Horthy Miklós kormányzónak avattak szobrot Budapesten

Október 7-én az epigon Orbán Viktor, gróf Bethlen István miniszterelnöknek a szobrát avatta fel a budai várban. November 3-án, a Szabadság téren pedig, a tíz évig regnáló kormányfőt kinevező, Horthy Miklós kormányzónak a bronz mellszobrát leplezték le a JOBBIK jóvoltából.

A szobrokkal olyan elődeinknek állítunk emléket, akiket példaképeinknek tartunk. A személyes tapasztalatok és vélemények alapján azonban teljesen eltérő személyeket is méltónak tarthatunk arra, hogy vonalait kőbe vésessük, vagy bronzba öntessük. Az ilyen dilemmák objektív megítélésében lehet segítségünkre a történelemtudomány.  Egy demokratikus államban ugyanakkor célszerű lenne olyan embereknek szobrot avatni, akik a demokratikus eszmék mellett kötelezték el magukat és ebben a szellemben alkottak maradandót.

A kormányzó megítélése háborús szerepvállalása miatt természetesen nem olyan „egyértelmű”, mint Bethlen Istváné, mindazonáltal egyik politikust sem tekinthetjük a demokrácia iránt elkötelezett államférfinak. Horthy Miklós katonai főparancsnokként nemcsak a bécsi döntés által lehetővé vált visszacsatolások dicsőségében részesült, de felelős a második magyar hadseregnek a keleti frontra való kivezényléséért és annak sorsáért is. A nosztalgiát a neveltetés szüli. Nyilván teljesen eltérő módon vélekedtek polgártársaink szülei és nagyszülei kormányzójukról mondjuk egy kassai magyar családban, vagy például egy pécsi zsidó famíliában, akiktől aztán attitűdjüket örökölték. 1938. augusztus 20-a és 26-a között Horthy a magyar küldöttség élén Berlinben egyeztetett Hitlerrel a felvidéki területek Magyarországhoz csatolásának lehetőségéről. Bár a német kancellár már akkor katonai akciót szeretett volna kicsikarni a magyar vezérkartól Csehszlovákiával szemben, az adott körülmények mellett Horthy ennek a feltételnek nem tehetett eleget, így Hitler elállt ettől a szándékától. A két világháború közötti revizionista külpolitika első sikerének tekinthető első bécsi döntéssel (amely még egy etnikai alapú határmódosítást valósított meg) azonban Magyarország végképp elkötelezte magát. Ennek az elköteleződésnek a háború alatt a deportált magyar zsidó lakosság, valamint a második magyar hadsereg még Horthy kormányzósága idején az áldozatává vált.

Horthy Miklós fő bűne tehát ebben áll. Ugyanakkor a kormányzó ezzel, a magyarság szempontjából sorsfordító és tragikusnak bizonyuló külpolitikai elköteleződésével szemben nem tudott semmilyen kiemelkedő katonai, illetve államférfiúi teljesítményt felmutatni az élete során. A kormányzó felelőssége e döntésekben tehát elvitathatatlan, bár mindezekért végül sohasem kellett felelnie. Mindezek ellenére a nemzeti radikalizmus erősödésével a Horthy kultusz ismét virágzásnak indult és ezzel kapcsolatban sem a magyar kormánynak, sem pedig a Fidesz frakciójának nincs egységes álláspontja. Egyedül Rogán Antal frakcióvezető vette arra a bátorságot, hogy magánemberként elítélje a Horthy szobor felavatását. A Fidesz frakció politikai haszonlesésből nem hajlandó állást foglalni a kérdésben, az pedig már csak szavazótáborának önálló véleményalkotó képességéről árulkodik, hogy az ezt nem is igényli pártjától. Ami a pártnak jó, az jó nekik is…

Az MTA által szeptember végén elfogadott állásfoglalás a közterületek elnevezéséről, nem javasolta, hogy Tormay Cecileről közterületet nevezzenek el, mert: „A 2011. évi CLXXXIX. törvény 2013. január 1-jétől hatályos 14. § (2) bekezdés (a) pontja szerint közterület nem viselheti „olyan személy nevét, aki a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerek megalapozásában, kiépítésében vagy fenntartásában részt vett”. Állásfoglalása végén az MTA példaként említi Weöres Sándor mellett, Ottlik Gézát, vagy Nemes Nagy Ágnest, mint olyan írókat akik „Tormay Cécile-nél jelentősebb irodalmi életművet hagytak hátra, és nincs róluk Budapesten közterület elnevezve, noha tevékenységükkel közvetetten sem járultak hozzá embertársaik – köztük írótársaik – hátrányos megkülönböztetéséhez, meghurcolásához vagy erőszakos halálához, sőt számos esetben ennek megakadályozásán dolgoztak.”  Kocsis Máténak, Józsefváros fideszes polgármesterének, azért mégiscsak sikerült szobrot állítatnia a Horthy-rendszer ünnepelt antiszemita írónőjének, a kerületében.  A főváros vezetése számára az irodalmi Nobel-díjra jelölt Weöres Sándor esetében születésének 100. évfordulója, sem elég jeles alkalom arra, hogy emlékét egy utcanév táblán vagy egy köztéri szoborban örökítsék meg. A szombathelyi születésű írónak a vezetékneve lehet aggályos, hiszen a „vörös” elnevezést a kommunista diktatúrára való utalás miatt szintén nem javasolta az Akadémia. Egyes kevéssé iskolázott, ám annál vérmesebb szavazókat egy ilyen képzavar is elrettenthet a kormánypárttól, ami pedig már nem éri meg a kockázatot.

           Károlyi Mihályt vitatott történelmi személynek tartja az akadémia bár, „nem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy közvetlenül részt vett volna önkényuralmi rendszer megalapozásában, kiépítésében, fenntartásában, de vitatott történelmi szerepénél fogva nem javasolt, hogy róla közterületet, közintézményt nevezzenek el.” Ezzel tehát tudományosan is igazolva lett, miért kellett az első magyar (nép)köztársasági elnök emlékművét Budapestről Siófokra száműzni. Abba a városba, ahol egyébként 1919 augusztusának végén, öt hónappal Károlyi lemondása után, Horthy Miklós rendezte be a főhadiszállását. A magyar pártok országuk történeti sajátosságai miatt nem tudnak az elmúlt száz évből olyan politikus elődöket állítani maguk elé, akik demokratikus viszonyok között ténykedtek volna, így sajnos be kell érniük az autokratikus Horthy-rendszer államférfijaival és asszonyaival. A probléma csak az, hogy a Károlyi esetében idézett MTA állásfoglalás fokozottan igaz Horthyval kapcsolatban is, amit azonban a kormány nem ismerhet el, mert akkor nem lenne kinek a sziluettjén átszűrődve a „dicső” múlton merengeni. A legszomorúbb az egészben sajnos az, hogy ezt a relativizálást immáron intézményesíteni, kutatni és oktatni is kívánja a jelenlegi kormányzat.

Kép forrása:

http://m.cdn.blog.hu/fi/fideszfigyelo/image/Horthy_szobor_avatas_Jobbik_Hegedus_Lorant_Lorantne_Hazateres_temploma_katonai_egyenruha_Belvaros_kormanyzo.png