A
2012. év különleges évnek számított. 2012. 12. havának 12. napján hatalmas
koncertet rendeztek Londonban. Ennél több tizenkettes szám egymás után a
naptárban utoljára 800 évvel ezelőtt fordult elő. Annak ellenére, hogy ennél
több tizenkettes a dátumban csak valamikor 119 200 év múlva lesz, az emberek a 2012.
december 21-ének mégis nagyobb jelentőséget tulajdonítottak. A maja naptár kiinduló
dátuma (ie. 3114. augusztus 11.) egy 13 baktumból álló ciklus (5125 év) végét
jelölte, amely a maja vallás szerint az emberi világ megteremtésével ért véget
és vette kezdetét egy újabb hosszú ciklus, amelynek 13. baktuma ért véget 2012.
december 21-én[1].
A
Föld tengelyének ún. precessziós mozgása alapján beszélünk a 25 920 éves
világév ciklusokról. A Föld tengelyére merőleges Ekliptika az ún. Tavaszpontban
és az Őszpontban metszi az Égi Egyenlítőt. Ezen pontok az Égi Egyenlítő mentén
vándorolva a zodiákus 12 jegyén (a csillagjegyek naptárban meghatározott
sorrendjéhez képest fordított irányban) haladnak keresztül. A Nap tehát
25 920 évenként kel fel pontosan ugyanott az emberekre letekintő égbolton.
A Tavaszpont tehát egy világév alatt ér körbe a 12 csillagjegyen, ami azt
jelenti, hogy az egy világhónapnak (2160 év) megfelelő csillagjegy 30 foknak
felel meg. Az indiai asztrológia (djotis)
az Ekliptika és az Égi Egyenlítő metszéspontját figyelmen kívül hagyó, ún.
sziderikus zodiákust használ, amelynél az Ekliptika kezdetét mindig az ég egy
adott pontja jelöli ki[2]. A
két zodiákus összevetése alapján az új világhónap kezdete az a pillanat, amikor
a tropikus zodiákus nulladik foka elhagyja a sziderikus zodiákus újabb
harmincadik fokát. A vízöntő korának csillagászati kezdete, a két zodiákus
találkozása alapján, valamikor 2360 után fog bekövetkezni[3]. Az
asztrológusok általában a zodiákusok első és utolsó három fokán való áthaladást
(216+216 év) tartják a világhónapok közti átmeneti időszaknak.
A napéjegyenlőség vonal (Ekliptika).
Kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Zodiac#Precession_of_the_equinoxes
Vannak,
akik a világhónapoknak a zsidó és a keresztény kultúrkörből kiindulva
jelentőséget tulajdonítanak. Az emberi civilizáció kezdetén a Bika (Taurus)
csillagképben kelt fel a nap. A bika tisztelete Kelettől-nyugatig, a Gilgames
eposz égi bikájától kezdve, az egyiptomi Ápisz-bika kultuszán át egészen a
mínoszi Kréta falain megörökített bikaugrásig bezárólag az első civilizációk
vallásosságának, mitológiájának és kultúrájának egyaránt részét képezte. Ehhez
az ősi, történelem előtti időkből eredő kultuszhoz nyúltak vissza a Sínai-hegy
lábánál magukra hagyott izraeliták is. A tíz parancsolattal visszatérő Mózes
dühét, a levitáknak az aranyborjút tisztelők körében végrehajtott mészárlása
csillapította le. A bibliai történet tehát a régi és az új vallásosság összeütközésének
egyik jelképes epizódját örökítette meg. A világhónapok határait természetesen nem
lehet pontosan megfeleltetni egy adott történelmi kornak, de a párhuzamok azért
árulkodóak lehetnek az ember gondolkodásmódjának változásával kapcsolatosan. A
bika korát a bak kora váltotta fel. Az új korszak egyik első alakjának az
istennel szövetséget kötő Ábrahámot is tekinthetjük, akit sok nép ősapjaként
tisztel. A Mezopotámia északi részéről Egyiptomba érkező zsidók számára a birka
volt az egyik legfontosabb haszon-, illetve áldozati állat, amely ezáltal, mind
gazdasági, mind pedig vallásos szempontból kiemelkedő jelentőséggel bírt. A
bibliai történet szerint kosszarvakból készült kürtöket fújva sikerült a
zsidóknak ledönteniük a kánaánita Jerikó falait. Jézus személye, mint isten
áldozati báránya egymaga testesítette meg az átmenetet a bak korából, a halak
korába. A hal ókeresztény szimbóluma názáreti Jézusra utal. A halat jelentő
korabeli (koiné) görög szó az ΙΧΘΥΣ (Iktisz), mint a Ἰησοῦς Χριστός Θεου Υἱός Σωτήρ (Jézus
Krisztus Isten Fia Megváltó) kifejezésből alkotott mozaikszó, a korai
kereszténység egyik legfontosabb jelvénye lett.
Aquarius - John Flamsteed's Atlas Coelestis (1753)
Kép forrása: http://mexicanskies.com/constellations/aquarius.htm
A
vízöntő kor kezdeti időpontja (a korábbi korszakváltásokhoz hasonlóan) eszmetörténeti
szempontból valószínűleg meghatározhatatlan lesz. A halak korának maradványai
még sokáig jelen lesznek az emberek tudatában és nem fognak egyik generációról
a másikra eltűnni. A vízöntő korának beköszöntéig hátra levő évszázadokban egy
mozgalmas időszak áll az emberiség előtt, amelyben a tudomány várhatóan végleg
felülemelkedik majd a vallásos világnézeten. A technikai fejlődésben olyan
jelentős áttörések fognak lezajlani ez idő alatt, amelyek képessé teszik majd
az embert a világegyetem felfedezésére és meghódítására. A technika jelenlegi
állása szerint azonban az emberiség új korszakba lépéséhez szükséges változások
még el sem kezdődtek. Az emberiség továbbra is az atomkorban él és lényegében
fosszilis energiahordozókra támaszkodva biztosítja gazdasági „fejlődését”. Miközben
a tudományos áttörés szempontjából a nanotechnológia éppen csak születőben van,
a mesterséges intelligencia megalkotása pedig még évekig eltarthat, az
emberiség energiaéhségét fenntartható módon és korlátlanul kielégíteni hivatott
technológiák (megújuló energiaforrások, fúziós erőművek) még szintén fejlesztés
alatt állnak. Az űrtechnológia magasabb szintre emeléséhez (a Föld védelme az
aszteroidák elől, fénysebességhez közeli sebességre képes hajtóművek) szükséges
eszközök még elméletben sem léteznek.
A tudomány
hiányosságainak következtében jelenleg még túl nagy a bizonytalanság az
emberekben, ezért eltérő vallásokat, filozófiákat és értékeket követve keresik
az útjukat. Ahogy a fejlődéssel az emberiség képes lesz választ adni az őt
kezdetektől foglalkoztató kérdésekre, képes lesz továbblépni az őt megosztó
társadalmi, kulturális és politikai különbségeken. A tudományágak közti határok
átjárhatóvá válásával párhuzamosan az embereket megosztó határvonalak is
elmosódnak majd. Az új tudatra ébredt emberiségnek nem kell feltétlenül egy
egységes kormány irányítása alatt állnia majd, de tudnia kell majd globális
döntéseket hozni és a legszorosabban együttműködni túlélése és fejlődése
érdekében. Ennek a kollektív felvilágosult szellemi szintnek az eléréséhez
vezető út valószínűleg számos konfliktustól lesz terhes, amelyekre előre fel
kell majd készülni, ezáltal elkerülve, hogy a vízöntő kora az emberiség utolsó
korszakává váljon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése