Természetesen a „mi lett volna
ha” kezdetű eszmefuttatásokkal nem érdemes sokat foglalkozni, ennek ellenére az
elkövetkező választásokkal kapcsolatosan tartogathatnak megfontolandó
felvetéseket az ilyen típusú feltételezések.
Azon tíz budapesti választókerület
közül, ahol a Fidesz jelöltje nyert, a baloldali összefogás jelöltjei, az LMP-s
szavazók támogatásával a hátuk mögött nyolcban képesek lettek volna legyőzni
kormánypárti ellenfelüket. Azzal tehát, hogy az LMP nem csatlakozott a
kormányváltó szövetséghez, gyakorlatilag ennyi választókerületet engedett át a
Fidesz jelöltjeinek. Schiffer András LMP társelnöknek a választások estéjén
tartott gyors eredmény értékelésében[1] elhangzott megállapítása,
arról hogy bejutásukkal sikerült megakadályozniuk Orbán Viktor pártjának
kétharmados győzelmét távolabb már nem is állhatott volna a realitásoktól. Az
LMP jogát az önálló indulásra a választásokon ugyanakkor természetesen
tiszteletben kell tartani. Mindazonáltal arra is fel kell hívni a figyelmet,
hogy ennek a függetlenségnek az ára pont a Fidesz kétharmada volt.
A Fidesz-KDNP-nek, az általa
elfogadott új választási rendszernek hála, sikerült megőriznie kétharmados
parlamenti többségét, annak ellenére, hogy míg 2010-ben, 64,38 százalékos
választási részvétel mellett[2], az akkor szavazók
(5 114 570) 53,44 százaléka voksolt rájuk[3], 2014 április 6-án, a 8
millió 29 ezer szavazásra jogosult állampolgárnak az urnák elé járuló 61,24
százaléka közül már kilenc százalékkal kevesebb (44,54 százalékuk) tett
ugyanígy[4]. Tehát az új választási
rendszer, az alkotmányozáshoz szükséges parlamenti többséget gyakorlatilag
változatlanul megőrizve, a Fidesz számára sikerrel kompenzált nagyjából
hatszázezer elveszett szavazatot[5]. Ez azonban nem kisebbíti
a kormánypárt érdemeit a tekintetben, hogy a 106 (esetenként irigylésre méltó térképrajzolói
virtuozitással kialakított) egyéni választókerületből 96-ban sikerült győzelmet
aratnia.
A Jobbik erőteljes szereplésén is
jól látszik, hogy a kiábrándult Fidesz szavazók túlnyomó többsége ehhez a
párthoz húz. A Jobbikra 2014-ben nagyjából 130 ezerrel többen (összesen
985 028-an) adták a voksukat, mint négy évvel korábban. A Fidesz számos elemet vett át a Jobbik
programjából regnálása során és erőteljes nacionalista retorikája is ilyen
irányú pártpreferencia váltásra predesztinálta a kormánypártban megrendült
bizalmú szimpatizánsait. Az Orbán-kormány következő ciklusa, (ismerve a Fideszes
szavazók egy részének (lásd Békemenet) érzelmi beállítottságát,
toleranciaszintjét és egyéb attitűdjeit) várhatóan a Jobbik további erősödését
fogja hozni a kormány ön- és közveszélyes ténykedése következményeként. Miután
a terepet már sikerült minden tekintetben a saját klientúra számára kedvezően
elrendezni, a további átalakítások várhatóan több Fidesz szimpatizánsnak fognak
ártani, mint korábban.
Bajnai Gordon csalódott volt az
országgyűlési választásokon tapasztalt részvétel láttán, mivel azok alulmúlták
a 2010-es adatokat. A baloldali összefogás jelöltjeinek több mint negyedmillió
szavazóval sikerült gyarapítaniuk négy évvel korábbi szavazótáborukat[6]. Nincs mit csodálkozni
azon, hogy nem sikerült átütő sikert elérniük, hiszen a személyi garnitúra
nagyjából megegyezett az előző választáson megismerttel, még ha ehhez ezúttal
össze is kellett fogniuk az érintetteknek.
A többi tizenkettő, egymással össze nem fogott, régi és új
párt jelöltjeinek személyében a szavazók 3,7 százaléka találta meg a
számítását. E 428 290 honfitársunk tehát, bár élt állampolgári jogaival,
végül mégsem jutott képviselethez az országgyűlésben, bár valószínűleg számukra
a tudatos választás eleve fontosabb volt a reprezentáltságnál.
A Fidesz-KDNP szempontjából sikerrel
vizsgázott az új választási rendszer, így azon nincs okuk változtatni. Továbbra
is marad tehát a közös listás indulás kényszere, azon pártok számára, akik
koalíciót szeretnének kötni a választásokat követően. Így a most megismert dilemmák
a 2018-as parlamenti választások alkalmával is változatlanul fenn állnak majd,
bár kétség kívül a következő országgyűlési választások kampányáig a most
egységbe forrt ellenzékiek közül mindenki ismét önállóan igyekszik majd mind
nagyobb erőbedobással növelni saját szavazótáborát. A közelebbi jövőbe tekintve
pedig a harmadik Orbán-kabinet részéről a négy évvel ezelőttihez hasonló kétharmados
törvénydömping várható, annál is inkább, mert a most megszerzett kétharmados
kormányzati többség sokkal törékenyebb a négy évvel ezelőttinél.
[1]
http://www.atv.hu/videok/video-20140407-schiffer-andras-beszede
[2]
http://www.valasztas.hu/hu/ogyv2014/858/858_0_index.html
[3]
http://www.valasztas.hu/dyn/pv10/outroot/vdin1/hu/l22.htm
[4]
http://www.valasztas.hu/dyn/pv14/szavossz/hu/orszlist.html
[5]
2010-ben 2 732 965-en jelölték
meg a Fidesz-KDNP országos listáját, négy évvel később pedig
2 135 960-an.
[6]
2010-ben 990 428-an jelölték meg az MSZP országos listáját, négy évvel
később pedig 1 246 465-en választották a baloldali összefogást.
