Titkos társaságok III.

Azok az emberek, akik összeesküvéselméletekről beszélnek, két dolgot mosnak össze, az összeesküvést és az elméletet. Nem is annyira azzal van a baj, hogy egyeseknek túl élénk a fantáziája, mint inkább azzal, hogy másoknak viszont annyira gyér a képzelőereje, hogy már gondolataikban sem szabadok. Azok tehát, akik fejben sem képesek utópiákat, ideákat alkotni, mindig hátrányba lesznek azokhoz képest, akiknek nagyívű gondolataik, vakmerő vízióik vannak. Előbbiekből lesznek a követők, utóbbiakból pedig a vezetők. Összeesküvések természetesen léteznek, mégha nem is olyan formában, mint ahogyan azt esetenként leírják. Az összesküvéseket a legbefolyásosabb emberek hajtják végre, hiszen nekik van meg a szükséges hátterük ahhoz, hogy azokat titokban tudják tartani. A titkos tárgyalások, a háttéralkuk biztosítják azt, hogy a vezető politikusoknak, üzletembereknek a lehető legkevesebb váratlan helyzettel kelljen szembenézniük. Különféle előljáróink ezen megállapodások és tervek mentén tudják megtervezni szakpolitikájukat, üzletpolitikájukat, beruházásaikat. A cél a társadalom totális kontrollja, a társadalmi folyamatok maximális tervezhetősége, amihez természetesen a legmagasabb fokú ellenőrzést kell bevezetni, ehhez pedig a legalkalmasabb ürügynek napjainkban a terrorizmussal való fenyegetettség konstans fenntartása látszik.

Elgondolkodtató, hogy a legnagyobb európai monarchiák túlnyomó többsége túlélte a francia forradalmat, az 1848-as népek tavaszát és két világháborút. A demokratikus átalakulások után, amelyek arra irányultak, hogy megfosszák az arisztokratákat születési előjogaiktól, Európa tobzódik az alkotmányos monarchiákban. Amíg az uralkodó személye, mégha formálisan is fennmarad, addig természetesen a tőle függő arisztokrácia is lubickolhat a formaldehidben. A születési előjogokat ezekben az országokban tehát továbbra is sikerült megőrizniük az érintetteknek, amihez az is hozzájárult, hogy köreikben a 300-ak Bizottságának megalakulása paradigmaváltást hozott a tekintetben, hogy tagjaik az üzleti életben is mind nagyobb befolyásra tegyenek szert. De valóban csak formális ez a hatalom? A világ egyik legnagyobb és legkártékonyabb olajipari cégének a Royal Dutch Shellnek, Beatrix holland királynő (ur. 1980-2013) a tulajdonosa, akinek vagyonát a Forbes magazin 2009-ben 300 millió dollárra taksálta. Európa uralkodói közül a brit királynő továbbra is országa egyik leggazdagabb személyének számít, népszerűsége, ennek köszönhetően pedig befolyása a legnagyobb hazájában. II. Erzsébet értékét 550 millió dollárra becsülték a tavalyi évben¹. Ez a szám megannyi királyi ingatlanból tevődik össze. Az angol királynő több ezer holdnyi földdel rendelkezik, birtokában van a világ legértékesebb ékszergyűjteményének és megannyi palotának, a legkülönfélébb járművek tucatjainak, részvényeknek és egyéb üzleti érdekeltségeknek, mindezek fenntartására pedig éves szinten 12,9 millió dollárnyi juttatást kap a kormányzattól. Ezen javak túlnyomó többsége természetesen nem a királynő személyes tulajdona, hanem a rangjához kapcsoltan birtokolt javai.

Miután az alkotmányos monarchiák uralkodói reprezentatív államfői szerepre lettek kárhoztatva, befolyásuk elvesztésével gyakorlatilag sikerült elérni, hogy az egykori alattvalók többé ne törekedjenek hatalmuk megdöntésére. A hagyományok ápolása természetesen kulturálisan alapvető fontosságú, ugyanakkor azok életben tartása egyre költségesebbé válik. Miközben a spanyol államadósság az egekbe szökött, a munkanélküliség pedig elérte a 24 %-ot, a spanyol uralkodó képmutató, korrupt és pazarló életvitele, közel negyven éves uralkodás után vált egyre inkább visszatetszővé honfitársai szemében². A spanyol adófizetőknek éves szinten több mint 11 millió dollárba kerülő monarchia megmentése érdekében Juan Carlos, fia javára lemondott a trónról³. Jól látható tehát, hogy jöhet kormányválság, gazdasági krízis, pénzügyi összeomlás a királyok és királynők a helyükön maradnak, mivel deklaráltan a politika felett állnak. Vagyonukon és címeiken túl, valódi hatalommal rendelkeznek az uralkodók hazájuk hadseregeiben is, melyekben rendre magas tiszti rangokat töltenek be. A megválasztott közszolgáknak fel kell esküdniük egy olyan szuverén alaptörvényre, amely összhangban áll az adott nemzet történelmi jogaival. Az uralkodói hatalommal természetesen immár többé nem a tömegek ruházzák fel az embert, hanem az mintegy örökké alanyi jogon fog továbböröklődni aaz uralkodói famíliákban. Miközben olyan erős európai államok, mint Franciaország, Németország, vagy Olaszország formálisan is megváltak a királyságtól, Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Luxembourg, Spanyolország, Svédország, Dánia, Norvégia fenntartották azt. Mi lehet tehát a valódi oka annak, hogy egyes országok parlamentáris demokráciára tértek át, mások pedig megőrizték, vagy visszaállították az alkotmányos monarchiákat? Az egyik legkevésbé ismert titkos társaság, a 300-ak Bizottságának (The Committe of 300) története jobban árnyalhatja ismereteinket a tekintetben, hogy miként vészelhették át a legválságosabb időket is az európai uralkodóházak.

The Committe of 300

Viktória királynő (1819-1901) 63 évig és 7 hónapig tartó uralkodását követően Európa arisztokrata elitje elhatározta, hogy hatalma fenntartása és megerősítése érdekében szövetségre lép az üzleti elittel⁴. Az első ópiumháború idején Anglia Hollandiával szövetségben, a második ópiumháború idején, pedig immár az antant előfutáraként Franciaországgal és az USA-val karöltve egy alantas üzleti érdekeket szolgáló, gyilkos háborúval pecsételték meg szövetségüket. A cél eredetileg a brit világhatalom megszerzése, lett volna, amitől az uralkodó nem is állt messze akkoriban, a terv megvalósítása érdekében azonban a tengerentúli és inneni, üzleti és arisztokrata köröknek egy minden addiginál szorosabb szövetséget kellett kötnie egymással.

1891 februárjában Cecil Rhodes megalakította titkos társaságát, William T. Stead újságíróval és Reginal Baliol Brett Viktória királynő bizalmasával (VII. Edward és V. György későbbi tanácsosa) együtt⁵. A titkos szövetség egy Fokvárostól Kairóig terjedő afrikai brit birodalom megvalósítását tűzte ki célul. Cecil Rhodes végrendeletének értelmében 1902-ben megalakult a Rhodes Trust, amely hamarosan ösztöndíjat hozott létre annak érdekében, hogy együttműködő, új vezető elitet képezzenek. Szintén Rhodes elképzelései nyomán alakult meg a Royal Institute for International Affairs (RIIA), amely az USA politikájának a brittel való minél nagyobb összhangba hozásán munkálkodott. 1920 július 5-én tartották meg, az eredetileg British Institute of International Affairs névre keresztelt szervezet alakuló ülését. Az RIIA székhelye 1922 óta a londoni Chatam House a St. James's Square 10-es szám alatt. A Bizottság jelenlegi egyik legfontosabb szervezete a sussexi Tavistock Institute is az RIIA ellenőrzése alatt áll. Az RIIA szempontjai alapján valósult meg a Népszövetség ötlete, a szenátorok többségének alkotmányos aggályainak köszönhetően azonban az ahhoz való csatlakozást 1920. márciusában az amerikai törvényhozás 49:35 arányban elutasította⁶. 1921-ben New Yorkban a Rockefellerek támogatásával az RIIA mintájára megalakult a Council on Foreign Relations (CFR)⁷. Az USA távolmaradása ellenére az impotens Népszövetség intézménye egészen addig fennmaradt, míg annak továbbfejlesztett változata, az Egyesült Nemzetek Szervezete annak helyébe nem lépett. Az ENSZ megalakulása a világkormány irányába tett addigi legnagyobb lépés volt. Az ENSZ tagszervezeteiként alapított IMF a pénzügyi, a WTO pedig a kereskedelmi szabályozások globalizálásán kezdtek munkálkodni. Az ENSZ-nek, mint az amerikai alkotmány értelmében szuverénnek nem tekinthető szervezetnek, nemzeti adójövedelemből való támogatása alkotmányellenesnek is tekinthető, akárcsak az USA által folytatott hadiállapot nélküli háborúk a Szervezet által felügyelt országokban a történelmük folyamán, Koreától kezdve, Irakon át, Szomáliáig és így tovább⁸.

Az eredetileg 1904-ben Sir Edward Mountain (1872-1948) által alapított Eagle Star Group⁹ elnevezésű szervezet, amely a II. világháború után a Star Group nevet vette fel biztosítási, bankügyi, ingatlanügyi, szórakoztatóipari és high-tech érdekeltségekkel rendelkezik¹⁰. Egy másik jelentős csoportosulás a 300-ak bizottságának irányítása alatt az ún. kerekasztal csoport, amely a hatalomgyakorlásnak egy újfajta metodikáját fejlesztette ki céljaik elérése érdekében. A Round Table Movement-et 1909 szeptember 4-6-a között, Charles Paget (1885-1947), Anglesey hatodik márkijának Plas Newyddben (Wales) található birtokán tartott konferencián alakították meg. A Lord Alfred Milner (1854-1925) elképzelései alapján formába öntött mozgalom azzal a céllal fogta össze a különféle szervezeteket, hogy Nagy-Britannia és önkormányzó gyarmatai közötti szorosabb tárulást alakítson ki. A hírszerzés területén a Committe of 300 az MI6 védelme alatt áll¹¹.

A Bilderberg csoport

Az 1954. május 29-31-e hétvégéjére a hollandiai Oosterbeekben található Arnhem Hotel de Bilderbergbe gyűltek össze a világ legbefolyásosabb emberei. A találkozón a lengyel származású Józef Retinger, az Európai Mozgalom alapítójának, kezdeményezésére és a holland Bernhard herceg meghívásának eleget téve jelentek meg a meghívottak. Retinger célja a találkozóval az atlanticizmus erősítése volt, mert aggodalommal töltötte el a Nyugat-Európában egyre erősödő amerika-ellenesség. Az első találkozó színhelye után csak Bilderberg csoport néven emlegetett kör minden évben találkozót szervezett valamely európai vagy észak-amerikai államban. 1955-ben, 1957-ben és 2009-ben egy éven belül két alkalommal is tartottak összejövetelt¹². 1976-ban Bernhard hercegnek a Lockheed-botrányba való keveredése miatt nem tartottak találkozót.

 Kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Bilderberg_Hotel

Fontos hangsúlyozni, hogy a globalizációt, például az internetes kommunikáció (világfalu-elmélet) aspektusában lehet a technológiai fejlődés egyfajta társadalmi következményeként kialakult folyamatként értelmezni, egyéb tekintetben, például a globális tőke térhódítása, az észak amerikai és európai integrációs szervezetek fejlődése, vagy az euro-atlanti politikai és katonai kapcsolatok alakulása kapcsán, ugyanakkor a globalizációt bizonyos (elsősorban észak-amerikai és európai) vállalati, banki, politikai, katonai és titkosszolgálati körök által folytatott tevékenység folyományaként kell meghatároznunk. Bár a Bilderberg csoporton kívül számos egyéb gazdasági érdekcsoport létezik, a szervezetet a globalizáció legfontosabb aktorának kell tekintenünk. A Bilderberg csoportot minden évben, mintegy 80 állandó tagja mellett meghívott tagokkal kiegészülve, összesen nagyjából 130 ember szokta alkotni. A gyűléseken résztvevők listájának áttekintése során érzékelhetővé válik számunkra, mekkora befolyással rendelkezhet a csoport. A Bilderberg csoportot jelenleg Étienne Davignon vezeti, de legbefolyásosabb tagjának idősebb David Rockefellert tekinthetjük. A gyűléseken rendszeresen vesznek részt amerikai államtitkárok esetenként alelnökök, különféle európai államok elnökei, az F.B.I vagy a C.I.A képviselői, számos katonai vezető, valamint a világ vezető vállalatainak tulajdonosai. A legnagyobb médiumok birtokosait is a tagok között találjuk, így érthető, hogy a sajtó nyilvánossága elől, hogyan sikerült ilyen hosszú időn át folyamatosan eltitkolni a Bilderberg-találkozókon elhangzottakat, amely minden kétséget kizárólag a csoport „sikerének” egyik kulcsa. A NAFTA-szerződés például nagyrészt a Bilderberg csoport tevékenységének köszönhetően valósult meg. 1991-ben Bill Clinton, mint Arkansas szenátora tett látogatást „Bilderbergéknél”, mely alkalommal Rockefeller úr felhívta rá az elnökaspiráns figyelmét, hogy a NAFTA létrehozása a csoport egyik fő prioritása¹³. Clinton biztosította róla Rockefeller urat, hogy ő is támogatni fogja az Egyesült Államoknak az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodáshoz való csatlakozását, elnöki kampánya ezzel pedig zöld lámpát kapott „Bilderbergéknél”. George Bush, Carlos Salinas és Brian Mulroney 1992. december 17-én ünnepélyes keretek között aláírták a szabadkereskedelmi szerződést¹⁴, melynek az érintett országok törvényhozása általi ratifikálása és hatályba lépése előtt azonban az Egyesült Államokban és Kanadában parlamenti választásokra került sor.

A kanadai választók voltak azok, akik leginkább megvezetve érezhették magukat, miután a liberális párt színeiben induló Jean Crétien, politikai programját tartalmazó 112 oldalas ún. vörös könyvében többek között a NAFTA szerződés újratárgyalására is ígéretet tett. A programmal pártjának a kanadai parlament alsó háza képviselő helyeinek mintegy 60%-át sikerült begyűjtenie. A liberálisoknak addigi harmadik legnagyobb választási győzelmét megszerző Crétien miniszterelnök ezt követően változtatások nélkül fogadta el a NAFTA-szerződést, melyet további két kiegészítő szerződéssel bővített országa és az Egyesült Államok között. Bill Clinton megnyerte az amerikai elnökválasztást és tartva magát korábbi ígéretéhez, keresztülvitte a szerződést az amerikai törvényhozáson, majd 1993. december nyolcadikán kézjegyével látta el azt.

1 http://www.therichest.com/celebnetworth/politician/royal/queen-elizabeth-net-worth/

2 Juan Carlos, aki a WWF spanyol tagszervezetének tiszteletbeli elnöke, botswanai elefántvadászaton vett részt, napi 10 ezer euróért. A spanyol uralkodó reputációját villájának hatalmas költségű berendezése és korrupciós vádak is rombolták.

3 http://blogs.channel4.com/matt-frei-on-america/spain-monarchy-prove-worth-money/3721

4 John Coleman: Conspirators' Hierarchy: The Story Of The Committe of 300., 1991. November, 110. p.

5 Caroll Quigley: The Anglo-American Establishment, Books in Focus, New York, 1981., p. 4.

6 John Coleman: Diplomacy By Deception., Joseph Publishing Co., Carson City, Nevada, 1993. p. 4.

7 Az olajipari mágnás David Rockefeller 1970 és 1985 között volt a szervezet igazgatója, később pedig szellemi vezetője.

8 Az ezzel kapcsolatos kongresszusi kritikákról lásd bővebben: John Coleman: Diplomacy By Deception., Joseph Publishing Co., Carson City, Nevada, 1993. p. 6-12.

9 A cég nem sokkal megalakulását követően azzal szerzett hírnevet magának, hogy elutasította az elsüllyeszthetetlennek vélt Titanic biztosítását, annak első útján.

10 http://www.euroarchiveguide.org/database/archives_sourcesd_177.htm

11 A 300-ak Bizottságának egyik legismertebb szakértője, Dr. John Coleman maga is MI6 ügynök volt.

12 http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_Bilderberg_meetings

13 Daniel Estulin: The True Story of The Bilderberg Group. TrineDay LLC. Walterville, Oregon, 2007., 33. p. 

14 http://en.wikipedia.org/wiki/North_American_Free_Trade_Agreement