Keresés ebben a blogban

2014. július 31., csütörtök

A harmadik Orbán-kormány szellemisége

Összeült és felesküdött az új kisebb, de egyelőre még továbbra is egykamarás országgyűlés 199 tagja. Felállt az új államtitkári gárda, elénekelte a székely himnuszt, vagy éppen nem, de mindenesetre harcba indultak az biztos, még ha csak a magyar politika mezsgyéin is. A bozótharc során vágott ösvényen haladva már látni a kiutat, a nap sugarai egyre fényesebben törnek át a növényzeten. III/II-es[1], szabadkőműves[2], fideszes, fidelitaszos, voltemdéefes, államitrafikos, államikultúrális, oligarchális, familiáris és egyéb társadalmi keresztmetszetek mentén nyesik a dzsindzsást. Vagy valami hasonló. Kevés dolog változott a minisztériumok és vezetőik jogköre, illetve személye tekintetében a második Orbán-kormányhoz képest. A legjelentősebb módosulásnak a hajdan kiskorú Miniszterelnöki Hivatal csúcsminisztériummá cseperedése tűnik, melynek vezetője immár olyan mennyiségű forrás felett dönt egy személyben, hogy az önmagában kedvez a korrupciónak. Mindeközben pedig állami pályázatok, támogatások, jogosultságok osztogatása vagy éppen megvonása[3] révén, illetve további különadókkal egymásnak ugrasztják a holdudvart, meggátolva ezzel, hogy az együttműködésük rendszere kicsússzon a vezér irányítása alól. A maffia nevezi katonának a hierarchiája alján lévő azon tagjait, akik a terepen dolgoznak az ügyfelekkel. A Cosa Nostra vette át azt az antik római családmodellt, amelyben bárki a család tagjává válhatott, akit a családfő befogadott. A volt kollégiumi társak által alkotott legbelsőbb körbe hasonló módon fogadja be Orbán Viktor újabb és újabb bizalmasait.

Az oktatási rendszer minden ágának visszametszése a legfontosabb elem az állampolgárok szervilizmusra nevelésében. Az általános iskolában kezdődő oktatási folyamatban olyan jellegű tudás válik egyre hangsúlyosabbá, amelynek valójában nem lenne feltétlenül helye a tradicionális tantárgyi struktúrában. Amikor két évtizede elterjedt a kötelező számítástechnika-oktatás, az azon a felismerésen alapult, hogy az újfajta kompetenciának az elsajátítása kétségkívül szükségessé vált a mindennapi élethez. Ezzel szemben a kötelező vallásoktatás, illetve erkölcstan bár kétség kívül szintén fontos készségeket fejlesztenek, annak kötelezővé tétele nehezen indokolható, mert az ezekkel kapcsolatos ismeretek elsajátítása folyamatosan történik a felnőtté válás során, és alapvetően a család feladata, illetve magánügye. Így írta felül az állami oktatás világnézeti semlegességével kapcsolatos korábbi elvárást a kormányzat. Kötelező néptánc, kötelező médiaismeret. Miért kell kötelezővé tenni a néptánc oktatást a kisiskolások számára? Néptánctudás nélkül az ember jelenleg még ugyanolyan teljes értékű felnőtté válhat, mint bárki más. Miért fontos, hogy tudatos médiafogyasztót neveljünk a gyerekekből, nem lehetne ezt is a családra bízni? Médiaismereti osztályzatok nélkül is ugyanolyan biztonsággal tud valaki, rádiót hallgatni, vagy újságot olvasni, amennyiben erre igénye van és megfelelően bírja az adott nyelvet. Biológiával, kémiával, matematikával, történelemmel kapcsolatos tudás átadására azonban egyre kevesebb idő jut a tantervekben, holott e tantárgyak tananyagát végigvenni, eddig is kihívást jelentett a tanárok számára.

A szakmunkásképzésben olyan trendet honosítanak meg, amely a folyamatosan változó, globális munkaerőpiacon nem előnybe, hanem hátrányba hozza a szakembereket. A szakmunkás tanulóknak már a saját anyanyelvüknek (az idegen nyelvi tudásról nem is szólva) sem kell az elvárható szinten birtokában lennie, hiszen ha ezzel kapcsolatosan nem kap osztályzatokat, akkor joggal gondolhatja, hogy ez valóban nem is annyira fontos. A német nyelvtanulás prioritássá tételének szándéka ugyanebbe a folyamatba, az egyén érdekeinek az állam és a gazdaság érdekeinek az alárendelésének a folyamatába illeszkedik.
Az iskola ma már nem az életre, hanem a munkára nevel. Arra, hogy a gyereket hozzászoktassák ahhoz, hogy a munkahelyre be kell járni, számára haszontalan ismereteket kell elsajátítani, és hogy nem szükséges gondolkodni, kérdezni, egymást segíteni, hanem csak engedelmeskedni. Természetesen a fejlett munkaerő piaci elvárások nem ezek lennének, viszont egy olyan országban, ahol az állam igyekszik mindenre rátelepedni és mindent ellenőrizni, és alapvetően nem a piac törvényeinek, hanem saját elvárásainak megfelelni, ott ezek lesznek azok.
Látszanak tehát a prioritások, nem gondolkodásra akarnak nevelni, hanem engedelmességre. Ezért válik a nevelés deklaráltan[4] is egyre hangsúlyosabbá az oktatási intézményekben. Ez az elvárás pedig nemcsak a diákokkal, hanem tanáraikkal szemben is egyre erősebb. Ezt a célt szolgálják a tanfelügyelők, az egyetemeket ellenőrző kancellárok. Az oktatás átszervezésében az egyetemi autonómia - a szakszerű tudás átadásához szükséges intézményi függetlenség legrégebbi és legmagasabb bástyájának - ostromát hagyta utoljára a kormányzat.

Érthető cél, hogy a Magyarországon közpénzből megszerzett állami tudást ne akarják más országban dolgozva hasznosítani a munkaerőpiacra kilépők, ettől függetlenül azonban hasznosítható tudást kell átadni a diákoknak. A cél jelenleg tehát nem az, hogy aki kivándorolt, azt hazacsábítsuk, hanem, hogy eleve ne tegyük számára lehetővé, hogy idegen országokban is hasznosíthassa tudását. Releváns külföldi munkatapasztalattal a háta mögött az ember előnnyel indul, ha úgy dönt, hogy visszatér a magyar munkaerőpiacra, erre vonatkozó döntésének meghozatalára a kormányzat azonban nem képes hatással lenni. Ha az ember a tudását ugyanolyan esélyekkel tudja itthon kamatoztatni, mint külföldön, ha az nem is jár azonos anyagi megtérüléssel, valószínűleg előbb a hazájában próbál meg érvényesülni. A környezet, a lakosok, és az ott kialakuló tudás rejti azt a potenciált, ami vonzóbbá tehet egy területet lakhatás szempontjából, egy másikkal szemben, a honvágy pedig az ezzel kapcsolatos élményekből ered.
Tekintélyelvű demokratúra épül hazánkban, amelyre az állampolgárok semmilyen formában nem tudnak hatással lenni. Dönteni csak abban tudnak, hogy asszisztálnak-e ehhez vagy sem. A keresztény nemzeti oldal (a másik oldal is ugyanúgy, de ők legalább nem vallják magukat kereszténynek) képviselői folyamatosan ítélkeznek embertársaikról, ami önmagában képmutatás. A megbélyegzés pedig megmérgez minden szakmai vitát.


Schmidt Mária (legutóbb július 26-án a Heti Válaszban[5]) az Orbán-éra vezető történésze, miközben általánosít, szokás szerint rangsorol vélemények és nézetek között, relativizálja a történelmi emlékezetet. Ez minden csak nem szakmai. Taktikájuk szerint a fasiszta, náci bűnök felemlegetésével azonnal párhuzamba kell állítani a kommunizmus bűneit. Ez, profán hasonlattal élve, kb. olyan, mint amikor az ember az ultiban mindenre ész nélkül kontrázik, ott azonban ennek a fedáksári legalább véget vet. Miáltal azonban a múlt is folyamatosan átértékelésre kerül, a hivatkozási pontok is folyamatosan változnak. Ez a magyar valóságban úgy néz ki, hogy akiknek szobrot állítunk, múzeumot építünk, azokról már csak jobbnál jobb dolgok derülhetnek ki. Eközben a bűnös kommunista rendszer működési mechanizmusának feltárása immár külön intézeti formában, a beszédes nevű Nemzeti Emlékezet Bizottsága[6] által élvez állami prioritást. Mi haszna származhat az állampolgároknak, ebből azon túl, hogy a pénzükön az állam e tekintetben szerzett információkat a színük elé tárja? Egy valóban demokratikus állam számára miért fontos, hogy minden részletre kiterjedően megismerje egy autoriter rendszer működését?

Olyan intézetet hoznak létre, amely feltárja a magyar történetírás hazugságait. A Veritas Történetkutató Intézet[7] ezzel azonban hosszú munka elé néz, hiszen névadó eszméjének elferdítése a történetírással egyidős. A történelmi hazugságok feltárása mögött azonban általában az a motiváció áll, hogy azokat új hazugságokkal helyettesítsük. Minden csak a múlt átértelmezése, mivel azt teljességében nem lehet feltárni, soha nem lesz egyenértékű a teljes igazság megismerésével. A múltat és a jelent azért kell minél részletesebben megismerni, mert a látszólag nagy ívű összefüggések mögött személyes egyéni motivációk állnak. Ahogyan a jelen sem, úgy a múlt sem volt soha fekete vagy fehér és az ördög mindig is a részletekben rejlett. A történelem meghamisítását pedig leghatékonyabban úgy lehet megakadályozni, ha meggátoljuk a jelen meghamisítását. Ezt úgy tudjuk elérni, ha nem hagyjuk magunkat elidegeníteni egymástól. A minket összekötő dolgokat kell hangsúlyozni, nem pedig azokat, amik elválasztanak bennünket, mert a közösségek teszik erőssé a társadalmat. Ha téves, érdekvezérelt kijelentésekre alapozunk egy közösségi érzést, akkor az nem tud valódi összetartó erővé válni.  Ezekre a közösségi tudatot meghatározó fundamentumokra nem szabad túl drasztikus befolyással lenni, mert fennmaradásuk önmagában érték a közösség számára. A hatalom e helyett olyan privát érdekközösségeket hoz létre, amelyeket saját céljaira használhat, hogy azokat az olyan tőle függetlenül működő civil szervezetekkel szembe állíthassa, még nem tudott befolyása alá vonni. Közösségi értékké, a magyarokat a tőlük távoli népekhez kapcsoló mitikus leszármazást, az egyedüliként soha nem létezett közös vallást, vagy a szövetségeseinkkel szemben folytatott szabadságharcot próbálják tenni. Az átlag polgár az állammal természetesen egészen addig nem kerül érdekellentétbe Magyarországon, amíg az el nem kezdi célzottan támogatni az általa preferált közösségeket, mert ahhoz könnyen lehet, hogy valamely más társadalmi csoporttól kell elvennie.

Az Orbán-kormány pedig már minden társadalmi csoporttól vett el. A munkavállalóktól a magánnyugdíj-pénztári megtakarításokat, a fogyatékkal élőktől, amúgy is szűkös támogatásuk egy részét, a hajléktalanoktól állampolgári jogaikat, a tanároktól szakmai önállóságuka. Eközben pedig a kormányfő azt állítja, hogy ő személyesen, de tulajdonképpen az állam kiáll a zsidókért, a cigányokért, a melegekért, és megvéd minden társadalmi csoportot. Egy jogállamban azonban a jognak kell egyformán megvédenie minden állampolgárt, adott esetben a saját államával szemben is. Miközben deklaráltan a kisebb állam lenne a kormányzat elvárása saját magával szemben, a rendszerváltás óta valaha volt legkiterjedtebb, legnagyobb és legdrágább állam épült ki Magyarországon, ahol az állam érdeke ismét a párt érdeke alá lett rendelve, ezáltal de facto pártállami rendszert kialakítva.

Hát akkor halljuk, hogy hangzik mindez a miniszterelnök szájából.
Orbán Viktor Tusnádfürdőn, a 25. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén tartott beszédében betekintést engedett a hallgatóság számára világnézetébe, és felfedte régi-új államszervezésének sajátos ideológiai alapjait[8]. A tudás alapú társadalom helyett a munka alapú társadalom megteremtése a miniszterelnök célja. A foglalkoztatással kapcsolatosan pedig még korábban teljes foglalkoztatásról beszélt. Ez a két elem volt gyakorlatilag a faék komplexitásával vetekedő szocialista foglalkoztatási modell fő összetevője is. A kormányzati kommunikáció lényege, hogy az anakronisztikus, a Kádár-rendszer jegyeit magán viselő szakpolitikákat egy rendszerváltásként próbálja meg beállítani. Kezdte mondandóját azzal, hogy a határon túli magyarok voksainak köszönhetően tudott ismét a Fidesz-KDNP koalíció győzelmet aratni az országgyűlési választásokon, és ezzel a „jó” felülkerekedni a rosszon. Az ilyen mértékű leegyszerűsítés és ilyen konok, szinte a bibliai jónak és gonosznak való megfeleltetés több puszta demagógiánál, kirekesztő és káros. Nem azt állítja a miniszterelnök, hogy azért győztek, mert jobbak voltak, hanem azt, hogy (a 2004-es népszavazáskor a külföldi magyarok kettős állampolgárságának elutasítására adott válaszként) a történelmi igazságtétel sorsszerűségének köszönhetően végül a jó diadalmaskodott. Miközben valószínűsíthetően, vagy hálából, vagy elégtételként nyerhette el ismét a kétharmadot a külföldi magyaroknak köszönhetően az Orbán-kormány.

A rendszerváltást, Orbán Viktor politikusi generációjának meghatározó élményét ezentúl, mint tapasztalatot és nem, mint referenciapontot kell használni a miniszterelnök szerint. Ez pragmatikusan azt is jelentheti, hogy a köztársasági, illetve a népköztársasági összetevőket egyaránt felhasználva lehet építeni az új rendszert. Orbán Viktor szemében a 2008-as pénzügyi válság is, egy az I., a II. világháború és a hidegháború után bekövetkező változásokkal egyenértékű folyamatokat indított el. Ennek az új korszaknak a tudása Orbán szerint azonban lassan, ahogyan a köd a tájra ereszkedik az emberek tudatára. Mindenképpen sokatmondó képzavarral élt ebben az esetben a miniszterelnök úr. Orbán szerint „a legprovokatívabb és legizgalmasabb kérdés, ami az elmúlt egy évben a nyugati társadalmi gondolkodásban felszínre került, úgy összegezhető, hogy a világban létező nemzetek közötti verseny, a világban létező erőcsoportok, szövetségek közötti verseny egy új elemmel egészült ki”[9]. A versenyképességnél jelenleg fontosabb feladat, „a versenyfutás egy olyan államnak a kitalálásáért, amely a leginkább képes egy nemzetet sikeressé tenni.”
„Versenyfutás zajlik annak a közösségszervezési módnak, annak az államnak a megtalálásáért, amely leginkább képes egy nemzetet, egy közösséget nemzetközileg versenyképessé tenni. A slágertéma a gondolkodásban (Orbán Viktoréban mindenképpen - VM.) azoknak a rendszereknek a megértése, amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket.” [10] OV. szerint ezen államok közül „a nemzetközi elemzések sztárjai” Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország. Kormányának feladata tehát továbbra is, hogy megpróbálják „megtalálni a Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve, azt a közösségszervezési formát, azt a magyar új államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban.”[11] Ezt a célmeghatározást természetesen a liberális demokráciákkal való szembehelyezkedés követte, amelyek a jövőben el fogják veszíteni versenyképességüket, vissza fognak szorulni. A kérdés tehát, hogy, mi következik a nemzetállam, a liberális és a jóléti állam modelljei után. A konzervatív magyar politikai vezetés válasza erre a kérdésre Orbán Viktor tolmácsolásában pedig a munka alapú állam, a munka alapú társadalom, amely karakterét tekintve nem liberális természetű. Tehát a magyar politikai vezetés „arra tesz kísérletet, hogy az egyén és a közösség kapcsolata erősödjön, e tekintetben tehát egyfajta illiberális állam épül.”[12] A magyar állam újjászervezésével a magyar civil társadalom, külföldről fizetett politikai aktivistáival kell megküzdeni.

Szabadságharcra fel!!!



[1] Tasnádi László rendészeti államtitkár III/II-es ügynöki tevékenységének legújabb fejleményeiről lásd bővebben: http://index.hu/belfold/2014/06/27/avh-s_ugynoke_volt_a_iii_ii-es_multu_bm-allamtitkarnak/
[2] Miközben az állami sajtót kiemelten érdekelte Bajnai Gordon volt miniszterelnök Bilderberg-találkozón való részvétele, arról nem tettek említést, hogy korábban Martonyi János külügyminiszter is részt vett ilyen összejövetelen.
[3] Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter 2014. július 21-én jelentette be, hogy a kormány száz százalékban elvonja az 1200 hektár birtokterület felett járó területalapú agrártámogatásokat, hogy a felszabaduló mintegy húsz milliárd forinttal az állattartókat támogassa. Forrás: http://hvg.hu/kkv/20140721_Foldtamogatas
[4] "a jelenlegi kormány álláspontja szerint állami felelősség a magas színvonalú, biztonságos, egyforma esélyeket kínáló köznevelés biztosítása, a korábbi szolgáltatás jellegű szemlélettel ellentétben az oktatás és a nevelés közszolgálat." Hoffmann Rózsa
[5]http://www.schmidtmaria.hu/szakma/cikkek_publikaciok/a_mult_fogsagaban.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201407
[6]http://mandiner.hu/cikk/20140625_nemzeti_emlekezet_bizottsaga_a_kommunista_allambiztonsag_nyilvanossagarol
[7]http://atlatszooktatas.blog.hu/2014/05/06/veritas_intezet_ellenzeki_kerekasztal_antall_jozsef_es_kover_laszlo
[8] Orbán Viktornak a 25. bálványosi szabadegyetemen elhangzott beszéde meghallgatható: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/a-munkaalapu-allam-korszaka-kovetkezik
[9] 13:45-től hallható az adott idézet. Ih.: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/a-munkaalapu-allam-korszaka-kovetkezik
[10] 15:30 -tól hallható az adott idézet. Ih.: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/a-munkaalapu-allam-korszaka-kovetkezik
[11] 16:31-től hallható az adott idézet. Ih.: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/a-munkaalapu-allam-korszaka-kovetkezik
[12] 24:30- tól hallható az adott idézet. Ih.: http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/a-munkaalapu-allam-korszaka-kovetkezik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése