Keresés ebben a blogban

2014. június 28., szombat

100 éve lett merénylet áldozata Ferenc Ferdinánd és felesége Zsófia Szarajevóban

Az ötven esztendős Ferenc Ferdinánd herceg, Ausztria-Magyarország trónjának várományosa a birodalom föderatív államszövetséggé alakításának volt a híve. A trónörökös köréhez tartozó román Aurel C. Popovici (1863-1917) 1906-ban dolgozta ki javaslatát[1], amely a kossuthi föderalista államreformon alapulva 15 autonóm tartományt jelölt ki. Az osztrák és magyar nemzet irányítása mellett, a többi nemzetiségnek csak kulturális autonómiát engedélyező, dualista államrendszeren túlmutatóan, Popovici teljes körű autonómiát szánt a birodalom összes etnikumának[2]. Az akkori nemzetiségi határok mentén húzódó független tagállamok határain belül a német többségű városok autonóm enklávéi szigeteket alkottak volna. A birodalomban a közvetítő nyelv a német lett volna, amit a teljes lakosság 24 százaléka beszélt anyanyelvként. Ezen a nyelven íródtak volna az új államszövetség jogi kereteit alkotó törvények is, annak érdekében, hogy a Habsburg irányítást ezen népek felett továbbra is igyekezzenek valamilyen módon megőrizni. Még ha némely kisebb és fiatalabb nemzetnek (pl. ruténok) egy ilyen átalakulás a birodalom szerkezetében nem is volt sértő történelmi hagyományaikra nézve, a nemzetállami lét felé vezető úton haladó etnikumok többsége számára elfogadhatatlan volt[3]. A balkáni háborúkban[4] megerősödött szerb nacionalisták hangja lett a leghangosabb a térségben. 

A Fekete Kéz (Црна рука, Crna ruka) nevű szerb nacionalista szervezet 10 alapító tagja 1911. május kilencedikei kiáltványában deklarálta, hogy céljuk a szerb nemzet felemelése, amelynek érdekében harcot hirdetnek a szerb nép ellenségeivel szemben. A szerbeket a török uralom alól felszabadítani szándékozó szervezethez tömegesen kezdtek el csatlakozni. A balkán háború szerb sikerei (Macedónia és Koszovó elfoglalása az Oszmán Birodalomtól) következtében a taglétszám 1914-re a 3000 főt is meghaladhatta. Szerbia és Macedónia minden városában megalakultak a fekete kéz helyi bandái, amelyek ezt követően hozzáláttak a lakosság vegzálásához. A titkos társaság vezetője Dragutin Dimitrijević szerb vezérkari ezredes és a titkosszolgálat irányítója lett. Tíz évvel azelőtt, 1903-ban Apis (Dimitrijević az egyiptomi bikaisten nevét választotta magának) orosz támogatással szervezte meg a Habsburg barát I. Sándor szerb uralkodó és felesége meggyilkolását, hogy az Obrenović dinasztiát I. Péterrel a Karadordević család válthassa fel a szerb trónon. 1913-ban a 22 éves boszniai szerb Danilo Ilić Belgrádba költözött, ahol megkezdte újságírói karrierjét és hamarosan a Fekete Kéz tagja lett. Ilić szervezte be öt szerb (Gavrilo Princip, Nedeljko Čabrinović, Vaso Čubrilović, Trifko Grabež, Cvjetko Popović) és egy boszniai muszlim társát (Muhamed Mehmedbašić) a Habsburg trónörökös meggyilkolására.

Ferenc Ferdinánd a júniusban zajló katonai hadműveletek megtekintésére érkezett Boszniába, hogy azt követően pedig feleségével Zsófia hercegnővel együtt avassák fel a szarajevói Nemzeti Múzeum új épületét. Ferenc Ferdinánd 10 órakor hagyta el a barakkokat. A bombát rejtegető Mehmedbašić, és mellette levő társa, a lő- és robbanófegyverrel egyaránt felszerelt Čubrilović egyaránt elmulasztotta a lehetőséget a támadásra. 10 óra 10 perckor ért a kocsisor, Čabrinović elé. A harmadik merénylő már tettre készebb, viszont annál pontatlanabb volt. Elhajított bombája megpattant a hercegi pár 1911-es Gräf & Stift Double Phaetonjának lehajtott vászontetején és az azt követő kocsi alatt robbant fel, sokakat megsebesítve a valódi célszemélyt azonban sértetlenül hagyva. Čabrinović ciánkapszulát vett be és beleugrott a Miljacka medrébe. Hányás és az alacsony vízállás következtében azonban a sikertelen gyilkossági kísérletet követő öngyilkossági kísérlet is azonos kimenetellel végződött. Miközben Čabrinovićot elfogják, Ferenc Ferdinánd megérkezik a városházára, ahol a polgármester beszédét félbeszakítva zaklatottan adott hangot nemtetszésének a szarajevói „fogadtatással” kapcsolatosan. Javasolják a hercegi párnak, hogy maradjanak a városházán, amíg a katonaság megérkezik és ellenőrzi a terepet, de végül úgy döntenek, hogy meglátogatják a merénylet sebesültjeit a kórházban. Az útitervvel kapcsolatos változást azonban nem közlik a Ferenc Ferdinándot szállító autó sofőrjével, aki így rossz utcába hajt be. Miközben az autó visszatolatni készül az utcából, Gavrilo Princip megragadja az alkalmat, hogy két lövést eresszen Ferenc Ferdinándba, egyet pedig Zsófia hercegnébe. Pár órán belül a kórházban mindketten belehalnak sérüléseikbe.

Kép forrása: http://www.dailymail.co.uk/news/article-1061691/Revealed-Pistol-sparked-World-War-One-goes-display-Britain-time.html

Szarajevó utcáin a hercegi pár halálát követő napokban szerb ellenes zavargások dúlnak. A merénylet szervezőinek perében Principet végül húsz évre ítélik, mivel az elkövetéskor még csak húsz éves volt. A szerb nacionalizmussal szemben lépni kényszerülő Habsburg monarchia ultimátumot, majd egy hónap múlva pedig már hadüzenetet adott át I. Péter királynak. A balkán puskaporos hordó ismét felrobbant, ezúttal azonban már a kialakult két globális szövetségi rendszert, az antantot és a központi hatalmakat is feltüzelte egymás ellen elindítva ezzel a nagy háborút.



[1] Aurel C. Popovici birodalmi föderalizációs terve 1906-ban Lipcsében Die Vereinigten Staaten von Großösterreich címmel jelent meg.
[2] Alina Teslaru: Ideen und Projekte zur Föderalisierung des Habsburgischen Reiches mit besonderer Berücksichtigung Siebenbürgens 1848 - 1918. Inauguraldissertation zur Erlangung des Grades eines Doktors der Philosophie im Fachbereich Geschichtswissenschaften
der Johann-Wolfgang-Goethe-Universität zu Frankfurt am Main. 2005., 26. p.
[3] Az Osztrák-Magyar Monarchia megreformálásának másik népszerű változata, a birodalom trialista átalakításának elképzelése, a szláv lakosságot emelte volna a dualista állam osztrák és magyar polgáraival azonos szintre.
[4] Az első balkáni háborút (1912. október 8. – 1913. május 30. a bolgár, a görög, a szerb és a montenegrói királyság vívta Európa beteg emberével, az Oszmán Birodalommal. A második balkán (1913. június 29. – augusztus 10.) háborúban a Bolgár Királyság immár Szerbia és Görögország rovására kívánta területeit gyarapítani, ezzel összefogásra kényszerítette korábbi szövetségeseit az Oszmán Birodalommal, akik így végül együtt rontottak rá Bulgáriára.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése