Január negyedikén történelmi mélypontra süllyedt a forint árfolyama az euróval és a dollárral szemben is.
319 forint felett is jegyezték napközben a forint árfolyamát az euróval szemben[1], ez abszolút negatív rekord. Az amerikai dollárral nap közben 244 forint felett is kereskedtek a bankközi devizapiacon[2], ami pedig három éves mélypontot jelentett. A magyar szuverén kötvényadósság törlesztésének leállására köthető határidős biztosítási csereügyletek (credit default swaps, CDS) középárfolyama is történelmi magasságokat ért el, amikor 711 felett is járt a nap folyamán[3]. A lényegében a csődkockázatot (fizetésképtelenséget) mutató számadat jelenleg csak Portugáliában magasabb az Unió országai közül.
Az amerikai és az európai devizaárfolyamok rekord értéke a forinttal szemben, számos vezető napilap gazdasági rovatában terítékre került. A Wall Street Journal virtuális hasábjain megjelent cikkek[4], alapvetően a kormányzati kommunikáció kiszámíthatatlanságával és a jegybankra vonatkozó, annak függetlensége szempontjából kifogásolható törvények meghozatalával indokolták az árfolyam zuhanását. A Financial Times blogbejegyzésében[5] a piaci reakciókat magyarázva, szintén az MNB függetlensége szempontjából aggályos törvények brüsszeli fogadtatására hívta fel a figyelmet. Az említett cikkek, mint pozitívumról szóltak ugyanakkor, a következő napon, a Figyelőben megjelenő Fellegi Tamás interjúban olvasható szándékról, az IMF megállapodások iránti elkötelezettséget illetően. A piacok megnyugtatására szolgált továbbá a bejelentés, hogy Budapest január 11-én készül megkezdeni az előzetes egyeztetéseket a készenléti hitellel kapcsolatosan az IMF-fel. Lázár János az fn.hir24.hu-nak adott interjújában[6] szintén konkrétan cáfolta, hogy bármilyen komoly esélye lenne az államcsőd bekövetkeztének Magyarországon a közeljövőben. A Fidesz frakcióvezetője ugyanakkor azt is kijelentette, hogy Magyarország eddig is pontosan törlesztette adósságait és ezután is így fog tenni, akár kapunk hitelt, akár nem. Ezzel a kommunikációval tulajdonképpen nincs is baj, ez a magabiztosság az, amit a kormányzati oldalon álló politikusoknak mutatniuk kell.
Tagadás.
Kép forrása: http://www.jclawgroup.com/blog/power-of-denial/
A problémát az jelenti, hogy a kormányzati oldalon megjelenő pozitív reakciókra, magabiztosságra, vagy a tárgyalási szándék nyomatékosítására a piacok már semmilyen bíztató válaszreakciót nem adtak. A Frankfurter Allgemeine Zeitung már egy nappal korábbi cikkében[7] kijelentette, hogy az Európai Unió nem kíván tárgyalni a magyar kormánnyal a pénzügyi segítségről. A FAZ az Európai Bizottság egyik felszólalójára hivatkozva a tárgyalási hajlandóság megszűntét, a jogi, nem pedig a pénzügyi feltételek hiányosságával indokolta. A kormányzati kommunikáció minden igyekezete ellenére elmondható tehát, hogy immár nem csak az Unió, de a piacok is egyértelművé tették, hogy bár előzetes egyeztetésekre még lehet, hogy sor fog kerülni, arra már nem számítanak, hogy tényleges megállapodás is fog születni az EU-val és az IMF-fel. Ez gyakorlatilag már Rogán Antal december 12-ei parlamenti bejelentésével eldőlt, amikor kijelentette, hogy a Monetáris Tanács összetételén változtatni fognak. A hatályos jegybanki jogszabályok megváltoztatásának bejelentésével, az EU-val való sikeres tárgyalás feltételei tulajdonképpen már akkor zsákutcába jutottak. Barroso ugyanakkor még tett egy kísérletet arra, hogy a törvény módosításával kapcsolatban türelemre intse Orbán Viktort. A kormányzat részéről immár barátságos hangnemben megfogalmazott szándéknyilatkozatok, illetve bármilyen más „racionális” (pénzügyi vagy gazdasági stabilitásunkat hangsúlyozó) alapon történő érvelés a hazánknak nyújtandó hitellel kapcsolatban, nem több pusztába kiáltott szónál. Ennek oka, hogy a kormányzat, számtalan ellentmondásos nyilatkozata kereszttüzében, alkotott visszamenőleges hatályú, vagy jogállami szempontból kifogásolható törvényeket. A hiteltárgyalásokkal kapcsolatos hajlandóságot az Orbán-kormány a törvényhozás tekintetében nem akarta kinyilvánítani, pedig ehhez csak változatlanul kellett volna hagynia a jegybankot érintő jogszabályokat. A jelenlegi gazdaságban alapvető fontosságú bizalom, tehát végleg elfogyott a magyar politikai vezetők iránt. A kormány diszkreditálódott az Európai Unió szemében, amin nyilatkozatokkal már nem lehet változtatni. Itt már csak a tettek beszélnek, viszont jó lenne, ha azt ezentúl nem a falnak tennék.
[1] http://www.mti.hu/Pages/newsinf.aspx?newsid=159578&lang=hun
[2] I. h.
[3] http://www.mti.hu/Pages/news.aspx?newsid=159690&lang=hun#159690
[4]http://online.wsj.com/article/SB10001424052970203471004577140340585824660.html?mod=WSJEurope_hpp_MIDDLETopStories
[5] http://blogs.ft.com/beyond-brics/2012/01/04/hungary-forint-fading-fast/#axzz1iWONb3Lg
[6] http://fn.hir24.hu/nagyinterju/2012/01/03/lazar-janos-elcsattan-meg-nehany-pofon/
[7] http://www.faz.net/aktuell/politik/ausland/verfassungsaenderungen-in-ungarn-eu-will-nicht-mit-orban-ueber-finanzhilfen-verhandeln-11589673.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése