Legacy and The Warren Commission című könyvének előszavában Ford leírta, hogy a CIA döntő fontosságú bizonyítékokat semmisített meg, illetve rejtett el a nyomozás során. Ford vádjai minden kétséget kizárólag valósak, azok megalapozásában az általa 1975-ben, a CIA egyesült államokbeli tevékenységét vizsgáló elnöki bizottság (Rockefeller Bizottság) által feltárt információk is hasznára lehettek.

---

[1] http://www.jfklancer.com/NSAM273.html

[2] A Kennedy elnök meggyilkolásával foglalkozó elnöki bizottság 888 oldalas jelentését 1964. szeptember 24-én nyújtották át Johnson elnöknek. Két hónappal később 552 szemtanú vallomását is tartalmazó függelékkel ellátott kiegészítést csatoltak a dokumentumhoz.  

[3] http://www.youtube.com/watch?v=3n9VQ-dXrwQ

[4] Abraham Zapruder (1905-70) 8 mm-es Bell & Howell Zoomatic Director Series Model 414 PD típusú kamerájával rögzítette a merényletet.

[5] http://www.youtube.com/watch?v=DguBcLpWBS0

[6] James W. Douglass: JFK and the Unspeakable. Why He Died and Why It Matters. Orbis Books, Maryknoll, New York, 2008., p. 39-41. Forrás: http://www.maryknollsocietymall.org/chapters/978-1-57075-755-6.pdf

[7] http://www.archives.gov/research/jfk/warren-commission-report/chapter-7.html#unanswered

Együtt 2014

2012. október 23-án nyilvánosan megalakult az Együtt 2014 választói mozgalom, melynek célja egy olyan széleskörű összefogás megteremtése, amellyel lehetőség szerint kétharmados többséggel sikerülne leváltani a második Orbán-kormányt.

Induljunk tehát ki azon irányelvekből, melyeket az Együtt 2014 mozgalmat összekovácsoló három szervezet, a Magyar Szolidaritás Mozgalom, az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért Facebook csoport (Milla), illetve a Haza és Haladás Közpolitikai Alapítvány vezetői fogalmaztak meg. Az Együtt 2014 Választói Mozgalom elvi, erkölcsi alapvetésének Preambulumában „a változást akaró, demokrata hazafiak és az őket képviselő politikai szervezetek minden korábbinál szélesebb összefogására”[1] szólít fel, a 2010-től kiépült rezsim eltörlése érdekében. Ahhoz hogy a kétharmados FIDESZ-KDNP többséggel megszavazott törvényeket, illetve magát az Alaptörvényt sikerüljön újra kodifikálni, egy következő kormánynak szintén ilyen arányban kell majd megtöltenie a 199 fővel összeülő új országgyűlés patkóját a másik oldalról, a jelenlegi kormánypártokkal és a Jobbikkal szemben. A Jobbikkal való együttműködést teljes biztonsággal ki lehet zárni a jelenleg formálódó parlamenten kívüli ellenzéki csoport részéről, és természetesen a jobboldali radikálisok oldaláról sincs igény a társulásra. A többi ellenzéki párton belül akkor tehát miért okoz ekkora dilemmát az Együtt 2014 mozgalom mellé való felsorakozás, merülhet fel joggal a kérdés. A demokratikus ellenzéki pártok közül, az Együtt 2014 választói mozgalmához való csatlakozás ügyét először az LMP vitte kenyértörésig november 17-18-ai kongresszusa alkalmával. Az LMP csillebérci gyűlésén 84 küldött 62 ellenében, 11 tartózkodása mellett döntött arról, hogy a párt nem csatlakozik az Együtt 2014 mozgalomhoz, ugyanakkor bármilyen további együttműködésre nyitottak a szerveződéssel. Az LMP-t a társulás kérdésében leginkább Bajnai Gordon személye oszthatta meg, akinek a Gyurcsány-kormányban betöltött szerepét Schiffer András illette éles kritikával. A párt frakcióvezetője, Jávor Benedek és két helyettese, Karácsony Gergely és Szabó Tímea, olyannyira nem tudták elfogadni a delegáltak többségi döntését, hogy bejelentették lemondásukat. Várhatóan ugyanilyen, a mozgalomhoz való csatlakozást kizáró, de az azzal való együttműködésre nyitottnak maradó, salamoni döntésre fog jutni az MSZP is saját kongresszusán. A Milla egyértelműen kinyilvánította[2], hogy nem kíván együttműködni az MSZP-vel, illetve annak (utolsó előtti) volt miniszterelnökének utódpártjával a Demokratikus Koalícióval (DK) sem. A DK-val szemben Juhász Péter részéről megfogalmazott komoly aggályok ismeretében érthető, hogy Gyurcsány Ferenc pártjának csatlakozási szándékát miért utasította el a mozgalom. Valószínűleg ez volt a lehető legjobb döntés, Gyurcsány Ferenc személye ugyanis tömegesen riasztotta volna el a kibontakozó új választói mozgalommal szimpatizálókat.

