100 éve született Richard Nixon

A Nixonok 1731-ben érkeztek meg Írországból Amerikába, ahol Delaware városában telepedtek le[1]. A család később Pennsylvaniába, majd 1853-ban Ohióba költözött. Samuel Brady Nixonnak, az unionisták hadseregében harcoló édesapja 1863. július harmadikán Gettysburgnél vesztette életét. Samuel pár hónappal apja halálát követően árván maradt, miután édesanyja is eltávozott az élők sorából. Samuelnek nem sikerült megtartania a családi birtokot, így az ohiói Richland közelében élő rokonaihoz költözött, ahol megismerte és hamarosan feleségül vette Sarah Ann Wadsworthöt. Samuel Brady Nixonnak és feleségének öt gyermeke született, akik közül a középső volt Francis Anthony. A tuberkulózisban szenvedő Sarah Annt 1886-ban 34 éves korában végleg legyőzte a kór. Samuel hamarosan újraházasodott. Francis nem ápolt jó viszonyt mostohaanyjával és tizenhét évesen visszaköltözött Ohióba, ahol a columbusi villamostársaságnál kezdett el dolgozni. Öt év alatt járművezetővé lépett elő, de miután munka közben fagyási sérüléseket szerzett kilépett a vállalattól és egy kollégájával együtt Kaliforniába kötözött a századfordulón. Francis hamarosan a columbusi villamosvezetők szakszervezetének ajánlásával a Long Beach és Whittier között közlekedő járat sofőrjeként kapott állást.  A metodistaként nevelkedett Francist, whittieri kvéker szállásadói elvitték templomukba, ahol egy Valentin napi ünnepségen találkozott Hannah Milhousszal, akivel 1908. június 2-án frigyre is lépett[2]. Francis a házasság előtt csatlakozott a kvéker felekezethez.

A négyéves Richard Nixon.

Kép forrása: http://www.alef.net/ALEFPeople/ALEFPeople.Asp?People=Presidents%20Young

Francis Anthony Nixon (1878-1956) és felesége Hannah Milhous Nixon (1885-1967) a legendás angol királyok után elnevezett fiaikat, Haroldot (1909-33), Richardot (1913-74), Donaldot (1914-87), Arthurt (1918-25) és Edwardot (1930-     ) Whittierben nevelték fel. Richard Milhous Nixon 1913. január 9-én a Kalifornia állambeli Yorba Linda kisvárosában látta meg a napvilágot. Édesanyjuk szeretetben, de távolságtartóan nevelte gyermekeit, miközben apjuk fáradságos mezőgazdasági munkával teremtette meg a megélhetést családja számára. Frank Nixon, aki szeretett a Bibliáról és a politikáról társalogni, a whittieri vasárnapi iskola egyik kedvelt tanára lett. Richard már anyja jóvoltából tudott olvasni, amikor 1919-ben megkezdte az általános iskolát Yorba Lindában. Anyja unszolására tanult meg Richard zongorázni is és bár kottát olvasni nem tudott, kivételes memóriájának segítségével sok klasszikus darabot képes volt eljátszani.  Richard jó képességeinek köszönhetően már második iskolaévében megkezdhette a harmadik osztályt. 1922-ben a yorba lindai családi citromültetvény eladása, majd egy töltőállomásra felvett kölcsön miatt megromlott a viszony Frank Nixon és apósa között, ami elmérgesítette a két família viszonyát. A gyerekek az új családi vállalkozásba is besegítettek szüleiknek. 1925. augusztus 10-én agyhártyagyulladás következtében meghalt Arthur, Frank és Hannah legkisebb fia[3].

Richard Nixon a főiskolai focicsapatban.

Kép forrása: http://chrismohney.tumblr.com/post/16014833028/richard-nixon-was-kind-of-a-young-gun-back-in

Richardot szülei a fullertoni középiskolába íratták be, mert nem szerették volna, hogy ő is olyan kicsapongó életet élő kamasszá váljon, mint a whittieri középiskolába járó idősebb bátyja. Haroldot 1927 áprilisában tuberkulózis gyanújával küldték haza Dwight Moody szeminarista táborából. 1930-ban Richard befejezte a középiskolát, de bátyja egyre romló egészségi állapota miatt szükség volt rá otthon, ezért a harvardi ösztöndíjat visszautasítva, a whittieri főiskolán kezdte meg felsőfokú tanulmányait. Nixon főiskolás évei alatt a drámaórákon kamatoztatta középiskolás korában már szónokversenyeken megcsillogtatott retorikai képességeit. A focit sem hagyta abba, hála a dél-kaliforniai egyetem egykori játékosának, Newman edzőnek, aki Richard Nixon saját bevallása szerint apja után a legnagyobb hatással volt rá élete során. A legidősebb Nixon fivért 1933. március hetedikén, édesanyja negyvennyolcadik születésnapján, hat év küzdelem után ragadta el betegsége a családjától. 1934-ben, egy évvel bátyja halálát követően Richard végzett a whittieri főiskolán és a Duke Egyetem ösztöndíjas joghallgatójaként folytatta tovább tanulmányait, ahol 1937 júniusában szerzett diplomát. Miután az FBI-nál a költségvetési megszorítások miatt nem tudták alkalmazni, ügyvédként kezdett el dolgozni. 1938 januárjában a whittieri színjátszó csoport előadásában bemutatott Sötét torony című Kaufmann és Woollcott darabban játszva ismerkedett meg későbbi feleségével Thelma Ryannel. Richard 1940. június 21-én házasodott össze Pattel, akitől két lánya, Tricia (1946-     ) és Julie (1948-    ) született.

---

[1] Conrad Black: Richard M. Nixon: a life in full. Public Affairs, New York, 2007., p. 5.

[2] I. m., p. 8.

[3] I. m., p. 16.

150 éves a metró

1863. január 9-én indult meg a közlekedés a világ első földalatti vasútján, a londoni Paddington és Farringdon között[1]. A két állomás közti 5,6 km-es úton ekkor szállított első alkalommal utasokat a föld alatt a városi vasút.

Mivel a New York alatt már az Atlantic Avenue Tunnel 1844-es átadása óta zakatoló vonatoknak, nem volt földalatti megállóhelyük, a világ első földalattijának a londoni metró számított.  1860 márciusában kezdődtek meg a munkálatok a londoni Paddington és King’s Cross állomások közötti vasútvonal építésén, amellyel a Cityt a század második felére felduzzadt népességű Kelet-Londonnal kívánták összekapcsolni. A városi vasút megállóinak Estonnál és King’s Crossnál kellett az utasok számára csatlakozást biztosítaniuk a főbb brit vasútvonalakhoz. Az 1854-ben alapított Metropolitan Railway társaságra várt a feladat, hogy a 68 km hosszú városi vasúthálózat Aldgate és Finchley Road közti 9,7 km-es szakaszát kiépítse a felszín alatt. A földalatti vasútvonal legnagyobb részét úgy építették, hogy egy tíz méter széles árkot ástak a földbe, amelynek oldalait téglafallal érősítették meg, majd az acélgerendákkal merevített és 8,7 méter széles téglaboltívvel alagúttá alakított vájatra visszatemették a földet[2]. A javarészt tengerészek által kézi munkával épített árkot az állomásoknál szélesebbre ásták. Több nagyobb baleset is történt a földalatti vasútvonal építése során. 1860 májusában az egyik King’s Cross állomásra érkező szerelvény túlfutva a peronon az építési területre zuhant. Az építkezést kazánrobbanás és csőtörés is hátráltatta, de 1862 végére sikerült befejezni a munkálatokat, amelyek végösszege 1,3 millió angol fontot tett ki.

A képen a Baker Street megállóhelyre érkező, az évfordulón ismét közlekedő gőzmozdony vontatta metrószerelvényre váltható 180 fontos jegyek már jó előre elkeltek.

Kép forrása: http://news2.onlinenigeria.com/world/228768-steam-train-returns-to-london-underground-for-the-first-time-in-a-century-to-mark-150-years-since-the-tube-was-opened.html

A Metropolitan Railwayt csak metro-ként emlegették a brit főváros lakói, és az elnevezés a világ többi nagyvárosának földalatti vasútjára is átragadt. A megnyitást követő napokban a londoniak az állomásokon összezsúfolódva várták, hogy a metrózás élményével gazdagodhassanak. A beruházásnak a városi infrastruktúrában betöltött hiánypótló szerepét mutatta, hogy az első hónapban naponta 26 ezren vették igénybe az új szolgáltatást[3]. 150 évvel megnyitása után a 402 km hosszú londoni földalatti vasúthálózat 11 vonalán, naponta több mint hárommillió ember utazik[4].

