Az ötven esztendős Ferenc
Ferdinánd herceg, Ausztria-Magyarország trónjának várományosa a birodalom
föderatív államszövetséggé alakításának volt a híve. A trónörökös köréhez
tartozó román Aurel C. Popovici (1863-1917) 1906-ban dolgozta ki javaslatát[1],
amely a kossuthi föderalista államreformon alapulva 15 autonóm tartományt
jelölt ki. Az osztrák és magyar nemzet irányítása mellett, a többi
nemzetiségnek csak kulturális autonómiát engedélyező, dualista államrendszeren
túlmutatóan, Popovici teljes körű autonómiát szánt a birodalom összes
etnikumának[2]. Az akkori
nemzetiségi határok mentén húzódó független tagállamok határain belül a német
többségű városok autonóm enklávéi szigeteket alkottak volna. A birodalomban a
közvetítő nyelv a német lett volna, amit a teljes lakosság 24 százaléka beszélt
anyanyelvként. Ezen a nyelven íródtak volna az új államszövetség jogi kereteit
alkotó törvények is, annak érdekében, hogy a Habsburg irányítást ezen népek
felett továbbra is igyekezzenek valamilyen módon megőrizni. Még ha némely
kisebb és fiatalabb nemzetnek (pl. ruténok) egy ilyen átalakulás a birodalom
szerkezetében nem is volt sértő történelmi hagyományaikra nézve, a nemzetállami
lét felé vezető úton haladó etnikumok többsége számára elfogadhatatlan volt[3].
A balkáni háborúkban[4]
megerősödött szerb nacionalisták hangja lett a leghangosabb a térségben.
A Fekete Kéz (Црна рука, Crna
ruka) nevű szerb nacionalista szervezet 10 alapító tagja 1911. május
kilencedikei kiáltványában deklarálta, hogy céljuk a szerb nemzet felemelése,
amelynek érdekében harcot hirdetnek a szerb nép ellenségeivel szemben. A
szerbeket a török uralom alól felszabadítani szándékozó szervezethez tömegesen
kezdtek el csatlakozni. A balkán háború szerb sikerei (Macedónia és Koszovó
elfoglalása az Oszmán Birodalomtól) következtében a taglétszám 1914-re a 3000
főt is meghaladhatta. Szerbia és Macedónia minden városában megalakultak a
fekete kéz helyi bandái, amelyek ezt követően hozzáláttak a lakosság
vegzálásához. A titkos társaság vezetője Dragutin Dimitrijević szerb vezérkari
ezredes és a titkosszolgálat irányítója lett. Tíz évvel azelőtt, 1903-ban Apis (Dimitrijević
az egyiptomi bikaisten nevét választotta magának) orosz támogatással szervezte
meg a Habsburg barát I. Sándor szerb uralkodó és felesége meggyilkolását, hogy
az Obrenović dinasztiát I. Péterrel a Karadordević család válthassa fel a szerb
trónon. 1913-ban a 22 éves boszniai szerb Danilo Ilić Belgrádba költözött, ahol
megkezdte újságírói karrierjét és hamarosan a Fekete Kéz tagja lett. Ilić
szervezte be öt szerb (Gavrilo Princip, Nedeljko Čabrinović, Vaso Čubrilović,
Trifko Grabež, Cvjetko Popović) és egy boszniai muszlim társát (Muhamed
Mehmedbašić) a Habsburg trónörökös meggyilkolására.
Ferenc Ferdinánd a júniusban
zajló katonai hadműveletek megtekintésére érkezett Boszniába, hogy azt követően
pedig feleségével Zsófia hercegnővel együtt avassák fel a szarajevói Nemzeti
Múzeum új épületét. Ferenc Ferdinánd 10 órakor hagyta el a barakkokat. A bombát
rejtegető Mehmedbašić, és mellette levő társa, a lő- és robbanófegyverrel
egyaránt felszerelt Čubrilović egyaránt elmulasztotta a lehetőséget a
támadásra. 10 óra 10 perckor ért a kocsisor, Čabrinović elé. A harmadik
merénylő már tettre készebb, viszont annál pontatlanabb volt. Elhajított bombája
megpattant a hercegi pár 1911-es Gräf & Stift Double
Phaetonjának lehajtott vászontetején és az azt követő kocsi alatt robbant fel,
sokakat megsebesítve a valódi célszemélyt azonban sértetlenül hagyva. Čabrinović
ciánkapszulát vett be és beleugrott a Miljacka medrébe. Hányás és az alacsony
vízállás következtében azonban a sikertelen gyilkossági kísérletet követő
öngyilkossági kísérlet is azonos kimenetellel végződött. Miközben Čabrinovićot
elfogják, Ferenc Ferdinánd megérkezik a városházára, ahol a polgármester
beszédét félbeszakítva zaklatottan adott hangot nemtetszésének a szarajevói „fogadtatással”
kapcsolatosan. Javasolják a hercegi párnak, hogy maradjanak a városházán, amíg
a katonaság megérkezik és ellenőrzi a terepet, de végül úgy döntenek, hogy
meglátogatják a merénylet sebesültjeit a kórházban. Az útitervvel kapcsolatos
változást azonban nem közlik a Ferenc Ferdinándot szállító autó sofőrjével, aki
így rossz utcába hajt be. Miközben az autó visszatolatni készül az utcából,
Gavrilo Princip megragadja az alkalmat, hogy két lövést eresszen Ferenc
Ferdinándba, egyet pedig Zsófia hercegnébe. Pár órán belül a kórházban mindketten
belehalnak sérüléseikbe.
Kép forrása: http://www.dailymail.co.uk/news/article-1061691/Revealed-Pistol-sparked-World-War-One-goes-display-Britain-time.html
Szarajevó utcáin a hercegi pár
halálát követő napokban szerb ellenes zavargások dúlnak. A merénylet
szervezőinek perében Principet végül húsz évre ítélik, mivel az elkövetéskor
még csak húsz éves volt. A szerb nacionalizmussal szemben lépni kényszerülő Habsburg
monarchia ultimátumot, majd egy hónap múlva pedig már hadüzenetet adott át I.
Péter királynak. A balkán puskaporos hordó ismét felrobbant, ezúttal azonban
már a kialakult két globális szövetségi rendszert, az antantot és a központi
hatalmakat is feltüzelte egymás ellen elindítva ezzel a nagy háborút.
[1]
Aurel C. Popovici birodalmi föderalizációs terve 1906-ban Lipcsében Die Vereinigten Staaten von Großösterreich
címmel jelent meg.
[2]
Alina Teslaru: Ideen und Projekte zur
Föderalisierung des Habsburgischen Reiches mit besonderer Berücksichtigung
Siebenbürgens 1848 - 1918. Inauguraldissertation zur Erlangung des
Grades eines Doktors der Philosophie im Fachbereich Geschichtswissenschaften
der
Johann-Wolfgang-Goethe-Universität zu Frankfurt am Main. 2005., 26. p.
[3] Az Osztrák-Magyar Monarchia megreformálásának másik
népszerű változata, a birodalom trialista átalakításának elképzelése, a szláv
lakosságot emelte volna a dualista állam osztrák és magyar polgáraival azonos
szintre.
[4] Az első balkáni háborút (1912. október 8. – 1913.
május 30. a bolgár, a görög, a szerb és a montenegrói királyság vívta Európa
beteg emberével, az Oszmán Birodalommal. A második balkán (1913. június 29. –
augusztus 10.) háborúban a Bolgár Királyság immár Szerbia és Görögország
rovására kívánta területeit gyarapítani, ezzel összefogásra kényszerítette
korábbi szövetségeseit az Oszmán Birodalommal, akik így végül együtt rontottak
rá Bulgáriára.