A Horn-kormány idején meglévő kétharmados MSZP-SZDSZ kormánykoalíciót alkotó pártoknak, 2010-ben még egyszer sikerült kétharmados választási győzelmet összehozni, csak ezúttal negatív szereplésük által, ellenzékük, a Fidesz-KDNP számára. A baloldali és liberális szavazók elrettentésében, illetve saját pártjuk elleni protest szavazókká agitálásában az SZDSZ mellett leginkább Gyurcsány Ferencnek volt szerepe. A 2010-es választásokon az MSZP-től és az SZDSZ-től elpártolt választók mellett, a jelenlegi FIDESZ-KDNP kurzus politikájával egyet nem értő, baloldali, liberális és konzervatív szavazókat szeretné egy akolba összeterelni az új választói mozgalom. Az Együtt 2014 mozgalom ezen túl, várhatóan a politikából mostanra kiszorult korábbi SZDSZ[3]-es, MDF-es, MDNP-s, FKGP[4]-s, sőt akár FIDESZ[5]-es politikusok közéletbe (és reményeik szerint a politikába) történő visszaszivárgásához is kitűnő táptalaj lehet. A rendszerváltás első húsz évének emblematikus és kevésbé emblematikus politikusaival való társulásról ugyanakkor nem kizárólag programjaik alapján döntenek (ahogyan azt Bajnai Gordon állította), hanem számos szubjektív tényező alapján is. A jelenlegi demokratikus ellenzéki pártok közül ugyanakkor várhatóan egyikkel sem fogja közösen trágyázni, gyomlálni és kapálgatni kialakítandó új választói bázisnak eme tarka, üde virágoskertjét az Együtt 2014 mozgalom. A kormánnyal szembeni szavazatok maximalizálása szempontjából valószínűleg ez lenne a lehető leghatékonyabb forgatókönyv, ehhez ugyanakkor az is szükségeltetik, hogy az LMP és a DK egyaránt átlépje a parlamentbe kerüléshez szükséges öt százalékos küszöböt. A pártok számára továbbra is ez az öt százalékos küszöb jelenti az egyetlen valós kényszert az összefogásra, nem pedig az új választási törvény. A választások előtti koalíciókötési kényszer, ami az Együtt 2014-hez való csatlakozást sürgetők legnagyobb vesszőparipája, tulajdonképpen csak látszat. Amennyiben a kormány demokratikus ellenzékének bármilyen jellegű pártmanifesztumaira leadott szavazatok alapján elnyert mandátumok meghaladják a FIDESZ-KDNP és a Jobbik által begyűjtött mandátumokat, a választás a kormány bukását fogja hozni. Ebben a helyzetben ugyanis, a FIDESZ-KDNP kisebbségi kormányzása, a Jobbik esetleges támogatása mellett sem lenne képes a törvények elfogadtatására. Ugyanebben a helyzetben a demokratikus ellenzéki formációk kisebbségi kormánya, viszont joggal bízhatna a koalíción kívüli bármely párt (vagy akár független képviselő) támogatásában, a FIDESZ-KDNP-vel és a Jobbikkal szemben.

Ahogyan arra Bajnai Gordon október 23-ai beszédében is felhívta a figyelmet, szeretne nyitni a jobboldal felé is, hiszen a rezsim lebontásához szükséges kétharmad csak így érhető el. Amikor jobboldali, konzervatív és keresztény értékrendű szavazókra gondolunk, akkor a második Orbán-kormány politikájából kiábrándult egykori Fidesz szavazók tömegét kell első sorban magunk előtt látnunk. Az Együtt 2014-gyel szimpatizáló jobboldali szavazók másik csoportját, a magyar politika vásott porondjáról immár letűnt rendszerváltó pártok olyan egykori választóiban lelhetjük meg, akik jelenleg a pártoktól távolságot tartók táborát gyarapítják. A magyar választókorú népesség nagyjából felét alkotják jelenleg olyan társadalmi csoportok, akik vagy tudatosan nem szavaznak, illetve nem tudnak olyan pártról, amelyre jelenleg rábíznák a voksukat. A Medián 2012. október végi[6] felmérése szerint ebből a csoportból tudott mozgósítani, mintegy négy százaléknyit az Együtt 2014, pár hét alatt. Bár a választási hajlandóság növelésében mutatott négy százaléknyi változás valóban szignifikáns adat, ezek a „szavazók” nem jelentenek biztos pártválasztót (párt nem lévén). Azoknak a formálódó táborát, akik az Együtt 2014 megalakulása kapcsán ismét kezdenek perspektívát látni abban, hogy éljenek választójogukkal, illetve korábban FIDESZ szavazók voltak, gyorsan képesek lennének apasztani a mozgalomhoz csatlakozó ellenzéki parlamenti pártok. Az Együtt 2014 mozgalom perspektívája, a szavazóbázis tekintetében jelenleg tehát meglehetősen homályos, amit a jelenlegi demokratikus ellenzéki pártok csatlakozásukkal csak tovább ködösítenének. A meghirdetett minél szélesebb körű választói összefogáshoz tehát a jelenlegi parlamenti pártok szavazóit csak pártjaik nélkül várják tárt karokkal[7].

Juhász Péter, Bajnai Gordon és Kónya Péter 2012. október 26-án aláírták az Együtt 2014 választói mozgalom együttműködési megállapodását.

Kép forrása: http://www.egyutt2014.hu/galeria_2012_oktober_26_%E2%80%93_egyuttmukodesi_megallapodas_alairasa.html

A CÉL a rendszerváltás utáni magyar politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok meghaladása lenne. A rendszerváltás óta kormányon levő pártok által folyamatosan elhanyagolt, ezáltal a politika iránt közönyössé vált, valamint a jobboldali pártokból 2010 után végleg kiábrándult társadalmi csoportok, politikai küzdőtérbe történő beléptetésével kéne tehát az Együtt 2014-nek egy új tömegpártot megalapoznia. Ilyen ingoványos talajon a rendszerváltás óta a legszélesebb választói összefogást megalapozni felelőtlenség volna. Az Együtt 2014-nek egy új, saját szavazóbázis kiépítésén kell munkálkodnia, ahogyan az MSZP-nek, az LMP-nek és a DK-nak is egymástól függetlenül. Az Együtt 2014-nek, a következő parlamenti választásokra az összes demokratikus ellenzéki erőt összefogó koalíció, kétharmados választási győzelmének (valószínűleg csak Bajnai fejében létező) légvárát minél előbb le kéne bontani. A kétharmad a politikából kiábrándult állampolgárokat megszólító valódi programmal érhető el, nem pedig a jelenlegi demokratikus ellenzéki pártok között feszülő ellentétek kibékítésére tett, kiábrándító békítő kísérletekkel. Az Együtt 2014 mozgalom vezetőinek a kettő közül az előbbi szerepben kellene tetszelegnie, nem pedig az utóbbiért pózolva idő előtt hiteltelenné válnia.

---

[1] http://www.szolidaritas.org/files/1/alapertekek_egyutt2014_2012_novembere_formazott.pdf

[2] http://www.millamedia.hu/2012/09/20/egymillioan-a-magyar-sajtoszabadsagert-milla-sajtokozlemeny-2012-szeptember-20/

[3] Kuncze Gábor Szabadelvű Polgári Egyesület néven új pártkezdeményt alakított. Az SZPE elnöke Kuncze Gábor, volt SZDSZ-es harcostársaival és egy ifjú titánnal ez elnökségben azon munkálkodik, hogy ismét képviselhesse a liberális szavazókat. Az SZPE honlapja: http://szabadpolgar.hu/

[4] Dr. Torgyán József is egyre lelkesebben agitál a különböző médiumokban egy új gazdapárt létrehozásának szükségessége mellett.

[5] Urbán László, a kilencvenes években a Fidesz egyik fő gazdaságpolitikai szakembere. 1998-ban Orbán Viktor alakuló kormányának pénzügyminiszter jelöltje, de végül nem ő kapja a posztot. 2012-ben a Haza és Haladás Alapítvány munkáját segítve bukkan fel ismét a politika színfalai mögött. Forrás: http://www.origo.hu/gazdasag/gazdasag-plusz/20121109-az-ember-aki-orban-mellol-atallt-bajnaihoz.html

[6]http://hvg.hu/hvgfriss/2012.45/201245_partok_es_politikusok_nepszerusege_kozepkez#utm_source=hirkereso&utm_medium=listing&utm_campaign=hirkereso_2012_11_7

[7] A Medián 2012. október végén készített felmérése alapján az MSZP szavazók mintegy tíz százaléka választaná jelenlegi pártja helyett inkább az Együtt 2014 mozgalmat.