---

[1] http://www.ltmuseum.co.uk/whats-on/tube150

[2] http://en.wikipedia.org/wiki/History_of_the_London_Underground

[3] http://www.ltmuseum.co.uk/whats-on/tube150

[4] http://www.tfl.gov.uk/corporate/modesoftransport/londonunderground/1608.aspx

A választójogi reform lezárása

        2012. december 28-án az általános rendelkezéseknek nevezett törvénycsomagot[1] még formai okokra hivatkozva küldte vissza, 2013. január negyedikén a választási regisztrációnak alkotmányellenessé minősítésével[2] viszont már megállította az európai alkotmányos jogi elveket felülíró politikai akaratot az Alkotmánybíróság. Az általános választójogot pusztán adminisztratív okokból történő korlátozását, nem lehet demokratikus jogállami elveknek megfelelően végrehajtani, holott a Fidesz szónokai (Lázár János, Rogán Antal, Gulyás Gergely) ezt próbálták meg többször is előadni a parlamentben. A választójogot korlátozó intézkedést hozni a nemzet biztonságának védelme, vagy a választási csalások visszaszorítása érdekében lenne csak indokolt, de soha sem feltétlenül szükséges. Ész érvekkel ezt belátni ugyan nem nehéz, a politikai túlhatalommal való visszaélés lehetőségének csábítása mellett egyesek számára viszont mégsem könnyű. A tántoríthatatlan Szájer József[3] mellett Rogán Antalnak kell kérkedni és büszkélkedni a belátásra és a rációra való fogékonysága miatt politikai szándékának megváltoztatására is képes kormányzati készséggel[4]. Ameddig a Fidesz az Alaptörvény módosításáról szóló végszavazáson aggályuknak nyomatékot adva nemmel szavazó képviselők szabadságjogait[5] korlátozva képes megtartani a pártfegyelmet, addig nincs komoly veszély a frakción belül. A Fidesz politikájának valódi „kerékkötőjévé” úgy tűnik, hogy a köztársasági elnöki hivatal tekintélyének helyreállítása iránt valóban elkötelezett Áder János vált, aki nem kívánt letérni a magyar alkotmányosság zegzugos, útjáról és elküldte a törvényeket az Alkotmánybíróságnak felülvizsgálatra. Orbán Viktor eközben elmerenghetett azon is, nem lenne-e hasznosabb egy esetlegesen elvesztett választásokat követően, köztársasági elnökként megpróbálni keresztülvinni akaratát a törvényhozáson, amelyben azonban immár nem kétharmados többséggel rendelkező pártja állna mögötte. A 2012. szeptember elsejével 15 fősre felduzzasztott alkotmánybírói testület tekintélyének valószínűleg nem tett jót, hogy négy tagja[6] különvéleményben a jogsértő törvények mellett törve lándzsát, fejezte ki feltétlen lojalitását az Orbán-kormány iránt. Amikor a lojalitást felülírja az igazságosság, az emberségesség[7] vagy a szakmaiság akkor képes csak egy testület jól ellátni feladatát. Azon esetekben, amikor a szakmai alapon meghozott döntések ütköznek a kormányzati szándékkal, az intézményeknek ellen intézett politikusi támadásokkal[8] igyekeznek önvizsgálatra bírni az amúgy lojális vezetőket.

Érthető tehát, hogy Orbán Viktor hatalomfelfogása miért ilyen ellentétes például Daniel Cohn-Benditével. Felemelő érzés lehet a ’68-as diákmozgalom egyik vezetőjét magyar miniszterelnökként egyfajta szocialistaellenes nosztalgikus hatalmi gőggel kioktatni demokráciáról és jelenről. Ezt a fajta populista hatalmi arroganciát nem volt indokolt folytatni a jelenkori felsőoktatási törvényi szabályozás mögött meghúzódó jogi érvekkel, hiszen nem „csak” a finanszírozhatóságról és a minőségről volt szó, hanem az egyetemi autonómia elveinek sérüléséről, az emberek szabad mozgásának hallgatói szerződések általi korlátozásáról, vagy az államilag finanszírozott tanulói helyek csökkentésének társadalmi hatásairól. Egy olyan európai országban, ahol az oktatáspolitikával kapcsolatosan nincs elégedetlenség, vagy a költségvetés azt nem követelné meg, aligha követnék Orbán példáját. A válságban lévő államok közül is kétséges, hogy bármelyik kormány vállalná-e egy hasonló intézkedés kockázatait. A Fidesz ezt megtehette volna, de az év fordultával a politikai szándék is fordult, hiszen szembesülve a diáktűntetésekkel és törvényeinek jogsértő mivoltával, a kormánypárt úgy döntött, ideje a választásokra készülve látványos fordulatot venni, elkezdi osztogatni a forrásokat várva, hogy az országban lappangó gazdasági csoda végre akkorát üssön a 2013-as évben, hogy minden addigi intézkedés beérjen, és (ahogyan eddig is) megszorítások nélkül csökkenthető legyen a költségvetési hiány, és tartható a hiánycél. Az idei év törvényhozási tempóján azért majd lazítani kell, hogy lehessen minek kapcsán még megoldást és reformokat ígérni a 2014-es választások utánra is. A kampány során a reformok folytatása melletti elkötelezettség hangsúlyozásának alátámasztására pedig majd fel lehet sorolni a gazdaság, a pénzügy, a jog, az oktatás, az egészségügy és egyéb megreformált rendszerek addigi eredményeit. A fülkeforradalom vihara a kétharmad elvesztésével reformi szellővé csendesülhet, de azt a Fidesz által mutatott belátás szélfogói mögül továbbra is ugyanaz a hibás politikai szándék és hatalmi arrogancia fújja, mint mindig. A kormányzati reformok minden rendszer központosítását és konstansabbá tételét szolgálták, ami sok esetben nem eredményezett takarékoskodást. Az átszervezéseknél a hatalomkoncentrációt szolgáló centralizálás fontosabb elv volt a célszerűségnél. Egy kormánypártnak a választói által legitimált hatalmával kötelessége élni, de nem lenne szabad azzal visszaélni, hát még olyan mértékben, hogy azzal a legitimitásának alapjául szolgáló választójogot próbálja korlátozni hatalmon maradása érdekében.

Az alkotmánybírák testülete.

Kép forrása: http://fn.hir24.hu/itthon/2013/01/04/abnormalis-regisztracio/

A létrejött választójogi törvénynek a választási regisztráción és a levélben történő szavazáson kívüli többi eleme kiállta az alkotmányosság próbáját. A törvény bizonyos elemei, például a választókerületek lakosságszám alapján történő arányosabbá tétele, szakmailag helyes döntések voltak. Miközben az ország nem csak gazdasági, hanem egyéb fontos szempontból is stagnál, vagy éppen visszaesőben van, nem biztos, hogy egy újabb rendszerváltásra lenne szüksége. Amennyiben a rezsimet[9] egy újabb kétharmados, immár baloldali koalíciós kormányzat követné, gyakorlatilag minden elölről kezdődne. A kétharmados törvények által védett intézmények és rendszerek érintetlensége biztosíthatná, hogy a magyarok számára ne az elmúlt negyed század hatodik-hetedik rendszerváltása induljon meg, hanem a fennálló intézmények (még ha azokat nem is a 2014 után kormányon lévő párt alkotta meg) végre szakmai alapon és politikamentesen kezdjenek el működni, amihez azért nyilván lesz szükség pár kisebb változtatásra.

---

[1] http://www.parlament.hu/irom39/05005/05005.pdf

[2] http://www.mkab.hu/sajto/kozlemenyek/kozlemeny-a-valasztasi-eljarasi-torveny-elozetes-alkotmanyossagi-vizsgalatarol

[3] Az Alkotmánybíróság által formai okok miatt visszaküldésre került átmeneti rendelkezéseknek az Alaptörvény törzsszövegébe emeléséről Szájer József beszélt a január 28-ai Fidesz sajtótájékoztatón. A sajtótájékoztatón Rogán Antal többször is elmondta, hogy tartalmi szempontból az AB nem vizsgálta az átmeneti törvényeket, ugyanakkor mivel (miután nem kerestek) tartalmi hibákat nem találtak azokkal nem fognak foglalkozni. Forrás: http://szajer.fidesz-eu.hu/hir/a_fidesz_nyitott_az_ab_dontesere_es_kijavitja_a_formai_hibakat/

[4] http://atv.hu/cikk/video-20130104_rogan_antal

[5] Az Alaptörvény harmadik módosításáról nemmel szavazó Fideszes képviselők (Ángyán József, Révész Máriusz, Kovács Ferenc 250, illetve 150-150 ezer forintos pénzbüntetésével kapcsolatosan bővebben: http://konzervatorium.blog.hu/2013/01/04/az_angyan-ugy_margojara_a_szabad_mandatumrol?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_content=2013_01_04&utm_campaign=index

[6] Az AB Fidesz-KDNP által megválasztott tagjai Balsai István, Dienes Oehm Egon, Pokol Béla és Szívós Mária alkotmánybírák a testület döntésével szemben megfogalmazott különvéleményükben nem találták jogsértőnek a választási regisztrációt. A különvélemények megtekinthetőek: http://www.mkab.hu/download.php?h=370

[7] A hajléktalanokkal szembeni érzéketlen hozzáállásra vallott a közterületen való életvitelszerű tartózkodást megtiltani szándékozó törvénytervezet, amelyet az Alkotmánybíróság 2012. november 13-án az emberi méltósághoz való jogra hivatkozva semmisített meg.

[8] Kövér László fájónak és bántónak nevezte az emberi méltóság védelmére hivatkozva, az Alkotmánybíróság által jogellenesnek nyilvánított hajléktalanokra vonatkozó rendeleteket és politikai állásfoglalásnak tartotta az AB részéről, hogy szerintük a problémát szociális kérdésként kéne kezelni. Az országgyűlés elnökének az MR1 Kossuth Rádió december 30-ai Vasárnapi Újság című műsorában adott interjúja meghallgatható: http://www.mr1-kossuth.hu/hirek/radio-100723/vasarnapi-ujsag-elozetes-a-nemzetek-a-civilizacio-vedvarai.html

[9] Bajnai Gordon 2012. október 23-ai beszédében is hangsúlyozta, hogy az Orbán rezsim leváltásához kétharmadra van szükség.

Itt a vízöntő kora?

A 2012. év különleges évnek számított. 2012. 12. havának 12. napján hatalmas koncertet rendeztek Londonban. Ennél több tizenkettes szám egymás után a naptárban utoljára 800 évvel ezelőtt fordult elő. Annak ellenére, hogy ennél több tizenkettes a dátumban csak valamikor 119 200 év múlva lesz, az emberek a 2012. december 21-ének mégis nagyobb jelentőséget tulajdonítottak. A maja naptár kiinduló dátuma (ie. 3114. augusztus 11.) egy 13 baktumból álló ciklus (5125 év) végét jelölte, amely a maja vallás szerint az emberi világ megteremtésével ért véget és vette kezdetét egy újabb hosszú ciklus, amelynek 13. baktuma ért véget 2012. december 21-én[1].

A Föld tengelyének ún. precessziós mozgása alapján beszélünk a 25 920 éves világév ciklusokról. A Föld tengelyére merőleges Ekliptika az ún. Tavaszpontban és az Őszpontban metszi az Égi Egyenlítőt. Ezen pontok az Égi Egyenlítő mentén vándorolva a zodiákus 12 jegyén (a csillagjegyek naptárban meghatározott sorrendjéhez képest fordított irányban) haladnak keresztül. A Nap tehát 25 920 évenként kel fel pontosan ugyanott az emberekre letekintő égbolton. A Tavaszpont tehát egy világév alatt ér körbe a 12 csillagjegyen, ami azt jelenti, hogy az egy világhónapnak (2160 év) megfelelő csillagjegy 30 foknak felel meg. Az indiai asztrológia (djotis) az Ekliptika és az Égi Egyenlítő metszéspontját figyelmen kívül hagyó, ún. sziderikus zodiákust használ, amelynél az Ekliptika kezdetét mindig az ég egy adott pontja jelöli ki[2]. A két zodiákus összevetése alapján az új világhónap kezdete az a pillanat, amikor a tropikus zodiákus nulladik foka elhagyja a sziderikus zodiákus újabb harmincadik fokát. A vízöntő korának csillagászati kezdete, a két zodiákus találkozása alapján, valamikor 2360 után fog bekövetkezni[3]. Az asztrológusok általában a zodiákusok első és utolsó három fokán való áthaladást (216+216 év) tartják a világhónapok közti átmeneti időszaknak.

A napéjegyenlőség vonal (Ekliptika).

Kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/Zodiac#Precession_of_the_equinoxes

Vannak, akik a világhónapoknak a zsidó és a keresztény kultúrkörből kiindulva jelentőséget tulajdonítanak. Az emberi civilizáció kezdetén a Bika (Taurus) csillagképben kelt fel a nap. A bika tisztelete Kelettől-nyugatig, a Gilgames eposz égi bikájától kezdve, az egyiptomi Ápisz-bika kultuszán át egészen a mínoszi Kréta falain megörökített bikaugrásig bezárólag az első civilizációk vallásosságának, mitológiájának és kultúrájának egyaránt részét képezte. Ehhez az ősi, történelem előtti időkből eredő kultuszhoz nyúltak vissza a Sínai-hegy lábánál magukra hagyott izraeliták is. A tíz parancsolattal visszatérő Mózes dühét, a levitáknak az aranyborjút tisztelők körében végrehajtott mészárlása csillapította le. A bibliai történet tehát a régi és az új vallásosság összeütközésének egyik jelképes epizódját örökítette meg. A világhónapok határait természetesen nem lehet pontosan megfeleltetni egy adott történelmi kornak, de a párhuzamok azért árulkodóak lehetnek az ember gondolkodásmódjának változásával kapcsolatosan. A bika korát a bak kora váltotta fel. Az új korszak egyik első alakjának az istennel szövetséget kötő Ábrahámot is tekinthetjük, akit sok nép ősapjaként tisztel. A Mezopotámia északi részéről Egyiptomba érkező zsidók számára a birka volt az egyik legfontosabb haszon-, illetve áldozati állat, amely ezáltal, mind gazdasági, mind pedig vallásos szempontból kiemelkedő jelentőséggel bírt. A bibliai történet szerint kosszarvakból készült kürtöket fújva sikerült a zsidóknak ledönteniük a kánaánita Jerikó falait. Jézus személye, mint isten áldozati báránya egymaga testesítette meg az átmenetet a bak korából, a halak korába. A hal ókeresztény szimbóluma názáreti Jézusra utal. A halat jelentő korabeli (koiné) görög szó az ΙΧΘΥΣ (Iktisz), mint a Ἰησοῦς Χριστός Θεου Υἱός Σωτήρ (Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó) kifejezésből alkotott mozaikszó, a korai kereszténység egyik legfontosabb jelvénye lett.

Aquarius - John Flamsteed's Atlas Coelestis (1753)

Kép forrása: http://mexicanskies.com/constellations/aquarius.htm

A vízöntő kor kezdeti időpontja (a korábbi korszakváltásokhoz hasonlóan) eszmetörténeti szempontból valószínűleg meghatározhatatlan lesz. A halak korának maradványai még sokáig jelen lesznek az emberek tudatában és nem fognak egyik generációról a másikra eltűnni. A vízöntő korának beköszöntéig hátra levő évszázadokban egy mozgalmas időszak áll az emberiség előtt, amelyben a tudomány várhatóan végleg felülemelkedik majd a vallásos világnézeten. A technikai fejlődésben olyan jelentős áttörések fognak lezajlani ez idő alatt, amelyek képessé teszik majd az embert a világegyetem felfedezésére és meghódítására. A technika jelenlegi állása szerint azonban az emberiség új korszakba lépéséhez szükséges változások még el sem kezdődtek. Az emberiség továbbra is az atomkorban él és lényegében fosszilis energiahordozókra támaszkodva biztosítja gazdasági „fejlődését”. Miközben a tudományos áttörés szempontjából a nanotechnológia éppen csak születőben van, a mesterséges intelligencia megalkotása pedig még évekig eltarthat, az emberiség energiaéhségét fenntartható módon és korlátlanul kielégíteni hivatott technológiák (megújuló energiaforrások, fúziós erőművek) még szintén fejlesztés alatt állnak. Az űrtechnológia magasabb szintre emeléséhez (a Föld védelme az aszteroidák elől, fénysebességhez közeli sebességre képes hajtóművek) szükséges eszközök még elméletben sem léteznek.

           A tudomány hiányosságainak következtében jelenleg még túl nagy a bizonytalanság az emberekben, ezért eltérő vallásokat, filozófiákat és értékeket követve keresik az útjukat. Ahogy a fejlődéssel az emberiség képes lesz választ adni az őt kezdetektől foglalkoztató kérdésekre, képes lesz továbblépni az őt megosztó társadalmi, kulturális és politikai különbségeken. A tudományágak közti határok átjárhatóvá válásával párhuzamosan az embereket megosztó határvonalak is elmosódnak majd. Az új tudatra ébredt emberiségnek nem kell feltétlenül egy egységes kormány irányítása alatt állnia majd, de tudnia kell majd globális döntéseket hozni és a legszorosabban együttműködni túlélése és fejlődése érdekében. Ennek a kollektív felvilágosult szellemi szintnek az eléréséhez vezető út valószínűleg számos konfliktustól lesz terhes, amelyekre előre fel kell majd készülni, ezáltal elkerülve, hogy a vízöntő kora az emberiség utolsó korszakává váljon.

---

[1] http://en.wikipedia.org/wiki/Mesoamerican_Long_Count_calendar

[2] http://idokod.extra.hu/htms/precessio.php?sender=main

[3] http://astro-calendar.com/shtml/Research/tropsidzodiacs2.shtml