A kampányba fordulva a gyanútlan
állampolgár egyre gyakrabban eshet áldozatául különféle közvélemény kutatások
álcája mögé bújtatott pártpreferencia felméréseknek. Miután országos méretű közvélemény
kutatásokra csak egy maroknyi intézetnek van anyagi fedezete hazánkban, így
nagy valószínűséggel valamelyik kormány közeli cég fogja a választót betalálni.
Az ilyen kutatásokra nyilván állami pénzeket is igénybe vesznek a kormány
holdudvarába tartozó különféle cégek. Végezze a felmérést egy önkormányzat a
helyi beruházásokkal kapcsolatban, vagy a BKK a fővárosi tömegközlekedés fejlesztésének
fejleményeiről, vagy egy intézet az állampolgár életkörülményeire vonatkozóan,
a pártpreferenciára vonatkozó kérdésekre ugyanúgy szeretnének választ kapni a
honpolgártól. A gondolatmintákat és tendenciákat fürkésző irányított kérdőívek
célja, hogy megtérüljön a közvélemény kutatásnak beállított PR- és piackutatás.
Természetesen, nincs jó vagy
rossz válasz, csak a véleményemre kíváncsiak, hát tessék.
„Igazolni” lehet majd a
kérdésekkel, hogy a Fidesz szavazói hisznek leginkább a demokratikus
berendezkedésben. Vagy esetleg, hogy aki szerint nincs különbség a politikai
rendszerek között, annak nem is fontos, hogy elmenjen szavazni. Akkor végül mégse
lett volna szükségtelen és jogsértő az előzetes regisztráció? Bár valószínűleg
a döntő többség szerint egy jó állampolgár esetében nagyon fontos lenne, hogy
elmenjen szavazni, ő mégse megy el, pedig jó állampolgárnak tartja magát, akkor
ez miért van így? Miért nincs felajánlva a válaszok között arra a kérdésre,
hogy ha most vasárnap lennének a
parlamenti választások ön melyik pártra szavazna, hogy egyikre sem? Miközben minden azzal van tele, hogy most milyen
könnyű pártot alapítani.
Hmm-hmm.
A rezsicsökkentés a lakosságnak
jelent némi megtakarítást, amit aztán a boltban az alapvető élelmiszerek
drágulása miatt vissza is fizet azoknak, akikre ráterhelték a rezsicsökkentés
költségeit. Mivel azonban a magyar választó egyre kevésbé tudatos és egyre
inkább érzelmi alapon alkot véleményt, végül a rezsicsökkentésről is kiderülhet,
hogy pozitív hatással volt a lakosságra, akárcsak a családi adókedvezményről,
illetve az egykulcsos adóról is ki lehet mutatni, hogy nem ártott több embernek
a kelleténél. Az is valóságos lehet, hogy a magyar lakosság 90 százaléka a
középosztályhoz tartozónak érzi magát, ami a büszkeség, a beszűkültség és az
önámítás koordinátarendszerében igen szép értéknek számít ugyan,
statisztikailag azonban értelmezhetetlen.
Az emberek többsége (42%) szerint
a paksi beruházás előnyös az ország szempontjából, ahogyan az a Nézőpont
Intézet kutatásából[1] kiderült.
Kár, hogy az a kérdés már nem fért fel a kérdőívükre, hogy a döntést, annak
jelentőségéhez mérten, megfelelően előkészítve, a nyilvánosság és a szakma bevonásával
és demokratikus módon hozták-e meg.
Azt, hogy hány táblagép, meg
okostelefon van a háztartásban megkérdezik, de hogy hány digitális
fényképezőgép vagy plazmatévé, azt már nem. Akkor ezekből most ne vegyen még
egyet az ember? De mi van akkor, ha ő a hálóban is csak az M1-et szeretné
nézni. Fognak az emberek annyi okostelefont meg tabletet venni még, hogy
megérje állami mobilcéget gründolni? A lényeg nem az, hogy az emberek mit gondolnak,
vagy mit válaszolnak ezekre a kérdésekre, hanem hogy folyamatosan emlékeztessék
őket a kormány intézkedései közül azokra, amelyekkel meg akarják vásárolni a
szavazataikat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése