Összeült és felesküdött az új
kisebb, de egyelőre még továbbra is egykamarás országgyűlés 199 tagja. Felállt
az új államtitkári gárda, elénekelte a székely himnuszt, vagy éppen nem, de
mindenesetre harcba indultak az biztos, még ha csak a magyar politika mezsgyéin
is. A bozótharc során vágott ösvényen haladva már látni a kiutat, a nap sugarai
egyre fényesebben törnek át a növényzeten. III/II-es[1],
szabadkőműves[2], fideszes,
fidelitaszos, voltemdéefes, államitrafikos, államikultúrális, oligarchális,
familiáris és egyéb társadalmi keresztmetszetek mentén nyesik a dzsindzsást.
Vagy valami hasonló. Kevés dolog változott a minisztériumok és vezetőik jogköre,
illetve személye tekintetében a második Orbán-kormányhoz képest. A
legjelentősebb módosulásnak a hajdan kiskorú Miniszterelnöki Hivatal csúcsminisztériummá
cseperedése tűnik, melynek vezetője immár olyan mennyiségű forrás felett dönt
egy személyben, hogy az önmagában kedvez a korrupciónak. Mindeközben pedig
állami pályázatok, támogatások, jogosultságok osztogatása vagy éppen megvonása[3]
révén, illetve további különadókkal egymásnak ugrasztják a holdudvart,
meggátolva ezzel, hogy az együttműködésük rendszere kicsússzon a vezér
irányítása alól. A maffia nevezi katonának a hierarchiája alján lévő azon
tagjait, akik a terepen dolgoznak az ügyfelekkel. A Cosa Nostra vette át azt az
antik római családmodellt, amelyben bárki a család tagjává válhatott, akit a
családfő befogadott. A volt kollégiumi társak által alkotott legbelsőbb körbe
hasonló módon fogadja be Orbán Viktor újabb és újabb bizalmasait.
Az oktatási rendszer minden
ágának visszametszése a legfontosabb elem az állampolgárok szervilizmusra
nevelésében. Az általános iskolában kezdődő oktatási folyamatban olyan jellegű
tudás válik egyre hangsúlyosabbá, amelynek valójában nem lenne feltétlenül
helye a tradicionális tantárgyi struktúrában. Amikor két évtizede elterjedt a
kötelező számítástechnika-oktatás, az azon a felismerésen alapult, hogy az újfajta
kompetenciának az elsajátítása kétségkívül szükségessé vált a mindennapi
élethez. Ezzel szemben a kötelező vallásoktatás, illetve erkölcstan bár kétség
kívül szintén fontos készségeket fejlesztenek, annak kötelezővé tétele nehezen
indokolható, mert az ezekkel kapcsolatos ismeretek elsajátítása folyamatosan
történik a felnőtté válás során, és alapvetően a család feladata, illetve
magánügye. Így írta felül az állami oktatás világnézeti semlegességével
kapcsolatos korábbi elvárást a kormányzat. Kötelező néptánc, kötelező médiaismeret.
Miért kell kötelezővé tenni a néptánc oktatást a kisiskolások számára? Néptánctudás
nélkül az ember jelenleg még ugyanolyan teljes értékű felnőtté válhat, mint
bárki más. Miért fontos, hogy tudatos médiafogyasztót neveljünk a gyerekekből,
nem lehetne ezt is a családra bízni? Médiaismereti osztályzatok nélkül is
ugyanolyan biztonsággal tud valaki, rádiót hallgatni, vagy újságot olvasni,
amennyiben erre igénye van és megfelelően bírja az adott nyelvet. Biológiával,
kémiával, matematikával, történelemmel kapcsolatos tudás átadására azonban
egyre kevesebb idő jut a tantervekben, holott e tantárgyak tananyagát
végigvenni, eddig is kihívást jelentett a tanárok számára.
A szakmunkásképzésben olyan
trendet honosítanak meg, amely a folyamatosan változó, globális munkaerőpiacon
nem előnybe, hanem hátrányba hozza a szakembereket. A szakmunkás tanulóknak már
a saját anyanyelvüknek (az idegen nyelvi tudásról nem is szólva) sem kell az
elvárható szinten birtokában lennie, hiszen ha ezzel kapcsolatosan nem kap
osztályzatokat, akkor joggal gondolhatja, hogy ez valóban nem is annyira fontos.
A német nyelvtanulás prioritássá tételének szándéka ugyanebbe a folyamatba, az
egyén érdekeinek az állam és a gazdaság érdekeinek az alárendelésének a
folyamatába illeszkedik.
Az iskola ma már nem az életre,
hanem a munkára nevel. Arra, hogy a gyereket hozzászoktassák ahhoz, hogy a
munkahelyre be kell járni, számára haszontalan ismereteket kell elsajátítani,
és hogy nem szükséges gondolkodni, kérdezni, egymást segíteni, hanem csak
engedelmeskedni. Természetesen a fejlett munkaerő piaci elvárások nem ezek
lennének, viszont egy olyan országban, ahol az állam igyekszik mindenre
rátelepedni és mindent ellenőrizni, és alapvetően nem a piac törvényeinek,
hanem saját elvárásainak megfelelni, ott ezek lesznek azok.
Látszanak tehát a prioritások,
nem gondolkodásra akarnak nevelni, hanem engedelmességre. Ezért válik a nevelés
deklaráltan[4] is egyre
hangsúlyosabbá az oktatási intézményekben. Ez az elvárás pedig nemcsak a
diákokkal, hanem tanáraikkal szemben is egyre erősebb. Ezt a célt szolgálják a
tanfelügyelők, az egyetemeket ellenőrző kancellárok. Az oktatás átszervezésében
az egyetemi autonómia - a szakszerű tudás átadásához szükséges intézményi
függetlenség legrégebbi és legmagasabb bástyájának - ostromát hagyta utoljára a
kormányzat.
Érthető cél, hogy a
Magyarországon közpénzből megszerzett állami tudást ne akarják más országban
dolgozva hasznosítani a munkaerőpiacra kilépők, ettől függetlenül azonban
hasznosítható tudást kell átadni a diákoknak. A cél jelenleg tehát nem az, hogy
aki kivándorolt, azt hazacsábítsuk, hanem, hogy eleve ne tegyük számára lehetővé,
hogy idegen országokban is hasznosíthassa tudását. Releváns külföldi
munkatapasztalattal a háta mögött az ember előnnyel indul, ha úgy dönt, hogy
visszatér a magyar munkaerőpiacra, erre vonatkozó döntésének meghozatalára a
kormányzat azonban nem képes hatással lenni. Ha az ember a tudását ugyanolyan
esélyekkel tudja itthon kamatoztatni, mint külföldön, ha az nem is jár azonos
anyagi megtérüléssel, valószínűleg előbb a hazájában próbál meg érvényesülni. A
környezet, a lakosok, és az ott kialakuló tudás rejti azt a potenciált, ami
vonzóbbá tehet egy területet lakhatás szempontjából, egy másikkal szemben, a
honvágy pedig az ezzel kapcsolatos élményekből ered.
Tekintélyelvű demokratúra épül
hazánkban, amelyre az állampolgárok semmilyen formában nem tudnak hatással
lenni. Dönteni csak abban tudnak, hogy asszisztálnak-e ehhez vagy sem. A
keresztény nemzeti oldal (a másik oldal is ugyanúgy, de ők legalább nem vallják
magukat kereszténynek) képviselői folyamatosan ítélkeznek embertársaikról, ami
önmagában képmutatás. A megbélyegzés pedig megmérgez minden szakmai vitát.
Schmidt Mária (legutóbb július
26-án a Heti Válaszban[5])
az Orbán-éra vezető történésze, miközben általánosít, szokás szerint rangsorol
vélemények és nézetek között, relativizálja a történelmi emlékezetet. Ez minden
csak nem szakmai. Taktikájuk szerint a fasiszta, náci bűnök felemlegetésével
azonnal párhuzamba kell állítani a kommunizmus bűneit. Ez, profán hasonlattal
élve, kb. olyan, mint amikor az ember az ultiban mindenre ész nélkül kontrázik,
ott azonban ennek a fedáksári legalább véget vet. Miáltal azonban a múlt is
folyamatosan átértékelésre kerül, a hivatkozási pontok is folyamatosan
változnak. Ez a magyar valóságban úgy néz ki, hogy akiknek szobrot állítunk,
múzeumot építünk, azokról már csak jobbnál jobb dolgok derülhetnek ki. Eközben
a bűnös kommunista rendszer működési mechanizmusának feltárása immár külön
intézeti formában, a beszédes nevű Nemzeti Emlékezet Bizottsága[6]
által élvez állami prioritást. Mi haszna származhat az állampolgároknak, ebből
azon túl, hogy a pénzükön az állam e tekintetben szerzett információkat a
színük elé tárja? Egy valóban demokratikus állam számára miért fontos, hogy
minden részletre kiterjedően megismerje egy autoriter rendszer működését?
Olyan intézetet hoznak létre,
amely feltárja a magyar történetírás hazugságait. A Veritas Történetkutató Intézet[7]
ezzel azonban hosszú munka elé néz, hiszen névadó eszméjének elferdítése a
történetírással egyidős. A történelmi hazugságok feltárása mögött azonban
általában az a motiváció áll, hogy azokat új hazugságokkal helyettesítsük.
Minden csak a múlt átértelmezése, mivel azt teljességében nem lehet feltárni,
soha nem lesz egyenértékű a teljes igazság megismerésével. A múltat és a jelent
azért kell minél részletesebben megismerni, mert a látszólag nagy ívű
összefüggések mögött személyes egyéni motivációk állnak. Ahogyan a jelen sem,
úgy a múlt sem volt soha fekete vagy fehér és az ördög mindig is a részletekben
rejlett. A történelem meghamisítását pedig leghatékonyabban úgy lehet
megakadályozni, ha meggátoljuk a jelen meghamisítását. Ezt úgy tudjuk elérni,
ha nem hagyjuk magunkat elidegeníteni egymástól. A minket összekötő dolgokat
kell hangsúlyozni, nem pedig azokat, amik elválasztanak bennünket, mert a
közösségek teszik erőssé a társadalmat. Ha téves, érdekvezérelt kijelentésekre
alapozunk egy közösségi érzést, akkor az nem tud valódi összetartó erővé válni.
Ezekre a közösségi tudatot meghatározó
fundamentumokra nem szabad túl drasztikus befolyással lenni, mert fennmaradásuk
önmagában érték a közösség számára. A hatalom e helyett olyan privát
érdekközösségeket hoz létre, amelyeket saját céljaira használhat, hogy azokat
az olyan tőle függetlenül működő civil szervezetekkel szembe állíthassa, még
nem tudott befolyása alá vonni. Közösségi értékké, a magyarokat a tőlük távoli
népekhez kapcsoló mitikus leszármazást, az egyedüliként soha nem létezett közös
vallást, vagy a szövetségeseinkkel szemben folytatott szabadságharcot próbálják
tenni. Az átlag polgár az állammal természetesen egészen addig nem kerül
érdekellentétbe Magyarországon, amíg az el nem kezdi célzottan támogatni az
általa preferált közösségeket, mert ahhoz könnyen lehet, hogy valamely más
társadalmi csoporttól kell elvennie.
Az Orbán-kormány pedig már minden
társadalmi csoporttól vett el. A munkavállalóktól a magánnyugdíj-pénztári
megtakarításokat, a fogyatékkal élőktől, amúgy is szűkös támogatásuk egy
részét, a hajléktalanoktól állampolgári jogaikat, a tanároktól szakmai
önállóságuka. Eközben pedig a kormányfő azt állítja, hogy ő személyesen, de
tulajdonképpen az állam kiáll a zsidókért, a cigányokért, a melegekért, és
megvéd minden társadalmi csoportot. Egy jogállamban azonban a jognak kell
egyformán megvédenie minden állampolgárt, adott esetben a saját államával
szemben is. Miközben deklaráltan a kisebb állam lenne a kormányzat elvárása saját
magával szemben, a rendszerváltás óta valaha volt legkiterjedtebb, legnagyobb
és legdrágább állam épült ki Magyarországon, ahol az állam érdeke ismét a párt
érdeke alá lett rendelve, ezáltal de facto pártállami rendszert kialakítva.
Hát akkor halljuk, hogy hangzik mindez a miniszterelnök szájából.
Orbán Viktor Tusnádfürdőn, a 25.
Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén tartott beszédében
betekintést engedett a hallgatóság számára világnézetébe, és felfedte régi-új
államszervezésének sajátos ideológiai alapjait[8].
A tudás alapú társadalom helyett a munka alapú társadalom megteremtése a
miniszterelnök célja. A foglalkoztatással kapcsolatosan pedig még korábban
teljes foglalkoztatásról beszélt. Ez a két elem volt gyakorlatilag a faék komplexitásával
vetekedő szocialista foglalkoztatási modell fő összetevője is. A kormányzati
kommunikáció lényege, hogy az anakronisztikus, a Kádár-rendszer jegyeit magán
viselő szakpolitikákat egy rendszerváltásként próbálja meg beállítani. Kezdte
mondandóját azzal, hogy a határon túli magyarok voksainak köszönhetően tudott
ismét a Fidesz-KDNP koalíció győzelmet aratni az országgyűlési választásokon,
és ezzel a „jó” felülkerekedni a rosszon. Az ilyen mértékű leegyszerűsítés és
ilyen konok, szinte a bibliai jónak és gonosznak való megfeleltetés több puszta
demagógiánál, kirekesztő és káros. Nem azt állítja a miniszterelnök, hogy azért
győztek, mert jobbak voltak, hanem azt, hogy (a 2004-es népszavazáskor a
külföldi magyarok kettős állampolgárságának elutasítására adott válaszként) a történelmi
igazságtétel sorsszerűségének köszönhetően végül a jó diadalmaskodott. Miközben
valószínűsíthetően, vagy hálából, vagy elégtételként nyerhette el ismét a
kétharmadot a külföldi magyaroknak köszönhetően az Orbán-kormány.
A rendszerváltást, Orbán Viktor
politikusi generációjának meghatározó élményét ezentúl, mint tapasztalatot és
nem, mint referenciapontot kell használni a miniszterelnök szerint. Ez
pragmatikusan azt is jelentheti, hogy a köztársasági, illetve a népköztársasági
összetevőket egyaránt felhasználva lehet építeni az új rendszert. Orbán Viktor
szemében a 2008-as pénzügyi válság is, egy az I., a II. világháború és a
hidegháború után bekövetkező változásokkal egyenértékű folyamatokat indított el.
Ennek az új korszaknak a tudása Orbán szerint azonban lassan, ahogyan a köd a
tájra ereszkedik az emberek tudatára. Mindenképpen sokatmondó képzavarral élt
ebben az esetben a miniszterelnök úr. Orbán szerint „a legprovokatívabb és
legizgalmasabb kérdés, ami az elmúlt egy évben a nyugati társadalmi
gondolkodásban felszínre került, úgy összegezhető, hogy a világban létező
nemzetek közötti verseny, a világban létező erőcsoportok, szövetségek közötti
verseny egy új elemmel egészült ki”[9].
A versenyképességnél jelenleg fontosabb feladat, „a versenyfutás egy olyan államnak
a kitalálásáért, amely a leginkább képes egy nemzetet sikeressé tenni.”
„Versenyfutás zajlik annak a
közösségszervezési módnak, annak az államnak a megtalálásáért, amely leginkább
képes egy nemzetet, egy közösséget nemzetközileg versenyképessé tenni. A
slágertéma a gondolkodásban (Orbán Viktoréban mindenképpen - VM.) azoknak a
rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem
liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek
nemzeteket.” [10] OV. szerint
ezen államok közül „a nemzetközi elemzések sztárjai” Szingapúr, Kína, India,
Oroszország, Törökország. Kormányának feladata tehát továbbra is, hogy
megpróbálják „megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és
ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve, azt a
közösségszervezési formát, azt a magyar új államot, amely képes arra, hogy a mi
közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy
világversenyfutásban.”[11]
Ezt a célmeghatározást természetesen a liberális demokráciákkal való
szembehelyezkedés követte, amelyek a jövőben el fogják veszíteni
versenyképességüket, vissza fognak szorulni. A kérdés tehát, hogy, mi
következik a nemzetállam, a liberális és a jóléti állam modelljei után. A
konzervatív magyar politikai vezetés válasza erre a kérdésre Orbán Viktor
tolmácsolásában pedig a munka alapú állam, a munka alapú társadalom, amely
karakterét tekintve nem liberális természetű. Tehát a magyar politikai vezetés „arra
tesz kísérletet, hogy az egyén és a közösség kapcsolata erősödjön, e
tekintetben tehát egyfajta illiberális állam épül.”[12]
A magyar állam újjászervezésével a magyar civil társadalom, külföldről fizetett
politikai aktivistáival kell megküzdeni.
Szabadságharcra fel!!!
[1] Tasnádi
László rendészeti államtitkár III/II-es ügynöki tevékenységének legújabb
fejleményeiről lásd bővebben: http://index.hu/belfold/2014/06/27/avh-s_ugynoke_volt_a_iii_ii-es_multu_bm-allamtitkarnak/
[2] Miközben
az állami sajtót kiemelten érdekelte Bajnai Gordon volt miniszterelnök Bilderberg-találkozón
való részvétele, arról nem tettek említést, hogy korábban Martonyi János
külügyminiszter is részt vett ilyen összejövetelen.
[3] Fazekas
Sándor földművelésügyi miniszter 2014. július 21-én jelentette be, hogy a
kormány száz százalékban elvonja az 1200 hektár birtokterület felett járó területalapú
agrártámogatásokat, hogy a felszabaduló mintegy húsz milliárd forinttal az
állattartókat támogassa. Forrás: http://hvg.hu/kkv/20140721_Foldtamogatas
[4] "a jelenlegi
kormány álláspontja szerint állami felelősség a
magas színvonalú, biztonságos, egyforma esélyeket kínáló köznevelés biztosítása,
a korábbi szolgáltatás jellegű szemlélettel ellentétben az oktatás és a
nevelés közszolgálat." Hoffmann Rózsa
[5]http://www.schmidtmaria.hu/szakma/cikkek_publikaciok/a_mult_fogsagaban.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201407
[6]http://mandiner.hu/cikk/20140625_nemzeti_emlekezet_bizottsaga_a_kommunista_allambiztonsag_nyilvanossagarol
[7]http://atlatszooktatas.blog.hu/2014/05/06/veritas_intezet_ellenzeki_kerekasztal_antall_jozsef_es_kover_laszlo
[8] Orbán Viktornak
a 25. bálványosi szabadegyetemen elhangzott beszéde meghallgatható: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/a-munkaalapu-allam-korszaka-kovetkezik
[9] 13:45-től
hallható az adott idézet. Ih.: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/a-munkaalapu-allam-korszaka-kovetkezik
[10] 15:30 -tól
hallható az adott idézet. Ih.: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/a-munkaalapu-allam-korszaka-kovetkezik
[11] 16:31-től
hallható az adott idézet. Ih.: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/a-munkaalapu-allam-korszaka-kovetkezik
[12] 24:30- tól
hallható az adott idézet. Ih.: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/a-munkaalapu-allam-korszaka-kovetkezik
