Azok az emberek, akik összeesküvéselméletekről beszélnek, két
dolgot mosnak össze, az összeesküvést és az elméletet. Nem is
annyira azzal van a baj, hogy egyeseknek túl élénk a fantáziája,
mint inkább azzal, hogy másoknak viszont annyira gyér a
képzelőereje, hogy már gondolataikban sem szabadok. Azok tehát,
akik fejben sem képesek utópiákat, ideákat alkotni, mindig
hátrányba lesznek azokhoz képest, akiknek nagyívű gondolataik,
vakmerő vízióik vannak. Előbbiekből lesznek a követők,
utóbbiakból pedig a vezetők. Összeesküvések természetesen
léteznek, mégha nem is olyan formában, mint ahogyan azt esetenként
leírják. Az összesküvéseket a legbefolyásosabb emberek hajtják
végre, hiszen nekik van meg a szükséges hátterük ahhoz, hogy
azokat titokban tudják tartani. A titkos tárgyalások, a
háttéralkuk biztosítják azt, hogy a vezető politikusoknak,
üzletembereknek a lehető legkevesebb váratlan helyzettel kelljen
szembenézniük. Különféle előljáróink ezen megállapodások és
tervek mentén tudják megtervezni szakpolitikájukat,
üzletpolitikájukat, beruházásaikat. A cél a társadalom totális
kontrollja, a társadalmi folyamatok maximális tervezhetősége,
amihez természetesen a legmagasabb fokú ellenőrzést kell
bevezetni, ehhez pedig a legalkalmasabb ürügynek napjainkban a
terrorizmussal való fenyegetettség konstans fenntartása látszik.
Elgondolkodtató, hogy a
legnagyobb európai monarchiák túlnyomó többsége túlélte a
francia forradalmat, az 1848-as népek tavaszát és két
világháborút. A demokratikus átalakulások után, amelyek arra
irányultak, hogy megfosszák az arisztokratákat születési
előjogaiktól, Európa tobzódik az alkotmányos monarchiákban.
Amíg az uralkodó személye, mégha formálisan is fennmarad, addig
természetesen a tőle függő arisztokrácia is lubickolhat a
formaldehidben. A születési előjogokat ezekben az országokban
tehát továbbra is sikerült megőrizniük az érintetteknek, amihez
az is hozzájárult, hogy köreikben a 300-ak Bizottságának
megalakulása paradigmaváltást hozott a tekintetben, hogy tagjaik
az üzleti életben is mind nagyobb befolyásra tegyenek szert. De
valóban csak formális ez a hatalom? A világ egyik legnagyobb és
legkártékonyabb olajipari cégének a Royal Dutch Shellnek, Beatrix
holland királynő (ur. 1980-2013) a tulajdonosa, akinek vagyonát a
Forbes magazin 2009-ben 300 millió dollárra taksálta. Európa
uralkodói közül a brit királynő továbbra is országa egyik
leggazdagabb személyének számít, népszerűsége, ennek
köszönhetően pedig befolyása a legnagyobb hazájában. II.
Erzsébet értékét 550 millió dollárra becsülték a tavalyi
évben1.
Ez a szám megannyi királyi ingatlanból tevődik össze. Az angol
királynő több ezer holdnyi földdel rendelkezik, birtokában van a
világ legértékesebb ékszergyűjteményének és megannyi
palotának, a legkülönfélébb járművek tucatjainak,
részvényeknek és egyéb üzleti érdekeltségeknek, mindezek
fenntartására pedig éves szinten 12,9 millió dollárnyi juttatást
kap a kormányzattól. Ezen javak túlnyomó többsége természetesen
nem a királynő személyes tulajdona, hanem a rangjához kapcsoltan
birtokolt javai.
Miután az alkotmányos
monarchiák uralkodói reprezentatív államfői szerepre lettek
kárhoztatva, befolyásuk elvesztésével gyakorlatilag sikerült
elérni, hogy az egykori alattvalók többé ne törekedjenek
hatalmuk megdöntésére. A hagyományok ápolása természetesen
kulturálisan alapvető fontosságú, ugyanakkor azok életben
tartása egyre költségesebbé válik. Miközben a spanyol
államadósság az egekbe szökött, a munkanélküliség pedig
elérte a 24 %-ot, a spanyol uralkodó képmutató, korrupt és
pazarló életvitele, közel negyven éves uralkodás után vált
egyre inkább visszatetszővé honfitársai szemében2.
A spanyol adófizetőknek éves szinten több mint 11 millió
dollárba kerülő monarchia megmentése érdekében Juan Carlos, fia
javára lemondott a trónról3.
Jól látható tehát, hogy jöhet kormányválság, gazdasági
krízis, pénzügyi összeomlás a királyok és királynők a
helyükön maradnak, mivel deklaráltan a politika felett állnak.
Vagyonukon és címeiken túl, valódi hatalommal rendelkeznek az
uralkodók hazájuk hadseregeiben is, melyekben rendre magas tiszti
rangokat töltenek be. A megválasztott közszolgáknak fel kell
esküdniük egy olyan szuverén alaptörvényre, amely összhangban
áll az adott nemzet történelmi jogaival. Az uralkodói hatalommal
természetesen immár többé nem a tömegek ruházzák fel az
embert, hanem az mintegy örökké alanyi jogon fog továbböröklődni
aaz uralkodói famíliákban. Miközben olyan erős európai államok,
mint Franciaország, Németország, vagy Olaszország formálisan is
megváltak a királyságtól, Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium,
Luxembourg, Spanyolország, Svédország, Dánia, Norvégia
fenntartották azt. Mi lehet tehát a valódi oka annak, hogy egyes
országok parlamentáris demokráciára tértek át, mások pedig
megőrizték, vagy visszaállították az alkotmányos monarchiákat?
Az egyik legkevésbé ismert titkos társaság, a 300-ak
Bizottságának (The Committe of 300) története jobban árnyalhatja
ismereteinket a tekintetben, hogy miként vészelhették át a
legválságosabb időket is az európai uralkodóházak.
The Committe of 300
Viktória királynő
(1819-1901) 63 évig és 7 hónapig tartó uralkodását követően
Európa arisztokrata elitje elhatározta, hogy hatalma fenntartása
és megerősítése érdekében szövetségre lép az üzleti
elittel4.
Az első ópiumháború idején Anglia Hollandiával szövetségben,
a második ópiumháború idején, pedig immár az antant
előfutáraként Franciaországgal és az USA-val karöltve egy
alantas üzleti érdekeket szolgáló, gyilkos háborúval
pecsételték meg szövetségüket. A cél eredetileg a brit
világhatalom megszerzése, lett volna, amitől az uralkodó nem is
állt messze akkoriban, a terv megvalósítása érdekében azonban a
tengerentúli és inneni, üzleti és arisztokrata köröknek egy
minden addiginál szorosabb szövetséget kellett kötnie egymással.
1891 februárjában Cecil
Rhodes megalakította titkos társaságát, William T. Stead
újságíróval és Reginal Baliol Brett Viktória királynő
bizalmasával (VII. Edward és V. György későbbi tanácsosa)
együtt5.
A titkos szövetség egy Fokvárostól Kairóig terjedő afrikai brit
birodalom megvalósítását tűzte ki célul. Cecil Rhodes
végrendeletének értelmében 1902-ben megalakult a Rhodes Trust,
amely hamarosan ösztöndíjat hozott létre annak érdekében, hogy
együttműködő, új vezető elitet képezzenek. Szintén Rhodes
elképzelései nyomán alakult meg a Royal Institute for
International Affairs (RIIA), amely az USA politikájának a brittel
való minél nagyobb összhangba hozásán munkálkodott. 1920 július
5-én tartották meg, az eredetileg British Institute of
International Affairs névre keresztelt szervezet alakuló ülését.
Az RIIA székhelye 1922 óta a londoni Chatam House a St. James's
Square 10-es szám alatt. A Bizottság jelenlegi egyik legfontosabb
szervezete a sussexi Tavistock Institute is az RIIA ellenőrzése
alatt áll. Az RIIA szempontjai alapján valósult meg a Népszövetség
ötlete, a szenátorok többségének alkotmányos aggályainak
köszönhetően azonban az ahhoz való csatlakozást 1920.
márciusában az amerikai törvényhozás 49:35 arányban
elutasította6.
1921-ben New Yorkban a Rockefellerek támogatásával az RIIA
mintájára megalakult a Council on Foreign Relations (CFR)7.
Az USA távolmaradása ellenére az impotens Népszövetség
intézménye egészen addig fennmaradt, míg annak továbbfejlesztett
változata, az Egyesült Nemzetek Szervezete annak helyébe nem
lépett. Az ENSZ megalakulása a világkormány irányába tett
addigi legnagyobb lépés volt. Az ENSZ tagszervezeteiként alapított
IMF a pénzügyi, a WTO pedig a kereskedelmi szabályozások
globalizálásán kezdtek munkálkodni. Az ENSZ-nek, mint az amerikai
alkotmány értelmében szuverénnek nem tekinthető szervezetnek,
nemzeti adójövedelemből való támogatása alkotmányellenesnek is
tekinthető, akárcsak az USA által folytatott hadiállapot nélküli
háborúk a Szervezet által felügyelt országokban a történelmük
folyamán, Koreától kezdve, Irakon át, Szomáliáig és így
tovább8.
Az eredetileg 1904-ben
Sir Edward Mountain (1872-1948) által alapított Eagle Star Group9
elnevezésű szervezet, amely a II. világháború után a Star Group
nevet vette fel biztosítási, bankügyi, ingatlanügyi,
szórakoztatóipari és high-tech érdekeltségekkel rendelkezik10.
Egy másik jelentős csoportosulás a 300-ak bizottságának
irányítása alatt az ún. kerekasztal csoport, amely a
hatalomgyakorlásnak egy újfajta metodikáját fejlesztette ki
céljaik elérése érdekében. A Round Table Movement-et 1909
szeptember 4-6-a között, Charles Paget (1885-1947), Anglesey
hatodik márkijának Plas Newyddben (Wales) található birtokán
tartott konferencián alakították meg. A Lord Alfred Milner
(1854-1925) elképzelései alapján formába öntött mozgalom azzal
a céllal fogta össze a különféle szervezeteket, hogy
Nagy-Britannia és önkormányzó gyarmatai közötti szorosabb
tárulást alakítson ki. A hírszerzés területén a Committe of
300 az MI6 védelme alatt áll11.
A Bilderberg csoport
Az 1954. május 29-31-e
hétvégéjére a hollandiai Oosterbeekben található Arnhem Hotel
de Bilderbergbe gyűltek össze a világ legbefolyásosabb emberei. A
találkozón a lengyel származású Józef Retinger, az Európai
Mozgalom alapítójának, kezdeményezésére és a holland Bernhard
herceg meghívásának eleget téve jelentek meg a meghívottak.
Retinger célja a találkozóval az atlanticizmus erősítése
volt, mert aggodalommal töltötte el a Nyugat-Európában egyre
erősödő amerika-ellenesség. Az első találkozó színhelye után
csak Bilderberg csoport néven emlegetett kör minden évben
találkozót szervezett valamely európai vagy észak-amerikai
államban. 1955-ben, 1957-ben és 2009-ben egy éven belül két
alkalommal is tartottak összejövetelt12.
1976-ban Bernhard hercegnek a Lockheed-botrányba való keveredése
miatt nem tartottak találkozót.
Kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Bilderberg_Hotel
Fontos
hangsúlyozni, hogy a globalizációt, például az internetes
kommunikáció (világfalu-elmélet) aspektusában lehet a
technológiai fejlődés egyfajta társadalmi következményeként
kialakult folyamatként értelmezni, egyéb tekintetben, például a
globális tőke térhódítása, az észak amerikai és európai
integrációs szervezetek fejlődése, vagy az euro-atlanti politikai
és katonai kapcsolatok alakulása kapcsán, ugyanakkor a
globalizációt bizonyos (elsősorban észak-amerikai és európai)
vállalati, banki, politikai, katonai és titkosszolgálati körök
által folytatott tevékenység folyományaként kell meghatároznunk.
Bár a Bilderberg csoporton kívül számos egyéb gazdasági
érdekcsoport létezik, a szervezetet a globalizáció legfontosabb
aktorának kell tekintenünk. A Bilderberg csoportot minden évben,
mintegy 80 állandó tagja mellett meghívott tagokkal kiegészülve,
összesen nagyjából 130 ember szokta alkotni. A gyűléseken
résztvevők listájának áttekintése során érzékelhetővé
válik számunkra, mekkora befolyással rendelkezhet a csoport. A
Bilderberg csoportot jelenleg Étienne Davignon vezeti, de
legbefolyásosabb tagjának idősebb David Rockefellert tekinthetjük.
A gyűléseken rendszeresen vesznek részt amerikai államtitkárok
esetenként alelnökök, különféle európai államok elnökei, az
F.B.I vagy a C.I.A
képviselői, számos katonai vezető, valamint a világ vezető
vállalatainak tulajdonosai. A legnagyobb médiumok birtokosait is a
tagok között találjuk, így érthető, hogy a sajtó nyilvánossága
elől, hogyan sikerült ilyen hosszú időn át folyamatosan
eltitkolni a Bilderberg-találkozókon elhangzottakat, amely minden
kétséget kizárólag a csoport „sikerének” egyik kulcsa. A
NAFTA-szerződés például nagyrészt a Bilderberg csoport
tevékenységének köszönhetően valósult meg. 1991-ben
Bill Clinton, mint Arkansas szenátora tett látogatást
„Bilderbergéknél”, mely alkalommal Rockefeller úr felhívta rá
az elnökaspiráns figyelmét, hogy a NAFTA létrehozása a csoport
egyik fő prioritása13.
Clinton biztosította róla Rockefeller urat, hogy ő is támogatni
fogja az Egyesült Államoknak az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi
Megállapodáshoz való csatlakozását, elnöki kampánya ezzel
pedig zöld lámpát kapott „Bilderbergéknél”. George Bush,
Carlos Salinas és Brian Mulroney 1992. december 17-én ünnepélyes
keretek között aláírták a szabadkereskedelmi szerződést14,
melynek az érintett országok törvényhozása általi ratifikálása
és hatályba lépése előtt azonban az Egyesült Államokban és
Kanadában parlamenti választásokra került sor.
A
kanadai választók voltak azok, akik leginkább megvezetve
érezhették magukat, miután a liberális párt színeiben induló
Jean Crétien, politikai programját tartalmazó 112 oldalas ún.
vörös könyvében többek között a NAFTA szerződés
újratárgyalására is ígéretet tett. A programmal pártjának a
kanadai parlament alsó háza képviselő helyeinek mintegy 60%-át
sikerült begyűjtenie. A liberálisoknak addigi harmadik legnagyobb
választási győzelmét megszerző Crétien miniszterelnök ezt
követően változtatások nélkül fogadta el a NAFTA-szerződést,
melyet további két kiegészítő szerződéssel bővített országa
és az Egyesült Államok között. Bill Clinton megnyerte az
amerikai elnökválasztást és tartva magát korábbi ígéretéhez,
keresztülvitte a szerződést az amerikai törvényhozáson, majd
1993. december nyolcadikán kézjegyével látta el azt.
1
http://www.therichest.com/celebnetworth/politician/royal/queen-elizabeth-net-worth/
2
Juan Carlos, aki a WWF spanyol tagszervezetének tiszteletbeli
elnöke, botswanai elefántvadászaton vett részt, napi 10 ezer
euróért. A spanyol uralkodó reputációját villájának hatalmas
költségű berendezése és korrupciós vádak is rombolták.
3
http://blogs.channel4.com/matt-frei-on-america/spain-monarchy-prove-worth-money/3721
4
John Coleman: Conspirators' Hierarchy: The Story Of The Committe of
300., 1991. November, 110. p.
5
Caroll Quigley: The Anglo-American Establishment, Books in Focus,
New York, 1981., p. 4.
6
John Coleman: Diplomacy By Deception., Joseph
Publishing Co., Carson City, Nevada, 1993. p. 4.
7
Az olajipari mágnás David Rockefeller 1970 és 1985 között
volt a szervezet igazgatója, később pedig szellemi vezetője.
8
Az ezzel kapcsolatos kongresszusi kritikákról lásd bővebben:
John Coleman: Diplomacy By Deception., Joseph
Publishing Co., Carson City, Nevada, 1993. p. 6-12.
9
A cég nem sokkal megalakulását követően azzal szerzett hírnevet
magának, hogy elutasította az elsüllyeszthetetlennek vélt
Titanic biztosítását, annak első útján.
10
http://www.euroarchiveguide.org/database/archives_sourcesd_177.htm
11
A 300-ak Bizottságának egyik legismertebb szakértője, Dr. John
Coleman maga is MI6 ügynök volt.
12
http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Bilderberg_meetings
