1863.
január 9-én indult meg a közlekedés a világ első földalatti vasútján, a londoni
Paddington és Farringdon között[1]. A
két állomás közti 5,6 km-es úton ekkor szállított első alkalommal utasokat a föld
alatt a városi vasút.
Mivel
a New York alatt már az Atlantic Avenue Tunnel 1844-es átadása óta zakatoló
vonatoknak, nem volt földalatti megállóhelyük, a világ első földalattijának a
londoni metró számított. 1860
márciusában kezdődtek meg a munkálatok a londoni Paddington és King’s Cross állomások
közötti vasútvonal építésén, amellyel a Cityt a század második felére
felduzzadt népességű Kelet-Londonnal kívánták összekapcsolni. A városi vasút
megállóinak Estonnál és King’s Crossnál kellett az utasok számára csatlakozást
biztosítaniuk a főbb brit vasútvonalakhoz. Az 1854-ben alapított Metropolitan
Railway társaságra várt a feladat, hogy a 68 km hosszú városi vasúthálózat Aldgate
és Finchley Road közti 9,7 km-es szakaszát kiépítse a felszín alatt. A földalatti
vasútvonal legnagyobb részét úgy építették, hogy egy tíz méter széles árkot
ástak a földbe, amelynek oldalait téglafallal érősítették meg, majd az acélgerendákkal
merevített és 8,7 méter széles téglaboltívvel alagúttá alakított vájatra
visszatemették a földet[2]. A
javarészt tengerészek által kézi munkával épített árkot az állomásoknál
szélesebbre ásták. Több nagyobb baleset is történt a földalatti vasútvonal
építése során. 1860 májusában az egyik King’s Cross állomásra érkező szerelvény
túlfutva a peronon az építési területre zuhant. Az építkezést kazánrobbanás és
csőtörés is hátráltatta, de 1862 végére sikerült befejezni a munkálatokat,
amelyek végösszege 1,3 millió angol fontot tett ki.
 |
A képen a Baker Street megállóhelyre érkező, az évfordulón ismét közlekedő gőzmozdony vontatta metrószerelvényre váltható 180 fontos jegyek már jó előre elkeltek.
Kép forrása: http://news2.onlinenigeria.com/world/228768-steam-train-returns-to-london-underground-for-the-first-time-in-a-century-to-mark-150-years-since-the-tube-was-opened.html
|
A Metropolitan Railwayt csak
metro-ként emlegették a brit főváros
lakói, és az elnevezés a világ többi nagyvárosának földalatti vasútjára is
átragadt. A megnyitást követő napokban a londoniak az állomásokon összezsúfolódva
várták, hogy a metrózás élményével gazdagodhassanak. A beruházásnak a városi
infrastruktúrában betöltött hiánypótló szerepét mutatta, hogy az első hónapban
naponta 26 ezren vették igénybe az új szolgáltatást[3]. 150
évvel megnyitása után a 402 km hosszú londoni földalatti vasúthálózat 11 vonalán, naponta
több mint hárommillió ember utazik[4].
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése