Kijev - 2014. február 19.

A 2014. február 18-ai kijevi események egy polgárháborús időszak nyitányának tekinthetőek, amelyet a Janukovics rezsimmel szembeni ellenszenv váltott ki. Vitalij Klicsko az ellenzék vezetője és Viktor Janukovics között végleg megfeneklettek a „tárgyalások”. Janukovics nem volt hajlandó elfogadni, hogy előrehozott elnök- és parlamenti választásokat írjon ki. A radikális tüntetők a karhatalmi erőkkel való összecsapásaikkal reggelre ismét lángba borították Kijev utcáit. Ukrajna három millió lakosú, gyönyörű fővárosa ismét vérontások helyszínévé vált. A tüntetők minisztériumi épületeket rohamoztak meg és be akartak jutni a parlamentbe is. Estére ismét sok tízezer ember érkezett meg a Függetlenség térre, amelyet hamarosan elborított a tűz és a füst. A térről a rendőrség kezdte meg szétoszlatni a tömeget, de végül a katonaság is megjelent. Az ukrán egészségügyi minisztérium beszámolója szerint szerda reggelre 25 halottja volt a harcoknak[1]. Lvivben az ellenzék a belügyminisztérium épületének, az ügyészségnek és a rendőrségnek az elfoglalásával átvette az irányítást a városban, miközben az ukrán lengyel határt igyekeznek lezárni az ellenzékiek. Az hogy az események egy polgárháború, vagy egy forradalom irányába fognak vezetni, ahogyan arra Ban Ki Mun ENSZ főtitkár nagyon helyesen felhívta a figyelmet, nem csak az ukrán népen, hanem a világ és elsősorban Európa és Oroszország többi népén is fog múlni.

Tüntetők kijevben február 18-a reggelén.

Forrás: http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1402/_jabb2014218164030/gallery.xml&rovat=fotoriport#/21

Mivel Ukrajna hazánkhoz hasonlóan szintén egy termékeny, ugyanakkor tranzit vidéken terül el, emiatt az ország történetében mindig is találtunk e területek uralmára törekvő központi hatalmat. A vidék pusztulása, az emberek elnyomása és a korrupció elleni harcnak így évszázados hagyományai vannak Ukrajnában. A függetlenségi harcok általában igen brutálisak és nyersek voltak, olykor pedig tömegesek éhínségek követték a társadalmi kataklizmákat. Az ukrán tüntetéseken a radikális baloldali anarchista csoportok úttörő tevékenysége elvitathatatlan. Az ukránok történetében nagy hagyományai vannak az anarchizmusnak. A hatalom elleni fellépés ismét akkor válik a legintenzívebbé, amikor a hatalom szorítása egy kicsit gyengülni látszik. Közelednek a választások, az ellenzék tábora folyamatosan nő. Ugyanakkor az elnök véráldozatok árán továbbra is körömszakadtáig ragaszkodik a hatalmához miközben egyre nagyobb nyomás helyeződik rá a társadalom részéről. Akik pedig megosztottak a tekintetben, hogy mely érdekszféra iránt köteleződjön el hazájuk. Az ukránok természetesen európai nép, de ez nem feltételezi, hogy az unió pártján állnának. Az anarchisták elsődlegesen az ukrán nép pártján állnak, így az arra rátelepült államot szeretnék leginkább felelősségre vonni a fennálló zilált közállapotokért és torzult társadalmi viszonyokért. Attól való félelmük, hogy országuk elvesztette a függetlenségét valós, mert a korrupció, a maffia, a gazdasági és pénzügyi körök és vazallus politikusaik által évtizedek óta züllesztett parlamentáris demokratikus viszonyok összeomlottak. A kormány és az elnök hatalma ellen immár három hónapja tartó tüntetések és összecsapások során egyre szélesebb társadalmi bázis formálódott és kovácsolódott egybe.

A hatalom a nép kezében van, nem pedig annak vezetőjének a markában, aki legfeljebb egy többségi vélemény megtestesítésére képes és ideális esetben racionális ítélőképességgel van megáldva a tekintetben, hogy mi az emberek és országa érdeke és ennek ő minden körülmények között hajlandó magát alávetni, nem pedig a nép akaratával és a tömegekkel nyíltan szembe menni. Ez az a belátás, amivel egy európai felvilágosult államfőnek rendelkeznie kell. Janukovics nem ilyen ember, mert ő annak a politikának a megtestesítője, amely eddig is fojtogatta Ukrajnát, amely parlamenti képviselői a szovjet éra óta európai, orosz és maffia érdekek hálójában vergődtek, ami néha olyannyira frusztrálta őket, hogy esetenként még egymásra is rárontottak. A túszul ejtett ukrán politika korábbi érdemi vezetője, Julia Timosenko[2], börtönben sinylődik, miközben Janukovics új kihívójával, Vitalij Klicskoval és saját népével farkasszemet néz. Janukovics választási csalással elért hatalomra kerülését kilenc éve még a narancsos forradalomnak sikerült megdöntenie, négy éves országlásának alkonyán azonban már egy vérnarancsos forradalom[3] virradt rá.

Kijev főterén új nap virrad február 19-én.

Forrás: http://kepek.origo.hu/galleriesdisplay/gdisplay?xml=/1402/Kijev2014218224928/gallery.xml&rovat=nagyvilag#/20

Szabadság és szolidaritás ukrán testvérek.

---

[1] http://www.origo.hu/nagyvilag/percrolpercre/20140219-folytatodnak-a-tuntetesek-kijevben-februar-19-en-percrol-percre.html#3

[2] 2010. február 22-ei beszédében Julia Timosenko az ukrán népet és az ukrán vagyont a rendszerváltás óta kifosztó érdekek szolgájának nevezte Viktor Janukovicsot.

[3] http://www.origo.hu/nagyvilag/percrolpercre/20140219-folytatodnak-a-tuntetesek-kijevben-februar-19-en-percrol-percre.html#3

Kutatják a közvéleményt

A kampányba fordulva a gyanútlan állampolgár egyre gyakrabban eshet áldozatául különféle közvélemény kutatások álcája mögé bújtatott pártpreferencia felméréseknek. Miután országos méretű közvélemény kutatásokra csak egy maroknyi intézetnek van anyagi fedezete hazánkban, így nagy valószínűséggel valamelyik kormány közeli cég fogja a választót betalálni. Az ilyen kutatásokra nyilván állami pénzeket is igénybe vesznek a kormány holdudvarába tartozó különféle cégek. Végezze a felmérést egy önkormányzat a helyi beruházásokkal kapcsolatban, vagy a BKK a fővárosi tömegközlekedés fejlesztésének fejleményeiről, vagy egy intézet az állampolgár életkörülményeire vonatkozóan, a pártpreferenciára vonatkozó kérdésekre ugyanúgy szeretnének választ kapni a honpolgártól. A gondolatmintákat és tendenciákat fürkésző irányított kérdőívek célja, hogy megtérüljön a közvélemény kutatásnak beállított PR- és piackutatás.

Természetesen, nincs jó vagy rossz válasz, csak a véleményemre kíváncsiak, hát tessék.

„Igazolni” lehet majd a kérdésekkel, hogy a Fidesz szavazói hisznek leginkább a demokratikus berendezkedésben. Vagy esetleg, hogy aki szerint nincs különbség a politikai rendszerek között, annak nem is fontos, hogy elmenjen szavazni. Akkor végül mégse lett volna szükségtelen és jogsértő az előzetes regisztráció? Bár valószínűleg a döntő többség szerint egy jó állampolgár esetében nagyon fontos lenne, hogy elmenjen szavazni, ő mégse megy el, pedig jó állampolgárnak tartja magát, akkor ez miért van így? Miért nincs felajánlva a válaszok között arra a kérdésre, hogy ha most vasárnap lennének a parlamenti választások ön melyik pártra szavazna, hogy egyikre sem? Miközben minden azzal van tele, hogy most milyen könnyű pártot alapítani.

Hmm-hmm.

A rezsicsökkentés a lakosságnak jelent némi megtakarítást, amit aztán a boltban az alapvető élelmiszerek drágulása miatt vissza is fizet azoknak, akikre ráterhelték a rezsicsökkentés költségeit. Mivel azonban a magyar választó egyre kevésbé tudatos és egyre inkább érzelmi alapon alkot véleményt, végül a rezsicsökkentésről is kiderülhet, hogy pozitív hatással volt a lakosságra, akárcsak a családi adókedvezményről, illetve az egykulcsos adóról is ki lehet mutatni, hogy nem ártott több embernek a kelleténél. Az is valóságos lehet, hogy a magyar lakosság 90 százaléka a középosztályhoz tartozónak érzi magát, ami a büszkeség, a beszűkültség és az önámítás koordinátarendszerében igen szép értéknek számít ugyan, statisztikailag azonban értelmezhetetlen.

Az emberek többsége (42%) szerint a paksi beruházás előnyös az ország szempontjából, ahogyan az a Nézőpont Intézet kutatásából[1] kiderült. Kár, hogy az a kérdés már nem fért fel a kérdőívükre, hogy a döntést, annak jelentőségéhez mérten, megfelelően előkészítve, a nyilvánosság és a szakma bevonásával és demokratikus módon hozták-e meg.

Azt, hogy hány táblagép, meg okostelefon van a háztartásban megkérdezik, de hogy hány digitális fényképezőgép vagy plazmatévé, azt már nem. Akkor ezekből most ne vegyen még egyet az ember? De mi van akkor, ha ő a hálóban is csak az M1-et szeretné nézni. Fognak az emberek annyi okostelefont meg tabletet venni még, hogy megérje állami mobilcéget gründolni? A lényeg nem az, hogy az emberek mit gondolnak, vagy mit válaszolnak ezekre a kérdésekre, hanem hogy folyamatosan emlékeztessék őket a kormány intézkedései közül azokra, amelyekkel meg akarják vásárolni a szavazataikat.

---

[1] http://nezopontintezet.hu/aktualis/paks-nem-jo-tema-az-ellenzeknek/