Az IMF részéről érkező felszólításokon túl, a legmagasabb európai uniós és egyesült államokbeli körökből érkező diplomáciai leveleknek is van üzenet értéke a piacok számára. Alapvető fontosságú tehát, hogy a magyar diplomácia és kormányzat ilyen helyzetben gesztusokat tegyen az említett körök kiengesztelésére, annál is inkább, hogy tőlük várunk segítséget. A miniszterelnöki válaszok ezzel szemben elutasítóak, és nem mutatnak kompromisszumkészséget. A kormányzati oldalon sorra megjelenő nyilatkozatok, alapvetően az IMF-fel kapcsolatosan (a mi bankunk, vissza fognak jönni a pénzükért), kulturálatlan módon kinyilvánított, elhibázott megállapítások. A jövő év első felében ugyanakkor, olyannyira korlátozott mennyiségű készenléti tartalék áll rendelkezésre, amely képtelen nagyobb megrázkódtatás esetén biztosítékot nyújtani a gazdaság számára. A teljesen rugalmatlan politikai kommunikáció és gazdaságpolitika, a biztonsági tartalék esetében valószínűleg számol az IMF készenléti hitelével, illetve az államosításokból, a bürokrácia leépítéséből, vagy az újabb adókból származó többletbevételekkel.
Az Európai Uniót érintő válságot is arra kívánják felhasználni a Közösség vezetői, hogy az egyik legkényesebb területen, a tagállami pénzügy- és gazdaságpolitika tekintetében korlátozzák az állami szuverenitást. Ezen a vonalon elindulva, az Orbán-kormány a válságot és a csődhelyzetet szintén eszközként használhatja fel hatalma fenntartására. Nézzünk néhány forgatókönyvet a jövővel kapcsolatban azok bekövetkeztének valószínűsége sorrendjében.
Az Orange County c. film 2002-es plakátja.
Kép forrása: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Orange_county_poster.jpg
Első lehetőség. Nem születik megállapodás az IMF-fel és az EU-val a készenléti hitelkeretet illetően, megtörténik a Fitch Ratings részéről is a leminősítés, és az Európai Uniót sújtó válság tovább gyűrűzésének következtében, a magyar gazdaság gyakorlatilag csődhelyzetbe kerül, előáll a fizetésképtelenség. A szokásos forgatókönyvek szerint ebben az esetben szakértői kormány fog mandátumot kapni, a válság kezelésének időszakára. A kellemetlen és politikailag vállalhatatlan döntéseket ebben az esetben nem Orbán Viktor kormányának kell meghoznia, ami mindenképpen egy kecsegtető lehetőség az elhibázott gazdaságpolitikáért vállalt felelősség elhárítására. (Ezzel a lehetőséggel több kormányzat is kénytelen volt élni Európában a közelmúltban.) A Fidesz-KDNP koalíció erre az egy-két éves időszakra háttérbe vonulhat, rendezheti sorait, Orbán Viktor pedig egy újabb ausztriai gyógykezelés keretein belül rekreálódhat és épülhet, egy még erősebb hatalmi homunkuluszként újjá. A Fidesz szavazók racionalitását és pártpreferenciájának rugalmasságát, összevetve az új választási törvény által körvonalazott keretekkel, a következő parlamenti választásokból ismét jó eséllyel kerülne ki győztesen Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt. Ismerve Orbán retorikájának demagóg elemekből építkező motívumait, már fülünkben is csengenek a választási kampánybeszédek alkalmával elhangzó szavai.
„Szabadságharcunkat győzelemre vittük. Megújítottuk Magyarországot. Új alkotmányt és ezzel újra önbecsülést és hitet adtunk a nemzetnek. Ádáz csatában védtük meg nemzeti szuverenitásunkat, a nemzetünkre törő, bárány bőrbe bújt nemzetközi intézményekkel szemben. Amikor már a fél világ összeesküdött ellenünk, nem féltünk meghozni a legnehezebb döntést és lemondtunk a hatalomról. Emelt fővel és aggodalmak nélkül tehettük azt, miután a magyar polgárok által nekünk juttatott felhatalmazást sikerrel használtuk fel arra, hogy a jövőben ne lehessen országunkat úgy eladósítani, mint ahogyan azt a szocialisták kormányzása alatt tették.[1]” Vagy valami ilyesmi.
Második lehetőség. Orbán Viktornak szerencséje lesz. Az IMF-fel sikerül megállapodást kötni, az Európai Unió válsága nem mélyül tovább, kitartunk márciusig, amikor is áttörést hozó döntés születik Brüsszelben a tagállamok fiskális politikájának megregulázása tekintetében. Két év stagnálás után, 2014-ben Orbán Viktor, azzal állhat ki a választási kampányban a nép elé, hogy:
„Sikerült megakadályozniuk, hogy az Uniót sújtó legnagyobb válság romba döntse hazánkat, és Magyarországot újra növekedési pályára állítottuk. Hiába értek minket méltatlan támadások határainkon innen és túl, mi egy pillanatig sem kételkedtünk abban, hogy mi a helyes irány. Saját erőnkből eveztünk ki a nálunk nagyobb gazdaságokat is elnyelő örvényből. A magyar emberek áldozatvállalásának köszönhetően hazánk erősebb, mint a rendszerváltás óta bármikor volt. Joggal lehetünk büszkék arra, amit elértünk.[2]” Mint lehetséges demagóg frázisok.
Harmadik lehetőség. Lényegében az első két változat elemeinek tetszőleges kombinációjával létrehozható véges összegű forgatókönyvek bármelyike lehet. Orbán Viktor szempontjából az első vagy a második lehetőség lép életbe, attól függően, hogy kormánya kitölti-e mandátumát, vagy sem. A miniszterelnök egészségi és szellemi állapotának nyilván a második variánshoz hasonló forgatókönyvek kedveznek inkább, a 10 millió magyar lakos esetében viszont ez valószínűleg éppen fordítva van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése