Keresés ebben a blogban

2011. december 29., csütörtök

A csőd, mint hatalom gyakorlási eszköz

Az IMF részéről érkező felszólításokon túl, a legmagasabb európai uniós és egyesült államokbeli körökből érkező diplomáciai leveleknek is van üzenet értéke a piacok számára. Alapvető fontosságú tehát, hogy a magyar diplomácia és kormányzat ilyen helyzetben gesztusokat tegyen az említett körök kiengesztelésére, annál is inkább, hogy tőlük várunk segítséget. A miniszterelnöki válaszok ezzel szemben elutasítóak, és nem mutatnak kompromisszumkészséget. A kormányzati oldalon sorra megjelenő nyilatkozatok, alapvetően az IMF-fel kapcsolatosan (a mi bankunk, vissza fognak jönni a pénzükért), kulturálatlan módon kinyilvánított, elhibázott megállapítások. A jövő év első felében ugyanakkor, olyannyira korlátozott mennyiségű készenléti tartalék áll rendelkezésre, amely képtelen nagyobb megrázkódtatás esetén biztosítékot nyújtani a gazdaság számára. A teljesen rugalmatlan politikai kommunikáció és gazdaságpolitika, a biztonsági tartalék esetében valószínűleg számol az IMF készenléti hitelével, illetve az államosításokból, a bürokrácia leépítéséből, vagy az újabb adókból származó többletbevételekkel.
Az Európai Uniót érintő válságot is arra kívánják felhasználni a Közösség vezetői, hogy az egyik legkényesebb területen, a tagállami pénzügy- és gazdaságpolitika tekintetében korlátozzák az állami szuverenitást. Ezen a vonalon elindulva, az Orbán-kormány a válságot és a csődhelyzetet szintén eszközként használhatja fel hatalma fenntartására. Nézzünk néhány forgatókönyvet a jövővel kapcsolatban azok bekövetkeztének valószínűsége sorrendjében.

 
Az Orange County c. film 2002-es plakátja.
Kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Orange_county_poster.jpg

Első lehetőség. Nem születik megállapodás az IMF-fel és az EU-val a készenléti hitelkeretet illetően, megtörténik a Fitch Ratings részéről is a leminősítés, és az Európai Uniót sújtó válság tovább gyűrűzésének következtében, a magyar gazdaság gyakorlatilag csődhelyzetbe kerül, előáll a fizetésképtelenség. A szokásos forgatókönyvek szerint ebben az esetben szakértői kormány fog mandátumot kapni, a válság kezelésének időszakára. A kellemetlen és politikailag vállalhatatlan döntéseket ebben az esetben nem Orbán Viktor kormányának kell meghoznia, ami mindenképpen egy kecsegtető lehetőség az elhibázott gazdaságpolitikáért vállalt felelősség elhárítására. (Ezzel a lehetőséggel több kormányzat is kénytelen volt élni Európában a közelmúltban.) A Fidesz-KDNP koalíció erre az egy-két éves időszakra háttérbe vonulhat, rendezheti sorait, Orbán Viktor pedig egy újabb ausztriai gyógykezelés keretein belül rekreálódhat és épülhet, egy még erősebb hatalmi homunkuluszként újjá. A Fidesz szavazók racionalitását és pártpreferenciájának rugalmasságát, összevetve az új választási törvény által körvonalazott keretekkel, a következő parlamenti választásokból ismét jó eséllyel kerülne ki győztesen Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt. Ismerve Orbán retorikájának demagóg elemekből építkező motívumait, már fülünkben is csengenek a választási kampánybeszédek alkalmával elhangzó szavai.
„Szabadságharcunkat győzelemre vittük. Megújítottuk Magyarországot. Új alkotmányt és ezzel újra önbecsülést és hitet adtunk a nemzetnek. Ádáz csatában védtük meg nemzeti szuverenitásunkat, a nemzetünkre törő, bárány bőrbe bújt nemzetközi intézményekkel szemben. Amikor már a fél világ összeesküdött ellenünk, nem féltünk meghozni a legnehezebb döntést és lemondtunk a hatalomról. Emelt fővel és aggodalmak nélkül tehettük azt, miután a magyar polgárok által nekünk juttatott felhatalmazást sikerrel használtuk fel arra, hogy a jövőben ne lehessen országunkat úgy eladósítani, mint ahogyan azt a szocialisták kormányzása alatt tették.[1]” Vagy valami ilyesmi.

Második lehetőség. Orbán Viktornak szerencséje lesz. Az IMF-fel sikerül megállapodást kötni, az Európai Unió válsága nem mélyül tovább, kitartunk márciusig, amikor is áttörést hozó döntés születik Brüsszelben a tagállamok fiskális politikájának megregulázása tekintetében. Két év stagnálás után, 2014-ben Orbán Viktor, azzal állhat ki a választási kampányban a nép elé, hogy:
„Sikerült megakadályozniuk, hogy az Uniót sújtó legnagyobb válság romba döntse hazánkat, és Magyarországot újra növekedési pályára állítottuk. Hiába értek minket méltatlan támadások határainkon innen és túl, mi egy pillanatig sem kételkedtünk abban, hogy mi a helyes irány. Saját erőnkből eveztünk ki a nálunk nagyobb gazdaságokat is elnyelő örvényből. A magyar emberek áldozatvállalásának köszönhetően hazánk erősebb, mint a rendszerváltás óta bármikor volt. Joggal lehetünk büszkék arra, amit elértünk.[2]” Mint lehetséges demagóg frázisok.

Harmadik lehetőség. Lényegében az első két változat elemeinek tetszőleges kombinációjával létrehozható véges összegű forgatókönyvek bármelyike lehet. Orbán Viktor szempontjából az első vagy a második lehetőség lép életbe, attól függően, hogy kormánya kitölti-e mandátumát, vagy sem. A miniszterelnök egészségi és szellemi állapotának nyilván a második variánshoz hasonló forgatókönyvek kedveznek inkább, a 10 millió magyar lakos esetében viszont ez valószínűleg éppen fordítva van.



[1] Orbán Viktor képzeletbeli kampánybeszéde 2014-ben.
[2] I.h.

2011. december 27., kedd

A Lázár interjú néhány tanulsága

Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője, 2011. december 22-én, a hvg.hu-nak adott interjújában[1] elismerte, hogy a magyar gazdaság növekedésének gondjait a kormányzat következetlen gazdaságpolitikája is okozta. 

A hitelminősítők leminősítései mögött azonban továbbra is csak az intézményi hitelezők nyomásgyakorlásának eszközét látja, kormányzatuk esetleges és nem fenntartható gazdaságpolitikájának, véleménye szerint, ebben nem volt szerepe. Miután Matolcsy György továbbra sem gyakorolt önkritikát gazdaságpolitikai döntései tekintetében és mivel a bizalom továbbra is 110 százalékos a nemzetgazdasági miniszter szakértelmében[2], az eddigi gazdaságpolitikai irányvonal megváltoztatására irányuló szándéknak semmi jele. Tehát egy immár beismerten következetlen és a továbbiakban sem revideálandó gazdaságpolitikához várná a jegybank intenzív közreműködését a frakcióvezető. Egy hónappal korábban jelentette ki azt is a frakcióvezető, hogy a magyar költségvetés érdemi módosítására nem lesz szükség. Lázár János, költségvetést érintő kijelentését két héten belül, maga a miniszterelnök cáfolta, miszerint mintegy 200 milliárdos költségvetési kiigazítást jelentett be a brüsszeli EU csúcsot követően. December 26-án megjelent interjújában a frakcióvezető a német gazdasággal kapcsolatos előrejelzésekkel indokolta, hogy az eredetileg 268 forintos euró árfolyamon számított költségvetést 299-es forint-euró árfolyamra kellett átszámolni. 2011 szeptemberében, a frakcióülésen még nem látták a kormány tagjai, hogy tovább mélyül a válság. Egyelőre úgy tűnik, hogy három hónappal később, annak ellenére, hogy Európát folyamatosan érik a leminősítések, az elemzők 250 milliárddal alultervezettnek tartják a 2012-es költségvetést, lejárt hiteleket és államkötvényeket kell kifizetni a jövő év elején, a jelenlegi forint-euró árfolyamról nem is beszélve, a kormányzat továbbra sem számít a válság további mélyülésére. Ennek megfelelően a kockázati tartalékot szeptemberig zárolták, akárcsak a költségvetés nagy fejezetein belüli jelentősebb összegeket is. A kormányzat 2012-ben elsődlegesen az állami kiadások csökkentésével kíván jelentős többletforrásokra szert tenni, ez pedig előrevetíti az egészségügyi-, az önkormányzati-, vagy az állami oktatási intézményrendszer méretre szabását. A hvg.hu-nak, a vállalati szektort érintő esetleges újabb adókra vonatkozó kérdésére Lázár János, a már egy hónappal ezelőtti sajtótájékoztatón[3] elhangzott dohánytermékeket érintő jövedéki adó emelést, illetve kereskedelmi átszervezést említette meg.

Lázár János.
Kép forrása: http://hvg.hu/itthon/20111226_Lazar_Janos_Fidesz_interju

Kétség kívül a 80 százalék feletti államadósság és annak törlesztése határolja be leginkább a magyar kormányzat mozgásterét. A magyar államadósságot azonban fenntartható módon kell csökkenteni, a magánnyugdíj-pénztári befizetések elköltése viszont nem ilyen módon történt. A frakcióvezető úr az egykulcsos adórendszert „bebetonozó stabilitási törvény” megváltoztatásával kapcsolatosan elmondta, hogy azon sem az EU, sem pedig az IMF nyomására nem kívánnak változtatni. „Meggyőződésem, ha az eurózónába való belépés előtt feladjuk gazdaságpolitikai szuverenitásunkat, akkor nekünk befellegzett.”[4] Az egykulcsos adó sarkalatos törvényben való rögzítésével tulajdonképpen a kormányzat csökkentette saját maga mozgásterét az adópolitika tekintetében.
A kivételesen sürgős eljárás rendje módosításának[5] célja, ahogyan arra Lázár János is rávilágított, hogy olyan helyzetekben, amikor „48 óra alatt kell a kormánynak a gazdasági problémákat megoldania”, azok meghozatala érdekében lehetőséget teremtsenek a különleges eljárásnak. Az új eljárás bevezetésére ugyanakkor, nem egy gazdasági vonatkozású döntés alkotmánybírósági megsemmisítése, hanem az egyházügyi törvény eltörlése kapcsán került sor. A frakcióvezető indoklása tehát a kormányzati szándék tekintetében még akkor is megkérdőjelezhető, ha a második indoklással egyet is kell értenünk: „Inkább ez, mint a rendeleti kormányzás.[6]” A törvényhozatal gyorsaságának és hatékonyságának összefüggéseit firtató riporteri kérdésre adott válaszában, Lázár János ugyanakkor elismerte, hogy az Alkotmánybíróság elutasító határozata miatt döntöttek a Házszabálytól való eltérés lehetőségének kibővítéséről. A kivételesen sürgős eljárással lehetőség adódik a törvényhozatal általános rendjének, a korábbinál könnyebb módon történő megkerülésére, anélkül, hogy az ellen az Alkotmánybíróság panasszal élhetne.



[1] http://hvg.hu/itthon/20111226_Lazar_Janos_Fidesz_interju Letöltés: 2011. 12. 27.
[2] Lázár János, a Matolcsy Györggyel kapcsolatos kormányzati bizalmat firtató riporteri kérdésre adott válaszában jelentette ki, hogy az immár 110 százalékos. Forrás: http://www.fidesz.hu/index.php?Rovat=10031&Media=12368 Letöltés: 2011. 12. 27.
[3] http://www.fidesz.hu/index.php?Rovat=10031&Media=12368 Letöltés: 2011. 12. 27.
[4] http://hvg.hu/itthon/20111226_Lazar_Janos_Fidesz_interju Letöltés: 2011. 12. 27.
[5] A Házszabálytól való eltéréshez szükséges négyötödös többséggel szemben, a kivételesen sürgős eljárás esetében a képviselők kétharmados többségével is születhetnek, a Házszabály menetétől eltérő ütemben döntések, hat esetben egy parlamenti cikluson belül.
[6] http://hvg.hu/itthon/20111226_Lazar_Janos_Fidesz_interju Letöltés: 2011. 12. 27.

2011. december 25., vasárnap

Karácsonyi mise

December 24-én és 25-én szokás szerint elmentek a keresztény hívők a misékre, hogy részt vegyenek a közös imán és meghallgassák egyházi elöljáróik útmutatásait. 

A Könyv értelmezése évszázados meddő vitákhoz, vallásháborúkhoz, kínzásokhoz és ártatlan emberek meggyilkolásához vezetett hosszú évszázadokon át. Ezt a történelmi folyamatot látva az ember csak remélni tudja, hogy az egésznek volt valami értelme, hogy annak a tengernyi embernek nem hiába kellett meghalnia. Az egyház alaptételei, úgy tűnik, szemernyit sem változtak az évszázadok folyamán, lehet itt heliocentrikus világnézet, evolúciós elmélet, ősrobbanás vagy akármi, a Könyv az mindig időszerű és a tudomány tulajdonképpen nem tudja megcáfolni annak fő tételeit. Az egyház és a politika kapcsolata kétség kívül kényes dolog. A Kádár-rendszer rabigája alatt tengődő egyházi vezetőket (élükön Paskai bíborossal) nem lehet elítélni például azért, mert évtizedeken át jelentéseket írtak, hiszen az egyháznak valamilyen formában mégis csak fent kellett maradnia. Mert hiszen mi lett volna, ha az egyházat megszünteti a pártállam, ki tudta volna papok híján arra bíztatni az embereket, hogy csak tűrjenek, tűrjenek, mert a szenvedésüknek oka van. Még egy nem valláskövető ember, aki ugyanakkor hisz a transzcendenciákban, esetleg istenben is, sem kel vitára feltétlenül azzal a nézettel, hogy az isteni tudás a történelem felett áll, és úgy alakította ki a történelem menetét egészen annak végéig, hogy abban mindennek meg legyen az értelme és a végén a történelem beteljesítse az isteni akaratot. Nézzük akkor tehát, mi volt a legnagyobb kereszt(y)ény egyházi felekezetek vezető klerikusainak közös üzenete 2011. december 25-én, amin gyakorlatilag az egyházszakadás, a protestantizmus, a totális állami terror, vagy a gazdasági válság sem tudott és nem is fog tudni soha változtatni.

Bölcskei Gusztáv református püspök üzenete a debreceni Nagytemplomból: "Az első karácsonykor is csak azok jutottak el igazán a karácsony befogadásáig, átéléséig, öröméig, akik alázatosak voltak. A gőgösek, a másokat megvetők, kisemmizők, embertelen rendeleteket kiadók, azok nem"[1] Na, akkor most mindenki döntse el, hogy melyik politikai oldalon találunk több gőgös embert, ki hozott embertelen rendeleteket, mert akkor hozzájuk idén már nem ér el a karácsonyi üzenet. A püspök úr továbbá azt is kifejtette, hogy bár isten azt üzeni a világnak, hogy szeretlek titeket és igent mondok rátok, mégis vigyázni kell, mert „az Isten nem mond mindenre igent, nem ír alá mindent, amit mi elé teszünk.”[2] Istenből ezek szerint nem válna oly progresszív köztársasági elnök, mint Schmitt Pálból.

 
 Bölcskei Gusztáv református püspök a debreceni Nagytemplomban.
Forrás: http://www.mti.hu/Pages/newsinf.aspx?newsid=157919&lang=hun

Gáncs Péter, a Magyar Evangélikus Egyház elnök-püspöke ezekkel a szavakkal vont párhuzamot az Jézus korabeli Iudaea-i és a jelenlegi magyar állapotok között: "mi is többszörösen leminősített ország vagyunk. Milyen jó, hogy kétezer éve Isten nem figyelt oda az úgynevezett szakemberek minősítésére", és Jézust jászolba fektette, amivel "visszaadja az önbecsülésünket, a bizalmat, hogy (...) ez a világ Isten kezében van"[3]. Ezzel a kicsit sem sántító történelmi párhuzammal sikerült Gáncs Péternek eloszlatni a híveit gyötrő összes kételyt. Ha aggasztott volna valakit, hogy Isten odafigyel a Szűz Mária országát ért leminősítésre, nyugodjon csak meg, mert Ő ilyet biztosan nem tesz, viszont, ha nagyon rossz szintre kerül az emberek önbecsülése, elképzelhető, hogy egy Messiást küldve igyekszik majd kicsit feldobni azt. A messiásvárás tekintetében az isteni szándék fürkészésénél tehát célra vezetőbb lehet az önértékelési zavar. Briliáns az a teológiai szaktudás, amelynek birtokában az egyházi főrendűek játszi könnyedséggel fejtik fel előttünk az isteni szándék fonalát a közelmúlt eseményeinek kusza szövedékén keresztül.

Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök a Deák téri evangélikus templomban.
Forrás: http://www.mti.hu/Pages/newsinf.aspx?newsid=157915&lang=hun

Erdő Péter bíboros sem szolgált meglepő tanulságokkal a híveknek karácsonyi beszédében: „Ne hagyjuk, hogy megrémítsenek pénzügyi adatok vagy statisztikák! Ne essünk kétségbe azon sem, ha az ilyen válságok talán annak a jelei, hogy mai életmódunk felemészti a föld erőtartalékait. Isten távlatában értelme van a történelem minden pillanatának. Nem önzésből, de szeretetből kell megoldást keresni földi gondjainkra.”[4] Hát igen, a klímaváltozás. De ezen sem kell kétségbe esni, ahogyan azt kanadai testvéreink sem tették a durbani klímakonferencián. Nem kell változtatni az életvitelünkön, még ha az fel is emészt minket. Nincs itt min meglepődni, a politika és a gazdasági is alapvetően érdekekről szól, amit ugye sokszor önző célok vezérelnek. Sok politikus nem ír alá semmit még akkor sem, ha az mindenkinek az érdekében áll, de országának ettől picivel rosszabb lenne. Vannak, akik nem hozzák meg azt az áldozatot, amit a többiek meghoznak. Az ő érdekük a változatlanság, amíg össze nem omlik minden, legalább a lehető legtöbbet keresték meg országunk leggazdagabb lakóinak. Valóban egyre több ember jut arra a sorsra, mint Jézus, "akinek az emberiség még lakást sem adott, mégis mindnyájunkat örök otthonba hív.”[5] Legyen tehát vigasz számunkra, hogy bár a Föld lehet, hogy elpusztul, nem az a mi örök otthonunk, és ne foglalkozzunk azzal, hogy vezetőinket anyagias érdekek vezérlik, minket azért, továbbra is csak a szeretet vezéreljen, lehetőleg ne akarjunk változtatni semmin (még szavazni is menjünk el, ahogy eddig), mert Isten jobban tudja nálunk, hogy mi a célja az életünknek.

Erdő Péter bíboros a Szent István Bazilikában.
Forrás: http://www.mti.hu/Pages/newsinf.aspx?newsid=157895&lang=hun

 Szent Ágostonnak szeretettel


[1] http://www.mti.hu/Pages/news.aspx?newsid=157911&lang=hun#157911 Letöltés: 2011. 12. 25.
[2] http://www.mti.hu/Pages/news.aspx?newsid=157911&lang=hun#157911 Letöltés: 2011. 12. 25.
[3] http://www.mti.hu/Pages/news.aspx?newsid=157914&lang=hun#157914 Letöltés: 2011. 12. 25.
[4] http://www.magyarkurir.hu/node/37831 Letöltés: 2011. 12. 25.
[5] http://www.magyarkurir.hu/node/37831 Letöltés: 2011. 12. 25.

2011. december 24., szombat

Karácsony propaganda

A Karácsony, a világ népességének harmadát kitevő, keresztény vallású közösségek legfontosabb ünnepe. A római ünnepek közül a karácsony a téli napforduló ünnepét váltotta fel megjelenésekor. Napjainkra a karácsonyt szinte a világ minden országában megünneplik a keresztény vallású családok. Minden évben több ezer keresztény zarándok érkezik Betlehembe, hogy megtekintse Jézus szülőhelyét. A Jeruzsálemtől délre, a fal túloldalán fekvő, mintegy 30 ezer lakosú palesztin városka legnagyobb bevétele természetesen a turizmusból származik. Számos arab keresztény népcsoportnak napjainkig bőven kijut az üldöztetésből és az erőszakból. Gondoljunk akár az egyik legrégebbi keresztény felekezet, az egyiptomi kopt keresztény egyház követőire, a világ legnagyobb kisebbségét kitevő kurdokra, vagy a Jézushoz köthető városokban koncentrálódó keresztény palesztinokra. A szír keresztények, vagy az iráni perzsa keresztények szenvedéseiről ugyanakkor alig kerül valami nyilvánosságra. Talán ezek a családok vágynak leginkább egy békés karácsonyi ünnepi ebédre.

                A keresztény világ legnagyobb részén ugyanakkor félelem nélkül és békében ünneplik a Karácsonyt. A fejlett országok szeretethiányos gyermekeinek többségét ilyenkor ajándékhegyekkel árasztják el szüleik, remélve, hogy a következő ünnepig elegendő elfoglaltságot tartogató ajándékkal sikerült ellátni őket. Mi más indokolná a méregdrága karácsonyi vásárokat, a bevásárlóközpontokban hömpölygő vásárló tömeget, ha nem az, hogy az emberek elidegenedtek egymástól és érzelmi hiányosságaikat, olyan anyagi javakkal igyekeznek leplezni, amelyek végső soron nem alkalmasak e feladat ellátására. Ennél fogva a nyugati fejlett gazdaságokban a Karácsony kiváló alkalom arra, hogy felpörgesse a fogyasztást és a bankok pénzkínálatát az év végén. Napok óta egyebet sem hallunk a karácsonyi hírekkel kapcsolatosan, hogy várhatóan aranyvasárnap lesz-e nagyobb forgalom, vagy ezüstvasárnap és, hogy bronzvasárnap többen voltak-e a boltokban, mint tavaly ilyenkor. Kétség kívül üzleti szempontból ez a legjövedelmezőbb ünnep az összes közül. Ezzel az ajándékvásárlási lázzal kapcsolatos legnagyobb (a makrogazdasági mellett immár „mikroerkölcsi”) pozitívum, azon adakozási volumen és hajlandóság, amelyet az előző évek rengeteg felesleges és megunt ajándéka gerjeszt a tehetősebb polgárokban. Kétségtelen, hogy az emberek többségét továbbra is a belső indíttatás vezérli, de azért javítanak adakozási kedvükön a Mikulásgyárról szóló közlemények, és a Magyar Postának az adományként érkező ajándékokra vonatkozó ingyenes kézbesítési akciója is. A nélkülözni kénytelenek részére eljuttatott karácsonyi ajándékokért elsősorban a Mikulásgyár, a Máltai Szeretetszolgálat és a Magyar Posta dolgozóit illeti a köszönet. Az ilyen tettektől válik ugyanis valóban azzá a Karácsony, aminek sokan tartják (annak ellenére, hogy ab ovo nyilvánvalóan nem az): a szeretet ünnepévé.

Nagy rózsaszín Karácsonyfa.
Forrás: http://whisperedwhimsyvintage.blogspot.com/2010/12/there-will-be-pink-christmas-tree.html

                A világ összes keresztény családja a karácsonyi halvacsora mellett keresztény felebarátjai békességéért imádkozik. Kandahárban a brit katonák meghallgatják feleségeik kórusának CD-jét és gondolatban visszarepülnek otthonukban, miközben SA80-asukat tisztítják, mert tudják, hogy a tálibok nem ünneplik a karácsonyt. Európa minden városában békésen ünnepelnek ezen a napon az emberek, félretéve nézeteltéréseiket. Ugyanúgy a Megváltó szeretete által vezérelve imádkozik, egy belfasti kis lakás katolikus családja, birminghami anglikán testvérei boldogságáért, ahogyan azt egy genfi család teszi tiranai keresztény testvéreinek lelki gazdagságáért, vagy ahogyan egy liégei vallon jóravaló keresztény família kéri Krisztus áldását bruggei keresztény honfitársaira. Az ima és Krisztus szeretete az, amiben legalább erre az egy napra egyesülnek a világ legateistább kontinensének lakói. Terjesszük ki tehát az emberi gyarlóságot elsöprő krisztusi királyság szeretetének fényét, a Megváltó születésének napján fogant imáinkban minden embertársunkra, és éltessük immár Isten országának dicsőségét saját országunk dicsőségénél hangosabban.

 Boldog Karácsonyt!

2011. december 23., péntek

Parlamenti Blokád

Az LMP-s képviselők által végrehajtott radikális demonstráció célja az lett volna, hogy megakadályozzák a parlamentbe a kormánypárti képviselők bejutását, ezzel gátolva meg az új választási törvény elfogadását. A törvény ellen nyilván azért is tiltakoztak legradikálisabban a Lehet Más a Politika képviselői, mert legkisebb ellenzéki pártként az új választási törvény őket érinti legnegatívabban.
Az új választási törvény konkrétabb elemzése nélkül ugyanakkor kimondható, hogy a jelöltindításhoz szükséges, az eddigiekhez képest dupla annyi (1400) kopogtató cédula összegyűjtése, valamint a részleges választójog megadása a határon túli magyaroknak az országgyűlési választásokra egyértelműen a nagyobb pártoknak, közülük is inkább a Fidesznek kedvez természetesen. Érdekes eleme az új választási törvénynek, hogy az egyéni listán mandátumot szerző (választókörzetükben győztes) jelöltek után annyi töredékszavazatot fognak beszámítani az országos „kompenzációs listán” (kompenzációsnak ez a lista már aligha nevezhető), amennyi az egyéni listán első helyezett képviselő mögött végzett képviselő és a győztes képviselő mandátuma közti különbség[1]. A győztes mindent visz elve tehát minden eddiginél jobban fog érvényesülni a 2011-es választási törvény alapján. A képviseleti demokráciának (legalábbis a politikai pluralizmus tekintetében) kétségtelenül nem kedvez egy ilyen új választási törvény, ezzel nyilván azok a képviselők vannak jelenleg a legjobban tisztában, akik részt vettek a törvény előkészítésében, általános és részletes vitájában. Miután ezen alkalmakkor, illetve a bizottsági ülések alkalmával az ellenzéki politikusok nem tudtak semmiféle kompenzációt elérni annak érdekében, hogy a törvénytervezetet megváltoztassák, utolsó lehetőségként maradt számukra, hogy fizikailag próbálják meg megakadályozni a választási törvény végszavazására érkező képviselők bejutását az Országgyűlés épületébe. Az LMP-s képviselők és a párt aktivistái reggelre elfoglalták a parlament kocsibejáróit. A tüntetők levágása a láncokról, illetve elszállításuk a Gyorskocsi utcába ezt követően megkezdődött. A parlamentet blokád alá vonó tüntetőket a rendőröknek ideiglenesen sikerült eltávolítaniuk az Országház északi és déli bejáratai elől. A blokád azonban elszántan folytatódott, így 11 órakor kimondták az Országgyűlés határozatképtelenségét és fél órás szünetet rendeltek el[2]. Ez igen csekély sikernek volt értékelhető, mert este hatig a plenáris ülés megszavazta az új választási törvényt további tizennyolc egyéb törvény mellett.

Ertsey Katalin (LMP) elszállítása a parlament kapujából.
Forrás: http://www.mti.hu/Pages/Download.aspx?newsid=157690&filetype=1&view=HiView&lang=hu
 
Az ilyen fajta demonstrációk kétség kívül kiválóan alkalmasak a figyelem felkeltésre, ugyanakkor bizonyos esetekben valóban lassíthatják a forgalmat (gondoljunk csak például a magukat az atomvonatok útvonalán a sínekhez láncoló környezetvédőkre). Ebben az esetben viszont kevés, ha pusztán a képviselői gépjárművek behajtását akadályozzák meg a tüntetők, mert bár kényelmetlenül ugyan, de gyalog ugyanúgy be fognak tudni lépni a parlament épületébe a képviselők. Másik kevésbé szerencsés eleme egy ilyen jellegű tűntetésnek, hogy a rendőrség teljesen jogszerűen hurcolhatja el a helyszínről a magukat az Országgyűlés déli kapujához láncoló embereket. Az LMP-s képviselők ezen akciójukkal valószínűleg inkább csak helyzetük reménytelenségére akarták felhívni a figyelmet, illetve előállításukat akarták kieszközölni. Akciójuk e tekintetben kétség kívül teljes sikerrel zárult. A sikerből nyilván az MSZP és a DK emblematikus alakjai is részesülni akartak, akiknek az LMP-s demonstrálók körüli sertepertélésükkel sikerült elérniük, hogy őket is elszállítsák. A parlamenten kívüliek nem akarták beengedni a képviselőket, a parlamenten belüliek ugyanakkor az elszámoltatási kormánybiztos sajtótájékoztatójáról nem akarták kiengedni a sajtó képviselőit, amiért utólag elnézést kértek. Egyszerűbb lenne tehát, ha mindenki szépen elnézést kérne mindenkitől! Itt az ideje a megbocsátásnak, hogy végre tiszta lappal indulva válhasson mindenki az új alkotmányos rend követőjévé vagy kerülőjévé 2012-től Magyarországon.

Mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!


[1] http://www.mti.hu/Pages/news.aspx?newsid=157760&lang=hun#157760  Letöltés: 2011. 12. 23.
[2] http://lehetmas.hu/hirek/30808/uj-ellenallas-beszamolo-a-decemberi-23-i-esemenyekrol/ Letöltés: 2011. 12. 23.

Ameddig a takaró ért. A Fidesz-kormány pénzügy politikai mozgásterének „határai” 2011 végén

Képzeletbeli beszélgetés Washingtonban 1941 decemberében, a magyar hadüzenetről:
- Jó reggelt!
- Jó reggelt, mi újság?
- Államtitkár úr, Magyarország hadat üzent nekünk.
- Miféle ország is ez a Magyarország?
- Kisebb királyság Kelet-Európában.
- Ki a királya?
- Hát királya az nincsen.
- Ki akkor a vezetője?
- Horthy Miklós ellentengernagy, kormányzó.
- Ellentengernagy? És melyik tenger mellett fekszik ez az ország?
- Hát tengere az nincs.
- Úgy?! No és mi a baja velünk ennek az országnak?
- Velünk semmi. Romániával szemben vannak területi követelései.
- Románia?
- Kisebb királyság Kelet-Európában.
- Románia a mi szövetségesünk?
- Nem, államtitkár úr, Románia Magyarország szövetségese…[1]

Ahogyan azt Laár András mondaná: „ezen a vonalon indult el a költő”, amikor a hetven évvel ezelőtti állapotokat felvázoló képzeletbeli anekdotát a jelenlegi magyar politikai helyzethez szabta át.

Képzeletbeli beszélgetés Brüsszelben 2011 decemberében, a magyaroknak nyújtandó kölcsönről:
- Jó reggelt!
- Jó reggelt, mi újság?
- Elnök úr, Magyarország kölcsönért szeretne folyamodni hozzánk és az IMF-hez.
- Miféle ország ez a Magyarország?
- Kisebb köztársaság Kelet-Európában, az unió soros elnöke volt 2011-ben.
- Ki is a miniszterelnöke?
- Igazából már nem is köztársaság.
- Ki akkor a vezetője?
- Orbán Viktor, szabadságharcos vezér.
- Szabadságharcos? És mégis mi ellen folytat szabadságharcot?
- Hát, leginkább a demokratikus jogállam és az ortodox gazdaságpolitika ellen.
- Úgy?! No és mi baja velünk ennek az országnak?
- Velünk semmi. Az IMF ellen hangolják a gazdaságpolitikájukat.
- IMF?
- Egy nemzetközi pénzügyi alap, amelyhez az államuk még a szocializmus alatt csatlakozott.
- Az IMF a mi szövetségesünk?
- Igen Elnök úr, és szeretnénk nekik pénzt adni, hogy segíteni tudjanak a bajba jutott államokon.

  A képzeletbeli anekdota átszabása a jelenlegi helyzetre kétség kívül erőltetett, felvezetőnek azért talán megteszi. José Manuel Barroso levele[2] végül nem érte el a célját, annak ellenére, hogy az Orbán-kormány lendülete a törvénykezés tekintetében, a Magyar Nemzeti Bankra vonatkozó és a Pénzügyi Stabilitásról szóló új sarkalatos jogszabályok elfogadása előtt „megtorpant”. A magyar kormány ugyanakkor nem vette kellően komolyan, a baráti diplomácia nyelvén is teljesen egyértelmű felkérését Barossonak arra vonatokozóan, hogy ne változtassanak a Magyar Nemzeti Bankról és a Pénzügyi Stabilitásról szóló törvényen addig, ameddig azoknak az európai jogszabályokkal való kompatibilitását meg nem állapították. Ezen új törvények elbírálására az Unió részéről leghamarabb az EU-IMF tárgyalások lezárását követően kerülhet sor. Ezt nyilván azért kérték Magyarországtól, mert több 2011-es törvény esetében vizsgálni kell, hogy azok maradéktalanul engedik-e a demokratikus alapelvek (hatalmi ágak megosztása, szubszidiaritás, jogállamiság, állampolgári jogok, stb.) érvényesülését hazánkban. Mivel a magyar jegybankra jelenleg hatályos jogszabályok (2001. évi LVIII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról[3], amely még az első Orbán-kormány alatt született) érvényesülése mellett biztosított a MNB függetlensége, „aggályoktól mentesen” kezdődhetnének meg a tárgyalások a hitel folyósításáról.
Rogán Antal december 21-ei felszólalása a parlamentben, alapvetően az Európai Bizottság Elnökének - a baráti diplomáciai nyelvezet tekintetében felettébb erős hangvételű - levelére történő reagálásnak tekinthető. Nem véletlen, hogy a januárban esedékes EU-IMF hiteltárgyalásokra is utalt beszédében Rogán, mintegy beismerve ezzel, hogy a jegybanki törvénytervezet miatt távozott korábban a delegáció, nem pedig a Jézuska[4], vagy a Hanuka miatt. Lázár János sajnálatos kijelentésének ellenére azonban az IMF nyilván nem kell, hogy visszajöjjön hozzánk a pénzéért, azt a szervezet anélkül is meg fogja kapni. A kormány a jegybankról szóló új sarkalatos törvényt is nyilván szerette volna minél előbb elfogadtatni, ugyanis a jelenlegi törvényhozatali versenyfutásban erősen kérdéses, hogy egy olyan törvény előkészületét kezdték volna meg, amelyet majd csak másfél év múlva (miután Simor András kitöltené mandátumát a MNB elnökeként) szándékoznak leghamarabb végleges formában kodifikálni. Miután azonban Rogán azt is leszögezte, hogy a Monetáris Tanács létszámát két további fővel növelni fogják[5] (kilenc főre) ezzel gyakorlatilag továbbra is olyan diplomácia húrokat feszeget, amelyek már így is nagyon közel állnak ahhoz, hogy elpattanjanak. A kijelentés a Monetáris Tanács létszámának növeléséről gyakorlatilag a Barrosso levélben megfogalmazott tárgyalási feltételek figyelmen kívül hagyásával egyenlő, egy olyan kiskapu, amelyet az Európai Bizottság Elnöke nem hagyhat figyelmen kívül. A magyar kormányzat úgy tűnik nem ismerte fel, hogy a jelenlegi globális pénzügyi szervezetek között a legbefolyásosabbak körébe tartozó két szereplővel (IMF, ECB) szemben, jelenlegi gazdasági helyzetünket is szem előtt tartva, nem mi vagyunk abban a helyzetben, hogy feltételeket szabjunk. Mindazonáltal a tárgyalási pozíciók felvétele elé is folyamatos akadályok hárulnak a kormányzati politika részéről. Még ha nem két olyan intézményről lenne szó, amelyeknek (IMF, EU) hazánk is tagja, akkor is célszerű lenne készségesnek mutatkozni a tárgyalásokra, azzal, hogy legalább azok lezárultáig szüneteltetik a vitás kérdésekben való döntések meghozatalát. Egy tárgyalás mindig kétoldalú dolog, mindkét félnek késznek kell mutatkoznia arra, hogy engedményeket tegyen. A probléma itt alapvetően az, hogy mi vagyunk azok, akik rá vannak szorulva a támogatásra, ők soha nem lesznek rászorulva a miénkre, a két fél közül ugyanakkor a magyar politikusok és a mögöttük álló szakemberek mutatnak legkisebb hajlandóságot a megegyezésre. A tárgyalási pozíció felvételére képtelen magyar kormányzat viselkedésének, illetve a Barroso által küldött „ultimátum”, Rogán Antal általi felrúgásának eredményeként, minősítette le (a Moody’s hitelminősítő intézet után) immár másodikként a Standard and Poor’s Rating Services Magyarország adósbesorolását, a befektetésre nem ajánlott (BB+) kategóriába[6]. Az S&P indoklásként általánosságban az egyre fokozódó bizonytalanságot említi, mint konkrétumról szól ugyanakkor arról, hogy a Nemzeti Bank alelnökeinek, valamint a Monetáris Tanács további két tagjának kormányzat általi kinevezése, sérti a jegybanki függetlenséget.

Orbán Viktor valószínűleg ismét úgy érzi magát, mint az orvosnál, nem tudja, hogy ez most jót vagy rosszat jelent, ahogyan azt az első leminősítést követően a magyar bankszakemberekkel való találkozója alkalmával ki is jelentette[7]. Ez lényegében azt jelenti, hogy az államcsőd kézzelfogható közelségbe került, mivel a forint árfolyama a leminősítést követően esik, a három legnagyobb hitelminősítő intézet közül, immár kettőnél befektetésre nem ajánlott, magyar államkötvények piacra dobása pedig megkezdődik. Az államcsőd pedig rosszat jelent. A helyzet sajnos igen komoly, de a tanulságokat még talán nem késő levonni belőle. A Nemzetgazdasági Minisztérium indoklásában is van persze némi (egy) igazság[8]. Azt az S&P is elismerte, hogy a magyar költségvetés többlettel fog zárni 2011-ben, a 65%-os folyómérleg kifizetési hiányt, azonban továbbra is túl kockázatosnak ítélte meg. Ugyanakkor mivel a magyar kormányzat, a hitelminősítők gazdasági kiszámíthatatlansággal kapcsolatos észrevételeit, valamint az Európai Uniós szervezetek részéről megfogalmazódó aggályokat sem fogadta kellő komolysággal és változatlanul teljesen idomtalan politikát folytatott azokkal kapcsolatban, a leminősítés nem érhette váratlanul.
A nemzetgazdasági miniszter 2011. november 11-ei kijelentése, miszerint gazdaságpolitikájukat az IMF ellen hangolják[9] valóságalapja legalábbis megkérdőjelezhető. Ha ez valóban így lenne, mi érdeke lenne akkor az IMF-nek a magyar gazdaság stabilitásának biztosításában, ha ezzel csak segítenék a velük szemben hozott döntéseket. A 2007-ben, az Egyesült Államokban kirobbant hitelválság lehetséges kialakulására (számos közgazdász mellett) az IMF egyik szakembere Raghuram G. Rajan is már jó előre figyelmeztetett[10]. A három legnagyobb hitelminősítő intézet ugyanakkor még a válság kirobbanása előtti utolsó napokban is a lehető legjobban befektetésre ajánlott (AAA) minősítéssel látta el, a nem sokkal később sorra csődöt jelentő intézetek hitelkonstrukcióit[11]. A 2007-ben kirobbant, és azóta is tartó válságon a hitelminősítők csak tovább rontottak, és rontanak a mai napig. Az őket ért vádakra a hitelminősítők válasza, hogy ők csak véleményeket fogalmaznak meg. A piac ugyanakkor továbbra sincs tekintettel arra, hogy ezek a vélemények sok esetben nem megalapozottak és bizonyos pénzügyi körök érdekeit szolgálják. Az Egyesült Államok három legnagyobb hitelminősítő cégének sorozatos, európai uniós országokat sújtó leminősítéseinek hatására, az EU döntéshozatalában is egyre gyorsabban kell, hogy manifesztálódjon az a (már kinyilvánított) szándék, hogy gátat szabjanak a piacok ilyen erőteljes és egyoldalú befolyásolásának.

A világ húsz év alatt sokat változott, a szembenállásokra, a függetlenségi harcokra és a szuverenitás védelmezésére már nem egy kétfrontos világban kerül sor, hanem egy sokpólusú világban. Fel kell tehát állítani egy rangsort. A múltban hozott politikai döntéseket történelmi távlatból oly nagy előszeretettel determinálják, geopolitikai, földrajzi vagy gazdasági alapon, mondván más módon nem lehetett volna dönteni. Tegyük hát ezt a gondolkodást a jelen kormányzati politika számára is relevánssá. Lássuk be, melyik szövetségi rendszerhez tartozunk a rendszerváltás óta. Tudatosítsuk, hogy Európának és szövetségeseinek „világuralmi” rendjébe tagozódik be Magyarország is, csak éppen tagállami státuszban, ami azért mégis csak a kisebbik rossz. Válságos időkben a harcot tehát európai szövetségeseink (és az IMF, melynek fő részvényesei az EU tagállamai) oldalán állva kell megvívni, és a veszélyt jelentő faktorok elhárítása után kell kiállnunk a saját igazunkért szövetségeseinkkel szemben. Addig azonban, a közös érdeknek felül kell írnia az egyéni érdeket. Ez nem egyenlő szuverenitásunk feladásával, hanem szuverén döntésünk eredménye, amelynek eszköze a segítség elfogadása, célja pedig a csőd és az azzal járó kényszerhelyzet elkerülése, amely mindennél jobban beszűkítené mozgásterünket szuverén döntéseink érvényesítése tekintetében.

Az Orbán-kormány, alkotmányozó tevékenysége során tehát minden lényeges tekintetben elment, addig a falig, amely előtt a demokratikus intézményrendszer erdeje, a fékek és ellensúlyok mezsgyéje, majd pedig az alkotmányos jogok és a szabad sajtó villanypásztora húzódik. Erről a mezsgyéről elsőként Schmitt Pál köztársasági elnök lépett le, aki hivatalba lépésekor kijelentette, nem kíván a törvényhozói hatalom ellensúlya lenni köztársasági elnökként és ennek megfelelően, minden törvényt alá is ír, amit csak elé tesznek. A demokratikus intézményrendszer erdejében tehát utolsóként, ágaitól megfosztva állt még idén az Alkotmánybíróság fája, amely végül nem dőlt rá a falra. Az Európai Bizottság számos törvény tekintetében továbbra is vizsgálódik, amelyekkel kapcsolatosan még várhatók szankciók. Rogán Antal magabiztossága tehát nem teljesen megalapozott. Annyi történt ugyanis, pusztán csak, hogy José Manuel Barroso megmutatta Orbán Viktornak, hogy hol húzódik az a nagyobb fal, az Európai Közösségi politikán belül, amelyen már nem engednek lyukat ütni, és nem kezdik el utólagosan vizsgálni, hogy mekkora is az a lyuk és mi fér át rajta. Az EU tagállamok jegybankjainak függetlenségét, az európai uniós közösségi joggal összhangban lehet csak szabályozni és azok függetlenségét az európai uniós jogszabályoknál jobban nem lehet korlátozni. Tehát továbbra is a pénz beszél, az Orbán-kormány szuverén döntése alapján rombolhatja saját parlamenti demokráciáját, ugyanakkor szuverenitása nem terjedhet ki a pénzügyi rendszer függetlenségének lebontására.

Niall O Loughlin ír karikaturistát egy évvel ezelőtt hasonló gondolatok ihlették meg országa kilátásai kapcsán.
Kép forrása: http://cartoonireland.blogspot.com/2010/11/imf-bailout-ireland.html


[1] http://www.urbanlegends.hu/2005/04/truman-es-magyarorszag/ Letöltés: 2012. 12. 21.
[2] A napifix.postr.hu blog 2011.12. 20-án, 21-én és 22-én három részletben közölte az Európai Bizottság elnökének, a magyar miniszterelnökhöz intézett levelét. December 23-án a teljes levelet közölték. Forrás:
http://napifix.postr.hu/napileaks-a-barroso-level-teljes-terjedelmeben-retusalatlanul-kocsis-matenak-es-pinter-sandornak-szeretettel Letöltés: 2011. 12. 22.
[3] http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=9999 Letöltés: 2011. 12. 22.
[4] Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője 2011. 12.16-ai sajtótájékoztatója alkalmával úgy válaszolt, az IMF képviselőinek az egyeztető tárgyalásokról történő idő előtti távozását firtató kérdésre, hogy: Meg tudom érteni, hogy valaki hazautazik, és nem Budapesten várja a Jézuskát." A sajtótájékoztatón elhangzottak megtekinthetőek: http://www.fidesz.hu/index.php?Rovat=10031&Media=12465 Letöltés: 2011. 12. 22.
[5] http://gazdasagiradio.hu/cikk/72251/ Letöltés: 2011. 12. 21.
[6]http://www.standardandpoors.com/prot/ratings/articles/en/eu/?articleType=HTML&assetID=1245326392851#ContactInfo Letöltés: 2011. 12. 21.
[7] http://nepszava.com/2011/11/magyarorszag/gyartjak-az-osszeeskuves-elmeleteket.html Letöltés: 2011. 12. 21.
[8] http://www.kormany.hu/hu/nemzetgazdasagi-miniszterium/hirek/ertekeles-a-standard-poor-s-lepeserol Letöltés: 2011. 12. 22.
[9] Z. Kárpát Dániel (Jobbik) képviselő úr azonnali kérdése Matolcsy Györgyhöz, és a rá adott miniszteri válasz megtekinthető az m2 honlapján található 2011. november 14-ei parlamenti közvetítésben: 2:18:30 - 2:24:05. perc. Forrás: http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/11/14/17/Parlamenti_kozvetites_2011_november_14_.aspx
[10] Raghuram G. Rajan: Has Financial Development Made the World Riskier? NBER Working Paper Series, National Bureau of Economic Research, Cambridge, MA, 2005. Nov. Letölthető: http://www.nber.org/papers/w11728.pdf
[11] Charles R. Morris: The Two Trillion Dollar Meltdown. Easy Money, High Rollers, and the Great Credit Crash., Public Affairs, New York, 2008., 162. p.